Adventi "sütikalendárium"

Ezt készítettem magamnak, a nyugodtabb ünnepek jegyében. Nem közvetlenül karácsonyra szoktam csak sütni, hanem egész decemberben folyamatosan van itthon valamilyen télies hangulatú keksz, aprósütemény. Sokkal nagyobb kedvvel fogok hozzá egy-egy ilyen elkészítéséhez, ha már nem kell időt töltenem az előkészítéssel.

Előzetes lépések:
1.) Egy esős napon tisztítottunk nagyobb mennyiségű diót.
2.) Megbeszéltük, milyen süteményeket szeretnénk az ünnepi időszakban. (Zömmel a régi, bevált kedvencekből válogattunk.)
3.) Az alapanyag-szükséglet figyelembe vételével megejtettük a nagybevásárlást a cukrászdiszkontban.

Maga a "kalendárium" elkészítése:
4.) Kikerestem a pontos recepteket. Kiírtam kis cetlikre a hozzávalókat úgy, hogy az egyik oldalra kerüljenek az előre összekészíthető száraz alapanyagok (lisztek, sütőpor / szódabikarbóna, cukor, fűszerek, darált dió stb.), a másik oldalra pedig a készítéskor frissen hozzáadandók (zsiradék, tojás, víz stb). Utóbbi listát kiegészítettem még a sütésre vonatkozó információkkal is (sütési hőfok, idő). (Az elkészítés menetét tudom fejből, de ezeket az adatokat nem jegyzem meg pontosan.)
5.) Előpakoltam a receptekben előforduló száraz alapanyagokat és a mérőeszközöket. A diót már ledaráltam, annak nem lesz baja, a mákot viszont csak közvetlenül a felhasználás előtt fogom, mert az gyorsan avasodik.
6.) Sorra vettem a cetliket, és ténylegesen összekészítettem az előre összekészíthető alapanyagokat (csatos üvegekbe, illetve aztán a közben kiürült zacskókba). Mindegyikhez mellékeltem a cetlit, amin rajta van, hogy ebből mi lesz és mit kell vele csinálni.
7.) Betettem a kosárba a receptekhez rugalmasan felhasználandó tartós alapanyagokat is a kb. szükséges mennyiségben (pl. lekvárok, vanília kivonat, egy üvegbe mazsolát a "marék mazsola" típusú kiegészítésekhez /ne kelljen mindig előhalászni a felbontott kilós csomagot az alap készletből/ stb.). Gondolatban lefoglaltam a máshol tárolt egyebeket is az itthon lévő készletekből (pl. alma, tojás, vaj stb.). A kamrában egy csomóban vannak a szükséges eszközök (tepsik, sütőpapír, formák, nyújtófa stb.); mivel év közben is rendszeresen használom őket, biztosan hadrafogható állapotban.

"Felhasználás":
8.) Egy sütit már el is készítettem Advent első vasárnapjára.
9.) A továbbiakban ebből a kosárból választok sütni valót. Így biztosan sorra kerül minden az előzetes kívánságlistánkról.
10.) A cetliket természetesen megtartom, így ha felmerül az igény az ismétlésre - akár idén, akár később -, az alapján össze tudok készíteni egy-egy újabb adagot (jó esetben megint így tömbösítve).
11.) Természetesen ha szembejön valahol olyan recept, amiről úgy érzem, hogy okvetlenül ki akarom próbálni máris, akkor soron kívül megteszem. Ez csak a kényelmes segítség arra az esetre, amikor maradunk a régi, bevált kedvenceknél.

Konkrét recepteket most nem írok, túlnyomórészt szerepeltek már itt a blogban korábban, most csak a tömbösített előkészítés ötletét akartam megosztani. Számomra ez nagy segítség volt korábban is, csak akkor még nem ennyire rendszerezett formában műveltem.

Jó készülődést az ünnepekre!

Képek a "raktárszobából"

Jó ötletnek tűnt, de végül több okból sem vált be a sufni a befőttek tárolására, úgyhogy idebent kellett helyet találni nekik. A tenyérnyi spájz továbbra is kicsi ehhez, meg a polc teherbírása felől is vannak kétségeim, úgyhogy inkább az egyik tetőtéri szoba minősül át télire raktárszobának. Fekvése miatt úgysem lenne gazdaságos fűteni, így némi átrendezéssel kiköltözöm onnan, és birtokba veszik a befőttek, a cserepes virágok, meg mindaz, amit szintén inkább itt tartunk célszerűbbnek tárolni a sufni helyett.

Idén is a reális önmérséklet gyakorlása jegyében zajlott a befőzés, bár végül elég sok minden került üvegekbe az alatt a röpke három hónap alatt, amíg rendszeresen ez volt a hétvégi program.

Fönt a hátsó sor padlizsánpástétom, az első sor pedig hámozottparadicsom-befőtt. Lent öt adag zakuszka. Utóbbiból ennyi még sose volt egyetlen évben, de annyira szeretjük mindketten, hogy nem lesz gond elfogyasztani, és így - legalább kezdetben -  nem kell annyira beosztani. (Középen pedig kedvenc íróm könyvei. Eredetileg csak megfigyelési célból kerültek ide a befőttek, de aztán rájöttem, hogy nem tudok jobb helyet nekik, és akkor már inkább ez a kirakat, mint dobozok mélye az ágy alatt.)

Fölső polc: paradicsomlé (piros és sárga), tésztaszószok. Középső polc: további tésztaszószok, három fajta: cukkinis, zöldbabos, vegyeszöldséges. Alsó polc: rostos körtelé.

Tovább is van ez a polc! Legfölül, meg aztán a teásdobozok, kazetták és CD-k polca alatt: sült birs. Alatta körtelé, pár üveg sült paprika, az előtérben pedig zöldparadicsomos zakuszka.

Ami pedig nem fért polcra, az régi jó szokásom szerint dobozban: balról meg középen rostos birslé, jobbról pedig még egy osztag körtelé. (Ugyanez, csak barack helyett körtéből, illetve birsből; ez volt az idén elérhető áron, a birs pedig saját termés.)

A hűtőben tartom a házi ételízesítőt meg a sós paprikakrémet.

Szilvalekvárunk is van, nem kevés (üstben főtt, úgy nyilván nem lehet keveset csinálni), csak azt még el kell hozni és méltó helyet kell keresni neki. Több évre elegendő adag, de ez nem romlik meg, és akkor kell csinálni, amikor jó termés van szilvából - idén pedig annyi volt, hogy nem győztük máshogy elfogyasztani. Talán ez volt az utolsó nagy fellépése a dédnagymamámtól örökölt üstháznak, ami mostanra már elég rozoga, de azért még éppen egyben van, és kellő óvatossággal használható.


Tavalyról maradt még: némi paradicsomlé, elég sok lecsó (egész és darált is - jól jártunk vele, mert idén jóval drágább volt az alapanyag), savanyított zöldparadicsom, darált paprika.

Régebbről is akad még mindenféle ez-az, fajtánként pár üvegnyi, bár az elmúlt évben elég hatékonyak voltunk ennek a "meghatározatlan készletnek" a leépítésében.

Idén így vágunk neki a télnek, meg a tavaszi szűkösebb időknek, amikor a tárolt zöldségek már, igazi, szabadföldi frissek meg még nincsenek.
 

Két laktovega lakomái - Heti menü 2012. 07. 28. - 08. 03.

A hétindító, szombati piacozás eredménye (dorozsmai kis piac):
4 l tej (680 Ft)
füstölt, köménymagos házi sajt (840 Ft - 1600 Ft/kg)
10 cső kukorica (500 Ft)
1,5 kg méteres zöldbab (300 Ft)
2,5 kg padlizsán (500 Ft)
3,5 kg paradicsom (350 Ft)
1,2 kg paprika (150 Ft)
2 kg sárga paradicsom (200 Ft)
1 csomó répa (50 Ft)
1 csomó petrezselyemgyökér zölddel (60 Ft)
1/2 l fejtett bab (400 Ft)
3 sárgadinnye (közel 4 kg) (315 Ft)
Mindösszesen: 4345 Ft

A zöldbab és a padlizsán egy része eltevésre lesz (a megmosott, feldarabolt babnak irány a fagyasztó, a padlizsán egy részét pedig megsütve beüvegelem, amolyan padlizsánkrém-alapnak). Jövő hétvégére egy menet zakuszkafőzést is kilátásba helyeztem - addigra talán még olcsóbb lesz az alapanyag, de akár már ennyiért is megérné, és zakuszkából ugye sosem elég.

