Fűszeres birslekvár

Az elmúlt tíz év legjobb birstermését hozta a fa. Szinte naponta főzök kompótot az "önkéntesekből" (kissé hibás, romlani akaró darabokból), de így sem győzzük mindig tartani a lépést. Akkor lesz befőtt (kompót forrón üvegbe szedve, és száraz dunszban kihűtve - jól jön még majd a szezon elmúltával), meg nemrég rászántuk magunkat a lekvárfőzésre is.

A birsalmát megmostuk, feldaraboltuk, rossz részeitől megszabadítottuk. A héja ahol szép, rajta maradhat, csak a foltos részeket hámoztuk le. Aztán húsdarálón áthajtottuk, és némi vízzel, hogy éppen csak ellepje, főni tettem egy felhasított vaníliarúd társaságában. Nem folyamatosan, de időnként megkevertem. Úgy egy óra múlva, mikor már átfőtt és láthatóan sűrűsödött, cukorral és kevés mézeskalács fűszerkeverékkel ízesítettem, sűrű kóstolgatás közepette. Amikor késznek nyilvánítottuk, kihalásztam a vaníliarudat, a lekvárt pedig üvegekbe szedtem, és száraz dunszban hagytam kihűlni. 4 liter darált birsalmához ment 1 vaníliarúd, kb. 3/4 kg cukor meg 1 teáskanál mézesfűszer; és lett belőle bő 4 liter lekvár. Magában, vajas kenyérre, süteményekbe... esetleg gasztroajándéknak karácsonyra, ha marad :)

Fűszeres birslekvár (vegán)

Ez az illatos csemege jól jön majd az ünnepi süteményekhez, meg talán a fa alá is kerül belőle valakinek.

Hozzávalók kb. 3 literhez

• 2 kg birsalma (tisztítva mérve - ha sok hibás meg kukacos van benne, akkor akár két-háromszorosa is lehet a szükséges mennyiség egészben)
• 2 érett körte vagy édes alma (kb. 