Itthoni készletből tettem hozzá:
olaj (napraforgó, olíva), vörösbor, vanília kivonat, sörélesztőpehely, só, borókabogyó, olaszos fűszerkeverék, fahéj, pikáns fűszerkeverék, kurkuma, őrölt kömény, babérlevél, mustár, zsemlemorzsa (legyen mondjuk 300 Ft összesen)
a kertből és a Tanyáról: kakukkfű, cukkini, vöröshagyma, fokhagyma, tárkony, koktélparadicsom, őrölt paprika
1/2 csomag gabonakeverék (féláron lőttük múltkor a Sparban) (150 Ft)
1/2 bögre árpagyöngy (40 Ft)
1 dl baracklekvár (házi, saját termésből, évekkel ezelőttről)
8 dl dzsem (házi: füge, eper, csipkebogyó, citruslekvár - évekkel ezelőtti készlet mind)
2 bögre zabpehely (80 Ft)
15 dkg spagetti (40 Ft)
5 dkg tarhonya (20 Ft)
33 dkg rövidcső (130 Ft)
1 kg Graham-liszt (300 Ft)
1 kg finomliszt (120 Ft)
8 dkg élesztő (25 Ft) (pékségben veszünk kimért élesztőt, 317 Ft/kg, ami az előrecsomagolt kocka élesztő árának harmada se)
2 dl habtejszín (130 Ft) (akciósan spájzoltam be még nyár elején)
2 kg krumpli (60 Ft)
15 dkg barna cukor (100 Ft)
Mindösszesen: 1495 Ft

Szombat:
reggeli, tízórai, uzsonna: főtt kukorica
ebéd: nyári babos egytál
vacsora: olajos kenyér, paradicsom / az ebéd maradéka
egyéb: vaníliafagyi

Vasárnap:
reggeli: olajos kenyér, paradicsom / főtt kukorica (előző napi maradék)
ebéd: sült zöldségcsiga árpagyönggyel
uzsonna: palacsinta (cukros-fahéjas / lekváros)
vacsora: cukkinis-sajtos tészta

Hétfő:
reggeli: olajos kenyér, paradicsom, hagyma / zabkása fügedzsemmel
ebéd: bazsalikomos zöldségleves
uzsonna: sárgadinnye
vacsora: cukkinis-krumplis kenyér (recept később, mert még pontosítani kell)

Kedd:
reggeli: cukkinis-krumplis kenyér
ebéd: nyári zöldségleves tárkonnyal
vacsora: paradicsomos-sajtos péksütemény
egyéb: sárgadinnye

Szerda:
reggeli: sárgadinnye / zabkása eperdzsemmel
ebéd: nyári rakottas pataki tálban
vacsora: olajos kenyér, paradicsom / déli maradék

Csütörtök:
reggeli: ? / zabkása citruslekvárral
ebéd: héjában sült krumpli (+ megsült mellette a padlizsán is, amiből pástétom lett másnap) (egyéb elfoglaltságom miatt Istié volt a konyha)
vacsora: maradékok
egyéb: csipkebogyófagyi (házi hecsedli lekvárból)

Péntek:
reggeli: sárgadinnye / zabkása áfonyadzsemmel
ebéd: sajtos makaróni (nem ez volt az előzetes terv, csak a szokásosnál kevesebb tej fogyott a héten, és kellett valami, ami nagyobb mennyiséget elnyel + szívesen meg is ennénk) (ugyanez, csak penne helyett rövidcsővel, a zöldségek nélkül, torma helyett mustárral, plusz némi zsemlemorzsával a tetején)
vacsora: kenyér, padlizsánkrém, paradicsom

Minden nap bőséges mennyiségű csapvizet ittunk (20 fillér / liter).

A bevásárolt zöldség-gyümölcs igencsak bőséges kínálatnak bizonyult, úgyhogy amikor láttam, hogy sok lesz, érelemszerűen raktam el belőle szűkösebb időkre is. Így került a fagyasztóba 1 kg megtisztított zöldbab és a sült padlizsán nagy része is. A paradicsomból és a paprikából maradt szombatra egy lecsónak való mennyiség, valamint a sárgadinnyéből van még meg az egyik a hűtőben, mert illata ellenére is ritka gyenge minőség (kemény és ízetlen a húsa). A sajtból is megvan még egy tízdekányi darab (valami tésztaétel tetejére épp jó lesz). (Ezek ára összesen kb. 200 + 300 + 200 + 100 + 160 = 960 Ft - ezt most adtuk érte, de csak később kerül felhasználásra, akkor már majd itthoni készletből. Azt pedig szigorúan tartom, hogy ételt nem dobunk ki, így ez nem termeli a veszteséget.)
Összesen 4345 + 1495 - 960 = 4880 Ft-ot költöttünk ennivalóra a héten, amiből a fenti menü volt kettőnknek, igen bőséges adagokkal. Lehet, hogy tudományosan nem elég jó, de nem tűnt se unalmasnak, se szegényesnek - sőt, kifejezetten jókat ettünk egész héten.

Ma csak csökkentett bevásárlás volt aktuális fogyasztásra, helyette a zakuszka-hozzávalókkal pakoltunk fel, hazaérve pedig neki is láttunk a feldolgozásnak (már a száraz dunsztban pihen a 11 üveg, közel 6 liter ízletes kenyérrevaló). Holnap újabb kör, tésztára való zöldséges szósz alapanyagokért (vagy ami sikerül, de ez a cél lebeg a szemem előtt).

Menütervezésről elméletben itt írtam.
 

Mit főzzek?

Menütervezés szempontjából nálam általában a szombattal kezdődik a hét. Ez ugyanis a szokásos piacozós nap: ekkor szerzek be zöldséget, gyümölcsöt, házi tejet és tejterméket az elkövetkező időre. Befőzési szezonban előfordul, hogy vasárnap is teszek egy kört, mert akkor is nagy piac van és kicsit más a kínálat, meg egyszerre nem tudnám elhozni biciklivel a heti betevőt és a spájzolni valót is.

Pénteken már végiggondolom, hogy kb. mit szeretnék, mi lenne jó, de sosincs meg előre fixen, hogy mi kerül majd a hátizsákomba. Azt veszek, ami "megszólít": amiből szívesen főznék, amit szívesen megennék, s amiről úgy érzem, hogy megéri az árát. Sokszor előfordul, hogy olyasmi jön szembe, amire előzetesen nem is gondoltam, de jó vételnek tartom. Meg persze olyan is van, hogy hiába szeretnék valamit és volt is dögivel előző héten, akkor egy szem se, vagy valamiért nem szimpatikus, így felejtő.

Az összetétel tehát változó, azt tudom, hogy összesen mennyit kell vásárolni, hogy az kényelmesen elég legyen a következő piacozásig, de semmi ne menjen belőle tönkre. Ha rosszabb a felhozatal (mostanában nem, de télen és tavasszal előfordul), nem kell minden áron venni ennyit, hiszen vannak itthon tartós készletek, akkor azokból kell kipótolni szükség szerint. Ha meg ellenállhatatlanul jó a kínálat (tipikusan nyáron és ősszel), lehet többet is venni, csak akkor az vagy tovább is tárolható legyen, vagy befőzés a hétvégi program.

A beszerzőkörút után pedig indulhat a sakkozás, hogy miből mit készítsek majd. Sokszor már hazaúton pörög rajta az agyam, itthon pedig ki is tudom keresni a konkrét receptet vagy ötletadót, s ha már kikerestem, írok is egy listát, hogy mit és hogyan adnának ki a meglévő alapanyagok. Természetesen először mindig azt kell megfőzni, ami legkevésbé bírja a tárolást, majd szépen sorban jöhet a többi. Egy-egy hozzávaló nem feltétlenül egyetlen ételben végzi, és annyi belőle a hétre; elfogyhat akár 3-4 kisebb részletben is, mellékszereplőként. A megvalósítási sorrend megállapításánál további szempont, hogy melyik nap mennyi időt érek rá a konyhában tölteni, van-e elfogyasztandó vagy továbbalakítandó maradék, no meg hogy milyen jellegű ételt ennénk épp szívesen. Mennyiségi gond esetén sincs baj, érvénybe lépnek az előző bekezdésben említett menekülőutak.


Múlt héten például ezeket vettem:
4 liter házi tej (680 Ft)
házi sajt (840 Ft - 1600 Ft/kg)
10 cső kukorica (500 Ft)
9 kg apró krumpli (270 Ft)
1/2 l fejtett bab (300 Ft)
1 csomó répa (100 Ft)
1 csomó petrezselyem (60 Ft)
1,5 kg zöldbab (300 Ft)
1 kg cukkini (80 Ft)
3 kg paradicsom (140 + 200 Ft)
1,5 kg paprika (220 Ft)
1,5 kg padlizsán (300 Ft)

A piacról hazaérve első teendő a tej felforralása, a sajtnak pedig irány a hűtő.

A kukoricát is érdemes frissen megfőzni, be is lakmároztunk belőle reggelire, meg aztán napközben rájártunk a többire.

Ezután a zöldbab, a fejtett bab, a répa és a gyökér a soros, meg a paradicsomból az olcsóbbik adag, ami gyors fogyasztásra való. Utóbbi fogy is rendesen kenyér meg szendvicskrémek mellé. A tejet Isti issza, a kedvenc kenyértésztánkba kell (ugyanez a tészta megy kenyérnek formázva is), meg tetszőleges ételhez is van..

A zöldbab soknak bizonyult, de amint beláttam, nem erőltettem főzelékként, hanem eltettem a fagyasztóba szűkösebb időkre. Nem télire és hasonló távoli jövőre, mert ez a típusú tárolás nekem nem jön be, legfeljebb pár hétre tettem csak parkolópályára. Ennyiért kár lett volna otthagyni; hamarosan megtalálom az alkalmat, amikor jól jön még az.

A hét során szép apránként, változatos sorrendben és összeállításban fogyott minden, vissza lehet nézni itt a blogban a recepteket. Egy piláf volt még a szerdai vacsora, ami nincs fent, mert az "egyszer meg lehet enni, de ne ismételjük" kategóriásnak minősítettük. Valamint szinte minden nap sütöttünk kenyeret, amit reggelire és vacsorára fogyasztottunk szendvicskrémekkel, paradicsommal és paprikával. Én időnként zabkását reggeliztem helyette (régi dzsemmel a spájzból), mert továbbra sem vagyok ennyire kenyeres. Ma pedig meggyes pite volt az uzsonna-vacsora, befőttből (ugyanez, csak barack helyett meggyel). Meg valamelyik nap bontottunk egy üveg sült birset gyors desszertnek, máskor pedig házi fagyi volt minden másnap (tejszín, tej, dzsem alapon).

A krumpli volt a jolly joker a hét utolsó napjaira, végül nem kellett bevetni, de ez már nem újkrumpli, úgyhogy adott esetben eltartható pár hétig a sufniban. Holnap pedig nem kell venni még többet.

Szépen ki is pipálhattam az előzetes tervként írt lista nagy részét, a "tartalékos" ételek maradtak ott, amikhez nem volt kedvünk. Talán majd jövő héten, ha a piaci jószerencse úgy hozza.

A közel 4000 Ft-os bevásárlásból tehát bőven kitelt a heti menü kettőnknek, nem is sok bolti egyébbel és itthoni, meglévő készlettel kiegészítve (ez így nyáron elég jellemző felállás). Finomakat ettünk, egyszer se maradtunk éhen, úgyhogy semmi okunk nem ugyanebben a szellemben folytatni a jövőben.
 

Kifőztük 2012/6.

Megjelent a Kifőztük gasztromagazin júniusi száma, sok-sok szezonális recepttel a kora nyár jegyében. Az újság a kifoztuk.hu oldalról tölthető le.
 

GoodFood - vegetáriánus szemmel

http://www.kossuth.hu/image/orig/GoodFood_01.jpg

Az egyik fő ok, amiért nem nagyon veszek főzős újságokat, hogy nem igazán gondolnak a vegákra. Ha meg az a vega még tojást se fogyaszt és a hagyományos, finomított alapanyagokkal is csínján bánik, akkor aztán tényleg nem tartozik a célközönségbe. Néha azért belelapozgatok a boltban egy-két kiadványba, hátha változott valamicskét a helyzet, de ritkán ér kellemes meglepetés.

A GoodFood magyar kiadása az. Üdítően sok vegetáriánus receptet tartalmaz. Az újság 111 receptje közül csak a főételek kategóriában van 18 (külön szakasz a tartalomjegyzékben), de - nyilván részben jellegükből adódóan - a levesek, a saláták és a sütemények között is igen sok megfelel. Külön öröm, hogy a vegetáriánusnak jelölt receptek tényleg mind azok, rejtett hússzármazékok sincsenek bennük (személy szerint a zselatinra nagyon háklis vagyok, de a húsleves, szalonna, zsír és társai se vegáknak valók, nyomokban sem, még ha nem vegák gyakran rá is csodálkoznak erre).

Alaposabb átnézés után azt is jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy jónéhány olyan nem vega recept is akad benne, ami vega szempontból csak kicsit van "elrontva", nem fő összetevője a hús; így amelyik alapvetően tetszik, alkalomadtán simán elkészítem hús- helyett zöldségalaplével vagy épp a szalonna elhagyásával.

További pozitívum, hogy a vegetáriánus receptek nem mind az erőteljesen tejes-tojásos vonalat képviselik, és ilyen-olyan pótlóktól sem hemzsegnek. (A dietetikus szakértőnek meg elnézzük, hogy az ételallergiákról szóló kis cikkében erősen a pótlókban gondolkodik. Nyilván akinek egyik napról a másikra muszáj teljesen elhagynia valamit, az először helyettesíteni próbálja a megszokott ételeiben, később juthat el másfajta megközelítéshez.) Még vegán receptért se kell sokat kutakodni, a lakto- vagy lakto-ovo vegáknak pedig még könnyebb dolguk van.

A receptek nagyobbrészt elérhető, beszerezhető alapanyagokra épülnek, nem "elvont" különlegességekre, amikhez csak hossza utánajárás és/vagy nem kevés pénz árán juthatunk hozzá (akad ilyen is, de alapvetően nem ez a jellemző). Tetszik, hogy még akár nem vegák is könnyedén kipróbálhatnak belőle vega fogásokat, ha nyitottak erre, nem muszáj speciális boltok felkeresésével nagyon ismeretlen vizekre evezniük az alapanyagok beszerzésekor. A külföldi érzet ugyan megvan, mikor olyan ételeket is olcsónak titulálnak, ami itt inkább közepes árkategória (legalábbis szűkös konyhapénzből gazdálkodva nekem nem a vörös lencse vagy a kókusztej ugrik be, hogy azt kell venni rajta a megoldás érdekében - időnként belefér egy kis efféle "flanc", de nem hó végén), vagy előszeretettel használnak olyan hozzávalókat, ami errefelé azért nem a legelterjedtebb képviselője a kategóriának (erősen felülreprezentáltnak érzem például a szárzellert, a cheddart, a gyömbért). Helyenként a szezonalitás sem egészen stimmel (márciusban újkrumpli? - igyekszem júniusig nem elfelejteni az egyébként szimpatikus receptet), bár az igyekezet határozottan látszik, mindenképpen lejön, hogy egy tavaszi számot lapozgatunk.

Sok-sok könnyen elkészíthető, hétköznapi receptet is ad az újság, gyönyörű fotókkal, melyek - pár apróságtól eltekintve - összhangban vannak a leírással. Némelyik fogás már-már annyira egyszerű, hogy gyakorlottabbak magazin és recept nélkül is bármikor összeütnek ilyesmiket a saját fejük után, de aki nem vega, és tudni szeretné, hogy például miket esznek a vegák, vagy kezdő vega, és megvalósítható receptekre vágyik, annak hasznos olvasmány lesz a magazin. Helyenként elég elnagyolt a leírás, teljesen kezdő konyhatündérek nem ebből fognak megtanulni főzni, de némi alapismeretek és józan ész birtokában jól használható anyag.

A közgondolkodás szerint általában egészségesnek tartott fogásokból elég jó a kínálat, aki még nem különösebben elkötelezett valami speciális irányzat mellett, könnyedén bevezethet apró, de hatásos változtatásokat az étkezésébe, ha a magazinból főz. Engem már nem kell meggyőznie a barna rizs előnyeiről a dietetikusnak, viszont hiába kerestem, egy fia ilyen receptet nem találtam, se ezen kis felsorolás mellett, se máshol az újságban (fehér rizsesek vannak, de ismerve a barna rizst tudom, hogy nem lehet egy az egyben lecserélni rá a fehéret, pláne nem mindenütt). Az én szájízemnek a sütemények sem elég "reformosak", de legalább vegák, és ötletadónak megteszik. Én nem használok mikrót, meg babkonzervet se, de azt is pontosan tudom, hogyan lehet ezeket könnyedén megoldani máshogy - nagy pozitívum viszont, hogy durván mű alapanyagok nincsenek benne.

Összességében tetszik, a második számot még valószínűleg megveszem (a boltban belelapozva eldöntöm), az előfizetés még komolyabb megfontolás tárgya. Kíváncsi vagyok, mennyire sikerül hosszabb távon tartani, illetve javítani a színvonalat. Ezen a mostanin látszik azért, hogy első szám, de kezdetnek nem rossz - ha osztályzatot is kellene adnom a szöveges értékelés mellé, egy erős 4-es lenne az.

* * *

Amit már elkészítettem a magazin receptjeiből inspirálódva:

• Babbal töltött krumpli
• Félbarna, dagasztás nélküli pizzatészta

Ami még kipróbálásra vár, és alkalomadtán sorra is kerül (a teljesség igénye nélkül):

• Sült sajt diós kenyérrel és körtével (csak el ne felejtsem őszig :)
• Babos tésztaragu húsgombóccal (húsgombóc nélkül)
• Sült póréhagyma baconös rizottóval (a bacon kimarad) (megcsináltam, ilyen lett)
• Gombás-rizses egytálétel (gomba helyett valami más zöldséggel, hogy Isti is szeresse)
• Nyuszis zsemlék (saját, Graham-lisztes tésztából; a formázás tetszik)
• Vegetáriánus pite (legfeljebb a brokkoli kimarad, ismerve a szokásos piaci kínálatot)
• Korianderes répaleves (a turmixolást lehet, hogy mellőzöm)
• Cseresznyés scone (a liszt egy része persze barna lesz)
• Tejszínes-csemegeuborkás újkrumpli (majd júniusban, zöldség alaplével)

 

Hegyi Barbara: Abraka babra - könyvajánló

Nem csak főzni - és persze jókat enni - imádok, hanem mások konyhájába is szívesen bepillantok, ha adódik rá lehetőség. Legyen az blog, könyv vagy élő látogatás, érdekes élmény még akkor is, ha nagyon eltérő az ízlésünk. De ha netán sikerül ellesnem valami olyat is, ami az én világomba is illeszkedik, akkor könnyen válik visszatérő vendég belőlem.

Ezúttal Hegyi Barbaránál jártam, persze nem igaziból, hanem a könyve útján. Varázslatos világ tárult elém a lapokon, és szívesen térek vissza újra meg újra a színésznő konyhájába ilyenformán, hogy gyönyörködjek a képekben, elképzeljem az ínycsiklandozó fogásokat, no és hogy két recept között "hallgassam" házigazdám történeteit. Tényleg szinte hallom jellegzetes, vidám hangját, ahogy mesél az ételekről, s a hozzájuk kapcsolódó élményeiről, rokonairól, barátairól, ismerőseiről.

Hamar megvannak a közös pontok, túl azon az általánosságon, hogy ő is imád főzni. Évszakok szerint sorolja a recepteket, jönnek szépen sorban a szezonális zöldségek, gyümölcsök, és belőlük a dolgos hétköznapok, a ráérősebb szabadnapok, s az ünnepek finomságai. Megtisztelve érzem magam, hogy régi, hagyományos, családi "titkokba" is beavat, de ugyanilyen lelkesen mutatja modernebb receptjeit is. Kipróbált, bevált fogás mindahány, érthetően leírva, ami alapján bárki könnyedén elkészítheti, ha kedvet kapott hozzá. Még csak különleges alapanyagok se kellenek a legtöbb recepthez, legfeljebb a szezonját kell kivárni egyiknek-másiknak.

Már a történetekért és a hangulatért megérte belemélyedni ebbe a könyvbe, az meg a kellemes ráadás, hogy rögtön több olyan ételt is találtam benne, amit alkalomadtán el is fogok készíteni. Most természetesen a tavaszi receptek szólítottak meg leginkább, veteményezéskor eszembe is jutott, hogy ha minden jól megy, ezekből a zöldségekből lesz majd - többek között - sült bébifokhagyma (Isti kedvére!) meg "kerítőleves".

Elég izgalmasan hangzik? Akkor irány egy könyvesbolt, vagy a kiadó honlapja!
 

Kifőztük közlemény

Kedves olvasóink!

A kiadó tájékoztatása szerint, az előzetes hírekkel ellentétben a következő nyomtatott szám - a Népszabadság gasztromellékleteként - nem március 14-én, hanem áprilisban jelenik meg.

Üdvözlettel,

a Kifőztük csapata

 

Michel Roux: Tésztavarázs - könyvajánló

Még a nagy havazások és a kemény fagy beállta előtt kaptam ezt a könyvet, így nem unatkozom esténként:

Mi tagadás, monumentálisabbnak képzeltem, de hamar rájöttem, hogy épp úgy jó, ahogy van. Kellően tekintélyt parancsoló a megjelenése így is, ugyanakkor nagyon kézreálló, és fölöttébb kellemes lapozgatás esik rajta. Az meg szinte abbahagyhatatlan: gyönyörű képek, ínycsiklandó receptek, a tésztakészítést lépésről lépésre bemutató leírások gondoskodnak róla, hogy ne akarjam letenni. Hamar megnyeri a bizalmamat a szerző azzal, hogy ő is a jó minőségű alapanyagokra és a kézi gyúrásra esküszik. Tippek és trükkök, egyszerű, de nagyszerű ötletek - hamar megállapítom, hogy az én eddigi tésztáim olyan bumfordiak ezekhez képest. Na de majd ezután! A képekkel illusztrált, részletes leírás alapján a leveles tészta sem olyan félelmetesen bonyolult, hogy előbb-utóbb ne merjek belevágni az elkészítésébe. De van itt minden, mi szem-szájnak ingere: linzertészták, gazdag édes tészták, leveles tészta, pástétomtészta, brióstészta, croissant tészta, égetett tészta, pizzatészta, filotészta... Egyikről-másikról most hallok először, de ugye a jó pap is holtig - akkor én meg pláne! Mindegyik fejezet a tészta alapreceptjével indul, majd jönnek a felhasználásra vonatkozó igen változatos ötletek, melyek között mindenki találhat kedvére valót. Nekem a remek zöldséges, gyümölcsös megoldásoktól indul be a fantáziám, de megállapítom, hogy a nem vega fogások is igazán ízlésesek, kifinomultak. Persze mit is várhatnánk egy elismert, francia séftől?

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretik a szépet, ami emellett hasznos is, akik érdeklődnek a gasztronómia iránt (akár elméletben, akár gyakorlatban), akik egy időtálló darabbal kívánják gyarapítani házi könyvtárukat, illetve akik egy nagyszerű ajándékkal szeretnék meglepni konyhatündér rokonukat, barátjukat.

Köszönöm a lehetőséget a T.Bálint Kiadónak.
 

Mit ehet egy vega télen?

Az utóbbi időben egyre többször belefutok a problémafelvetésbe, hogy milyen nehéz is ezekben a hónapokban megoldani a megfelelő zöldség- és gyümölcsfogyasztást. A tél meg a kora tavasz tényleg szűkösebb idő, de ha vegaként gond nélkül megy a dolog, akkor aki nem csak ezeken él, annak főleg nincs oka panaszra. Mondják még az ilyenkortájt a boltokban kapható zöldekre, hogy vízízű, meg drága, én meg mondom rá, hogy ha nem tetszik, akkor nem kell megvenni. Hihetetlen, de van, aminek ilyenkor van itthon a szezonja, vagy legalábbis jól tárolható, meg nyáron-ősszel nem árt egy kis előrelátás és tudatos felkészülés a télre, és akkor nincs gond. Sőt! A végén kiderül, hogy bőséges választék van. (Vastaggal szedtem, ami alap készlet nálam, de igyekeztem fölsorolni mindazt, ami elő szokott fordulni. Lehet, hogy pár dolgot még ki is felejtettem.)

Van, ami a hidegben is áttelel, és folyamatosan szedhető (csak a nagy fagyok előtt kell kicsit előre gondolkodni és felszedni annyit, amennyi olvadásig kitart):
csicsóka, paszternák, póréhagyma (téli fajta), kelbimbó

Van, amit ősszel betakarítottunk, de hűvös helyen jól tárolható (azért érdemes rendszeresen ellenőrizni a készletet és időben levágni a gyanúsakat):
krumpli, sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó, cékla, fekete retek, sütőtök, fehér káposzta, vörös káposzta, vöröshagyma, lila hagyma, fokhagyma, alma

Friss zöldnek olcsón, minimális munkával előállíthatók otthon a különféle csírák:
retek, búza, zsázsa, napraforgó, bab, lencse, hajdina, mustár, stb.
A savanyított káposzta is fogyasztható nyersen, igazi vitaminbomba

Van, amit szezonban volt érdemes félkész-kész állapotban eltenni:
paradicsomlé, paradicsombefőtt, "paradicsomkoktél", natúr lecsó, lecsó-szósz, darált paprika (natúr és sós), zöldséges paradicsomszósz (tésztára vagy pizzára), zakuszka, paprikalekvár, padlizsánkrém, zöldparadicsom-szósz, savanyúságok (uborka, zöld paradicsom, almapaprika, csalamádé), natúr befőttek különféle gyümölcsökből (cseresznye, meggy, szilva, őszibarack, sárgabarack, körte, szőlő, bodza), dzsemek különféle gyümölcsökből (előzőek + eper, málna, ribizli, csipkebogyó, rebarbara, narancs, füge), lekvárok (barack, szilva, meggy, birs), sült birsalma, ivólevek különféle gyümölcsökből (barack, nyári alma, körte, birs), gesztenye, csatnik - ami így hirtelen eszembe jut, hogy van a kamrában, de simán lehet, hogy ezt-azt kifelejtettem... (Tartósítószer nélkül, legtöbbször cukormentesen, illetve bizonyos esetekben kizárólag csak az ízesítéshez szükséges minimális édesítéssel, házilag készül nálam mindegyik. Munka, de nagyon megéri!)

A gabonafogyasztás sem a kenyérben, tésztában meg rizsben merül ki:
alap készletként van itthon:
kenyérsütéshez lisztek: sima és Graham
tojásmentes durum száraztészta, barna rizs
ezeken kívül van még: zabpehely (apró és nagy szemű), árpagyöngy, köles, búzadara, zabkorpa, kukoricapehely
időnként előfordul még, hol ez, hol az: rozsliszt, kukoricaliszt, kukoricadara, hajdina, másféle gabonapelyhek (árpa, búza, rozs, netán rizs vagy köles), rizsliszt, amarant (mag és pehely), vörös rizs, indián rizs, bulgur, kuszkusz, (teljes kiőrlésű) lisztkeverékek, tönkölyliszt

Száraz hüvelyesekből is bő a választék:
bab (több fajta, különféle színben és méretben: gyöngybab, fekete hasú, fehér, cirmos, barna, nagy szemű, fejtős bab szárazon, stb.), sárgaborsó, lencse (a hagyományos barna mellett vörös is, de még különlegesebb fajták is léteznek), csicseriborsó

Olajos magvak:
dió, mogyoró, mák, mandula, napraforgómag, szezámmag, lenmag, tökmag, kesudió, földimogyoró

Aszalványok:
mazsola, kókuszreszelék, aszalt szilva, barack, áfonya, alma, datolya, füge; szárított zöldségkverék, natúr vegamix

Itt még bőven lehetne ragozni a különlegességeket, de ekkora alap választék mellett kevésbé csábítóak számomra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha pl. közeli lejárat miatt leárazzák, akkor elképzelhető, hogy veszek egy-két csomaggal megkóstolni, de nagyon be kell jönnie ahhoz, hogy utána teljes áron is megvegyem időnként vagy netán rendszeresen is. A "mert olyan egészséges" című reklámszöveg nem győz meg (sőt, néha kifejezetten gyanakvóvá tesz, hogy ugyan mi vackot akarnak rámsózni - persze jó drágán - ezzel a szlogennel már megint), és a "milyen jól fog mutatni a blogomban" sem érv: bármily furcsa is, nem a blognak, hanem magunknak főzök, és hiszem, hogy nem önmagában egy-egy alapanyag fogyasztásától lesz nekünk jó, hanem úgy főlegáltalában bizonyos elvek lehetőség szerinti betartásával (kerüljük a sok sót és tartósítószert, együnk minél kevesebb finomított szénhidrátot, együnk minél több nyerset, stb.). Túlnyomórészt olcsó, egyszerű - akár egy kis közértben is beszerezhető - alapanyagokból főzök; ezekből is ki lehet hozni ízletes és tápláló fogásokat. Zöldség-gyümölcs témában pedig ragaszkodom a friss, szezonális, kiskerti terményekhez - amit nem termelünk meg magunknak, azt a piacon veszem a kistermelőktől; szoktam is mondani viccesen, hogy bolti (s pláne szupermarketi) zöldségeken  nem lennék vega egy percig se :)

Még ősszel cserben hagyott a fagyasztóm, úgyhogy ami volt benne, annak egy részét akkor gyorsan megettük, a többit meg átmentettem befőttbe. Azóta téli pihenőjét tölti a hűtő, van elég hideg a spájzban alapból :)

Ezek után se a déligyümölcs, se az erőst szezonon kívüli paprika, paradicsom, cukkini, padlizsán, uborka és társai nem vonzanak. Pár éve még időnként elcsábultam, az utóbbi időben viszont igencsak nullázódott belőlük a fogyasztásom. Alkalmi vételként esetleg egy kis déligyümölcs előfordul, de csak ha érett és emellett barátságos az ára (ritka eset). Amúgy a fentiek akkora mennyiségben és változatosságban elérhetőek, hogy tavaszra se érünk rá megunni - sőt, van, amit még rendesen kiélvezni sincs időnk.

2007. nyarán kezdtem áttérni a vegaságra (bár nem úgy indultam neki, hogy a végén majd vega akarok lenni, egyszerűen csak ettem, ami jólesett), utána ősszel-télen végig azon szurkolt a környezetem, hogy majdcsak kevés lesz a zöldség, így előbb-utóbb ismét ráfanyalodom a húsra és véget ér ez a "bolondéria". Házon kívül tényleg el-elcsábultam egy kis házi disznótorosra (sok savanyúsággal, hogy ne feküdjek ki tőle), meg időnként egy kis halevés volt még, de az évek múlásával egyre ritkábban. Megállapítottam, hogy magamtól vega lennék (méghozzá a tojást is kerülő fajtából), csak házon kívül nem feltétlenül konfrontálódom emiatt; nem esik jól a hús, de egyszer-egyszer túlélem. Látva, hogy jól érzem magam így, egy idő után már nem próbálkoztak az egészségre apellálva győzködni a vegaság hátrányairól, legfeljebb azt közölték nagy sóhaj kíséretében, hogy egy pasit nem lehet majd füveken meg magokon tartani... Hát, - nem mondom, hogy könnyen, de - én találtam olyat, akit lehet :) (Sőt, ő már régebb óta és szigorúbban vega, mint én!) Azóta nagyon kis elfogadó lett mindenki :)

Alapanyagválaszték tehát ilyenkor is van, innentől már csak elszántság és kreativitás kérdése, hogy mit hozunk ki belőle.
 

Ha kajáldát nyithatnék...

... Akkor az egy olyan hely lenne, ahol csupa vegán és laktovegetáriánus finomság lenne az étlapon. Finomítatlan, teljes értékű alapanyagokból készülne minden. A friss, szezonális zöldségeket és gyümölcsöket helyi, környékbeli termelőktől venném; szintúgy a tejet, a sajtot és a különféle tejtermékeket. Szezonon kívül saját tartósítású aszalványokat, befőtteket, dzsemeket, ivóleveket is használnék. Mindig attól függene a napi menü, hogy milyen alapanyagok állnak rendelkezésre a legkiválóbb minőségben.

A vendégek láthatnák az alapanyagokat, s nem csak konkrét ételt választhatnának a napi ajánlatból, hanem fő alapanyagot és esetleges egyéni kívánságokat is mondhatnának, ami alapján valami személyre szóló, kifejezetten nekik improvizált fogást kapnának. Ha akarják, nézhetnék, ahogyan készülnek a megrendelt ételek. Nem adagolnék ki előre semmit, mindenki annyit szedne magának a tálból, amennyi jólesik. A ki nem szedett ételt természetesen nem tálalnám fel másnak újra, hanem rászorulóknak adnám ingyen. Kekszeket és egyéb jól szállítható csemegéket is tartanék, elsősorban elvitelre.

Egy kicsi, otthonos, csendes hely lenne, ahol nyugodtan lehet enni, inni, beszélgetni. A berendezésben a barna és a zöld árnyalatai kapnák a főszerepet, és ehhez igazodnának a kiegészítők és az edények színei, stílusa is. Egyszerű, időtálló darabokat válogatnék össze mindenből. Télen bent a cserépkályha melege, nyáron kint az árnyas fák, valamint virágos- és fűszerkert adnának a hangulathoz. Az itt termesztett friss fűszernövényeket használnám a főzéshez, illetve ezekből szárítanék szűkösebb időkre. Isti lenne a kertész, ő gondoskodna a növényekről.

Mosolygós, hozzáértő, elkötelezett munkatársakra bíznám a főzést, a felszolgálást és az egyéb munkákat. Ha úgy jönne ki a lépés, én is besegítenék a feladatokba, de az én dolgom elsősorban az alapanyagok beszerzése, az ételek kitalálása, majd - jó háziasszonyként - a betérő vendégekkel való személyes törődés lenne. Mindenkihez lenne néhány kedves szavam, hiszen azt akarom, hogy jól érezze magát nálam és elégedetten távozzon, majd szívesen térjen vissza, illetve ajánlja a helyet másoknak is.

A kijáratnál lenne becsületkassza, s mindenki annyit dobna bele, amennyit akar (amennyire értékelte a vendéglátást, illetve amennyit megengedhet magának). Nem a haszonért csinálnám a boltot, hanem mert imádnám csinálni, és hiszem, hogy jót tennék vele az embereknek és a világnak.

Mókus játékához csatlakozva álmodoztam.

:)

Gyönyörű gyertyákat vettünk féláron a minap a karácsonyra kapott ajándékpénzből. Most karácsonykor is régebbi beszerzésű gyertyákat gyújtottunk meg. Kihasználtuk a kedvező alkalmat a "raktár" feltöltésére, így legközelebb is lesz mit előhúzni a dobozból az ünnepekre. Az egyszerűbb darabok pedig akár hamarabb is előkerülhetnek.
 

Kifőztük 2012/1.

Megjelent a Kifőztük gasztromagazin 2012. januári száma. Benne a szezonális receptek mellett sok-sok palacsinta-variáció, nem csak desszert kategóriában.

Az én konyhámban az alábbi finomságok készültek:

 Kenyérmorzsával sült csicsóka

 Csokoládés-kókuszos keksz

 Ketchupos keksz

Az újság továbbra is ingyenesen tölthető le a www.kifoztuk.hu oldalról.
 

Legnépszerűbb receptjeim 2011-ben

Az elmúlt év egyes hónapjaiban bejegyzett receptjeim közül az alábbiakat néztétek meg legtöbben:

Január: Köleses krumplileves

Február: Tejes Graham kifli

Március: Tejszínes-csicsókás tönkölykenyér

Április: Almás-diós püspökkenyér

Május: Babpástétom

Június: Paradicsomos zabpehelypástétom

Július: Zabpelyhes babfasírt egyben sütve

Augusztus: Pikáns lencsepástétom

Szeptember: Sült paprika - frissen és eltevésre

Október: Sült birsalma - mindenféléhez

November: Gesztenyés sütőtökkrém

December: Diós-mézes keksz


Ezek kétharmada nálunk is kedvenc, több ismétlést megért darab, amit mindenképpen érdemes volt megörökíteni (még ha ez aktuálisan nem is a legjobban sikerült, főként a kép tekintetében). A többi viszont nem hagyott bennünk túl mély nyomot; ha nem lenne a blog, már rég feledésbe merült volna, hogy olyat is ettünk valamikor.

A népszerűségi listán taroltak a szendvicskrémek, aztán következik a pékáru-sütemény kategória, majd a befőzés. Valóban elég nagyban megy nálunk mindegyik, de azért a tartalmas egytálételeknek is rajongói vagyunk.

Ha minden jól megy, idén is jövök mindenfélével, amiből ki-ki kedvére válogathat, s remélem, talál is néhány olyat, amit aztán szívesen készít újra meg újra. Megjegyzésbe várom a kívánságokat, milyen recepteket olvasnátok tőlem szívesen.

Karácsonyi-újévi ételeink 2011-ben

Idén karácsonykor itthon ünnepeltünk Istivel kettesben, minimális külsőségek közepette. Az adventi időszak olyan sűrű volt, hogy nem igazán volt érkezésünk hosszasabban készülni az ünnepekre. A "jó lenne" listát végül igencsak lefaragtuk, pedig eleve nem terveztünk sokat.

Az adventi koszorúnk ilyen volt. Az alapot még ősszel készítettem birsalmasajtból, a szalagot és a gyertyát pedig a karácsonyi mindenes dobozból ástam elő, így most nem került semmibe, és összeállítani sem volt nagy munka. Mivel nem ezeket a gyertyákat gyújtottuk meg, ünnep után szét lehet majd szedni, a birsalmasajt alapot megenni, a többit meg ismét eltenni.

 

Karácsonyfa helyett - a tavalyi évhez hasonlóan - most is csak a lépcsőkorlátra került az égősor meg néhány dísz. Esténként pedig gyertyát gyújtottunk. Tavasszal sajnos kipusztult a kis ezüstfenyő a ház előtt - megártott neki a hosszú ideig igen magas talajvíz - így azt már nem tudtuk ünnepi díszbe öltöztetni odakint. Isti különben sem rajongott a kinti díszítés ötletéért; de mások kerti fényeit azért megcsodáltuk sétáink során.

Előzetes sütikészítés mindössze egy adag mézeskalács volt, ami azon nyomban el is fogyott, haszna csak annyi volt, hogy megbizonyosodtunk a recept működőképességéről.

24-én Isti csinált egy nagy fazék töltött káposztát a saját receptje alapján - ebben már hónapokkal korábban megállapodtunk, és jó is volt, hogy így több napra megvolt a finom főétel. Annyit módosított a korábbiakhoz képest, hogy a rizs meg a kukorica helyett 2 bögre nagy szemű zabpehely és 1 bögre vörös lencse keveréke került a töltelékbe (ez megfőve ugyanúgy összeáll, mint a hagyományos, darált húsos töltelék, és igen ízletes is). A káposzta méretéhez igazodva közel dupla adag készült, ami aztán ki is tartott kettőnknek három napig.

Nekem pedig a szaloncukor- és sütikészítés jutott az ünnep előtti napon: a kókuszos szaloncukor mellett egy adag aszalt gyümölcsös készült még (előbbi Istinek, utóbbi meg nekem ízlett igazán; egyiket se csomagoltuk be, csak tányérra raktuk a csemegét), sütiből meg bejgli, mézeskalács és gesztenyés csigakalács (recept a Kifőztük magazin 2011. decemberi számában). Mindezek mellett csak egy mákos tésztára futotta ebédre: főtt durum tészta, darált mák, meggylekvár, Istinek méz is.

Ünnep előtt sem voltam túl fényesen, karácsonyra pedig sikerült teljesen lebetegednem, úgyhogy hársfatea, bodzatea, főtt krumpli olajjal és erős paprikával, citromlé, méz volt a "gyógyeledel", és a lehetőségekhez mérten semmittevés meg alvás a kímélő program.

Karácsony előtt 21-én mentem egy kört a városban, főleg bevásárlás miatt, de kíváncsiságból végigsétáltam az adventi vásárokban is. Kedvetlen árusok, drágaság, semmi különös választék, és a stílusok érdekes keveredése fogadott. Nem vettem semmit, egy helyen szimatoltam meg pár fajta teakeveréket, s bár kellemes volt, inkább légfrissítő kategóriában játszott volna nálam, nem itókaként, annyira tömény volt benne az aroma. Inkább a Reformházban került aztán a kosaramba egy természetesebb keverék - másfélszer akkora kiszerelés valamivel kevesebb pénzért, és hozza azt, ami egy teakeveréktől elvárható: nem harsányan aromás, inkább szerényen kellemes, karácsonyi, pont jó.

Volt még félbarna szendvicskenyér meg sütőtökös kenyér (ugyanaz, csak került bele egy szelet maradék sült tök, s mellé kevesebb folyadék - szépen megszínezte és nagyon jó állagot adott a tésztának, ízben viszont nemigen tett hozzá). Két ünnep között készült sárgaborsókrém (az alap kenyér és a krém receptje is a Kifőztük 2011. júniusi számában olvasható), főételnek meg babos rakott krumpli Isti módra (szintén több napra elegendő adag; recept később). A pékáruk elfogytával sütöttem egy adag kakaós csigát (recept a Kifőztük augusztusi, kenyeres különszámában).

Szilveszter-újév is itthon telt, különösebb extrák nélkül. Mivel a szaloncukrok már elfogytak, édes csemegének sütöttem egy adag tejcsokis-ropogós kekszet (elsősorban Isti kedvéért, én csak pár darabot ettem belőle). Főételnek készítettem egy adag vega székelykáposztát, árpagyöngy helyett ezúttal barna rizzsel. Hogy ne főzéssel kelljen kezdeni az új évet, még este összeállítottam egy nagyon finom pástétomot (recept később) a szintén akkor sütött kenyér mellé, meg előkészítettem a lencsét is. Ezt most paradicsomos lencseleves formájában fogyasztottuk el, délután meg szilvalekváros bukta sült. Pezsgő helyett inkább karácsonyi teát ittunk.

Nem volt az év többi részében szokásosnál több étel az ünnep miatt, se az összmennyiséget, se a fajtákat illetően (az édesség volt arányában valamivel több, de ennyi meg belefér). Így aztán könnyedén megúsztuk a túlevést és a pocséklást is - és még hiányérzetünk se volt miatta.
 

Új blog és e-könyv

Téli étkek Dulmina tündérkonyhájából címmel elindult válogatás blogom, ahol a téli hónapokban aktuális receptjeimből találhattok képes ajánlókat - hétköznapokra és az ünnepekre egyaránt. Azokat az ételeket és italokat gyűjtöm itt csokorba gyakran felmerülő szempontok mentén, amelyeket azóta is szívesen készítek újra meg újra, hogy először kipróbáltam és bejegyeztem őket a blogomba. Ha tetszik a műfaj, érdemes lesz naponta visszalátogatni, mert folyamatosan készítem a felkerülő tematikus ajánlókat. A blog az alábbi címen érhető el: http://dulmina-karacsony.blogspot.com/

A játék lezárult, de akinek nem a Mikulás vitte, természetesen az is hozzájuthat Téli csemegekosár című e-könyvemhez. Mától a Zsibvásáros kínálatomban szerepel, fix árasan, tehát azonnal vihető.

Kellemes ünnepi készülődést mindenkinek!

Kifőztük karácsony - Töltött paszternák (laktovega)

Vegetáriánus karácsonyi (vagy bármilyen ünnepi) menü összeállításánál nekem a főétel szokta leginkább feladni a leckét. Mert mi az, ami jól is néz ki, finom is, és valamennyire ünnepélyes is? Szeretem, ha a nem vegáknak is megakad rajtuk a szeme, sőt, akár meg is kóstolják - hadd lássák, tapasztalják, hogy a húsmentes ételek is tudnak látványosak és legfőképp ízletesek lenni. Nem kell ám azt hinni, hogy a vegák csak unalmas köreten, húspótlókon, salátán, nyers répán meg bizarr magokon élnek!

Töltött paszternák - Csábító illat, ínycsiklandó látvány és különleges, gazdag íz jellemzi ezt a tápláló egytálételt, melyet nem csak vegetáriánusoknak ajánlok szeretettel. Főszereplője a téli zöldségkínálat egyik kevésbé ismert tagja, a paszternák, amelyet füstölt sajttal és pirított dióval egészítettem ki, és némi fahéjjal bolondítottam meg.

Én a fenti étellel gazdagítottam a Kifőztük magazin karácsonyi különszámának igencsak változatos, mindenféle ízléshez, vagy épp speciális diétához remek ételeket, italokat felvonultató receptkínálatát. Az újságot adományokért lehet letölteni. A teljes befolyó összegből két gyermekotthont támogatunk. Bármilyen kis összeg is nagy segítség. Kérlek, ha teheted, adakozz Te is - még két napig, december 8-ig tart az akció. Részletes információk: http://karacsony.kifoztuk.hu/

A Kifőztük csapata és a támogatandó gyerekek nevében is köszönöm!
 

Játék: Kinek vigye a szakácskönyvemet a Mikulás?

December 6-án reggel valaki találni fog egy levelet a postaládájában. A levélben lesz egy hivatkozás, ahonnan letölthet egy különleges szakácskönyvet. Ezt:

 

Leírás

Tartalomjegyzék

Ha szeretnéd, hogy Te legyél az e-könyv boldog tulajdonosa, akkor nincs más dolgod, mint e-mailben megírni nekem a dulmina (kukac) citromail (pont) hu címre, hogy

• Miért örülnél ennek a könyvnek?
• Ha te kapnád, melyik receptet próbálnád ki belőle először?

Az e-mail tárgya az legyen, hogy: JÁTÉK, tartalma pedig a válaszod a fenti két kérdésre (mindkettőre!). December 5-én éjfélig várom a nevezéseket. A jelentkezők közül sorsolással választom ki, hogy kinek vigye a Mikulás a szakácskönyvet, és rögtön útnak is indítom.

Játékra fel!

(A nevezéseket visszaigazolom, ha 24 órán belül nem kaptál választ, akkor kérlek, írj újra vagy jelezd itt megjegyzésben.)

Téli csemegekosár

Édes és sós kekszek, aprósütemények, kevert sütik, kelt tészták, piték, torták, szaloncukrok... Te mit vennél belőle?

Hogy nem ehetsz akármit? A diétád nem válogat hétköznap s ünnep között? Vagy egyszerűen csak ilyenkor is fontos számodra, hogy egészséges ételeket fogyassz?

Akkor is vegyél bátran, ezek mind reformos finomságok! Hogy nem látszik rajtuk? Igyekeztem, hogy legyenek legalább annyira íncsiklandozóak, mint hagyományos társaik. A kóstolóim szerint sikerült is!

Pedig tényleg nem használtam egyikhez sem fehér lisztet, fehér cukrot, tojást, zselatint, sőt, többségükhöz tejet, tejterméket sem. Inkább természetes, finomítatlan alapanyagokból dolgoztam: különféle teljes kiőrlésű lisztek, természetesen édes friss és aszalt gyümölcsök, méz, barna cukor, olajos magvak, télies hangulatú fűszerek kerültek a kosaramba a bevásárláskor. Semmi extra, beszerezhetetlen, aranyárban mért dolog, csak tisztességes, teljes értékű hozzávalók, no meg egy jó adag kreativitás.

Vannak hagyományos, népszerű dolgok, amiket kár lett volna kihagyni. De amíg az élvezeti értékük nem csorbul, nem árt, ha egészségesebbek. Például mézessütemény, ami sütés után rögtön puha, és kihűlve is olyan marad. Püspökkenyér, több változatban is, hogy biztosan mindenki találjon kedvére valót. Szaloncukrok, melyeket még elkészíteni is élvezet, nem csak elfogyasztani.

Meg vannak kissé szokatlanabb, de nem kevésbé finom dolgok, amik szintén illenek ehhez a sötét, hideg, várakozással teli időszakhoz. Illatos, melengető piték, ízletes teasütemények, gyors, egyszerű desszertek, amik még kellemesebbé teszik az adventet, de később, a januári-februári hétköznapokon is jóleső érzéssel töltenek el.

Ötven ilyen recepttel töltöttem meg a kosarat, melyek között mindenki találhat kedvére valót. A receptek teljes listája itt olvasható: Tartalomjegyzék. Különösen ajánlom laktovegetáriánusoknak, vegánoknak, tejcukor-érzékenyeknek, tejfehérje-allergiásoknak, cukorbetegeknek, és persze mindenkinek, akinek fontos, hogy ízletes és tápláló ételek kerüljenek az asztalára ünnepekkor és hétköznapokon egyaránt.

A finomságok egész oldalas fotóját részletes leírás követi, mely alapján kezdő konyhatündérek is bátran hozzáfoghatnak elkészítésükhöz - a siker garantált! Az e-könyvet úgy szerkesztettem meg, hogy lehetőség legyen csak a recepteket kinyomtatni belőle. A gyűjtemény a tavaly kiadott Tündérkarácsony című összeállításom javított, átdolgozott, felújított kiadása; a benne található recepteket nem egyszerűen a blogomból válogattam össze, hanem kifejezetten a könyvbe készítettem, tökéletesítettem.

50 csodálatos recept és fotó, rengeteg tippel, változtatási lehetőséggel, ötlettel kiegészítve. Jobb bele se gondolni, hogy mekkora munka volt kitalálni, majd sütni-főzni, kiválogatni a legjobbakat, fotózni, pontosan leírni a recepteket, majd igényes, praktikus kivitelű könyvvé szerkeszteni. Szívesen csináltam, de azért alaposan elfáradtam benne.

A mai világban nem meglepő, hogy leginkább ingyen szeretné mindenki megkapni, és én is szíves-örömest adnám csak úgy, ha tehetném, de ez most nem megy. Viszont azt találtam ki, hogy mindenkire rábízom, mit ad érte, mi az, amit neki megér az alkotásom. Ez az ajánlatom november végéig él, tehát van idő végiggondolni, de azért nem túl sok. Már csak azért sem, mert nemsokára kezdődik az adventi időszak, amikorra már remek receptek, ötletek vannak a könyvben, és mind csak arra várnak, hogy kipróbáld, használd őket!

Ha felkeltette érdeklődésedet az e-könyv, szívesen vennél nem csak virtuálisan, hanem valóságosan is a téli csemegekosaramból, írj egy e-mailt a dulmina (kukac) citromail (pont) hu címre, és megbeszéljük a részleteket.

December 7-től a könyv a Zsibvásáron rendelhető meg. Ez az ajánlat visszavonásig érvényes.

Figyelj a vásárlásra!

Martinelli felhívásához csatlakozva mesélek egy kicsit.

Az utóbbi években igencsak tudatos vásárló vált belőlem. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a túl sok cukor, túl sok só, túl sok adalék kerülése jegyében rászoktam a címkék végigolvasására, még akkor is, ha ez beletelik néhány percbe (az első alkalommal legalábbis). Másrészt szűkebb keretből gazdálkodva egyre inkább meg kell néznem, hogy miért adok pénzt és mennyit.

Nagyon sokat vásárolok környékbeli kistermelőktől a piacon (zöldséget, gyümölcsöt, tejet csakis itt), de bizonyos jellegű dolgokért (liszt, zabpehely, fűszerek, stb.) időnként a multiknál is tiszteletemet teszem.

Sőt, van, amikor nem is csak egyedül megyek, hanem Isti is velem tart - például ha várhatóan sok dolgot kell majd cipelni. Szerencsére nagyon türelmesen viseli, hogy nem csak végigrohanunk és gyorsan bedobálunk a kosárba ezt-azt, hanem adott esetben megállunk végiggondolni, hogy mivel járunk legjobban. Ha pedig ő megy egyedül vásárolni, és esetleg nem tud pont azt venni, ami fel van írva, ő is igyekszik megtalálni a legjobb megoldást a megváltozott körülmények között.

Néhány kis színes az utóbbi időből, amikor csak azért nem jártam meg, mert rászántam azt a kis figyelmet, mielőtt beraktam (vagy beraktam volna) ezt vagy azt a terméket a kosaramba.

•  Szupermarket, tízféle liszt legalább, a sajátmárkástól az egészen flancosig, aminek az összetétele ugyanaz, a csomagolása színesebb, az ára meg az egekben. Mivel tartalomra megyek (zacskó van otthon elég), becélzom az olcsó kategóriát. Nem egészen egyértemű, melyik ár mire vonatkozik, ezért három jelölt jön velem a vonalkódellenőrzőhöz (gondoljanak a polcfeltöltő fiúk arra, amire akarnak - különben meg foglalkozzanak csak a saját dolgukkal). Sejtésem beigazolódik: nem ám a sajátmárkás a legolcsóbb, pedig a másik kettőről se hirdetik öles betűkkel, hogy akciós! Azokból már persze a hazai kerül a kosaramba, a másik kettő vissza a polcra.

• Ugyanaz a szuper, ezúttal a tisztasági betétek polca. Akciós termék, kettesével összecsomagolva, a doboz szerint 2x20 db, a kiírás szerint 50 db; egységár is utóbbi szerint kiszámolva. Mellette egy másik, simán csak 40 db-os jóval kedvezőbb áron, még ha a kiírt egységár szerint nem is. Rövid gondolkodás után ez utóbbit vettem meg, de eszembe jutott, hogy vajon hányan beugorhattak már az "akciónak", és sajnos hány embernek tán nem is gyanús a 2x20=50... (mert hát AKCIÓS!)

•  Másik bolt; vajak, margarinok. S egy érdekes hibrid: Vajacska (ez a neve), mely összetétele szerint inkább margarin, mint vaj, bár utóbbit is tartalmaz egy keveset. Ára meg jóval közelebb a vajéhoz, mint a margarinéhoz. Csak megnéztem. (Nálunk a Vajacska a kiváló minőségű, ízletes belga vaj volt a múltkor, amit féláron lőttünk az egyik szuperben, mert aznap járt le. Így persze megérte, főleg, mert a pénztárnál nem teljes áron számolták. Erre érdemes nagyon odafigyelni, főleg, ha nincs átragasztva a vonalkód, vagy ha a kisasszonynak kell külön benyomnia egy gombot az engedmény miatt.)

• A vaníliás cukor is rablás (házilag sokkal olcsóbban kijön, aroma helyett igazi vaníliarúddal), de lehet ezt még fokozni: így az ünnepek közeledtével mit szólnánk egy kis fahéjas cukorhoz? Ugyanolyan kiszerelés, mint a vaníliás, összetétele: cukor, 1% fahéj (viszont itt vége, nincs ízfokozó - már az is valami). Ha lemondunk az egydekánkénti zacskózásról meg a kis mennyiségről, akkor a töredékéért kijön külön-külön megvett cukorból és őrölt fahéjból. Még akkor is jóval olcsóbb, ha répacukor helyett beruházunk nyírfacukorra (ami sokkal egészségesebb). (De valaki biztos megveszi ezt is... - aztán meg panaszkodik, hogy drágaság van.)

• +1, ami viszont csak itthon tűnt fel: Natúr Vegamix ételízesítő helyett VegaNatura ételízesítőt vettem. Ez is jó zöldséges, ezért nem volt gyanús a megjelenése (átlátszó zacskóban van), de amikor már a krumplira szórva ettem, csak furcsa volt, hogy sós. Mindegy, legalább aroma meg ízfokozó nincs benne; tulajdonképpen semmi baj az összetételével, nem műanyag, el fog fogyni. Átejtett a nagyon hasonló kinézet és a nagyon hasonló név.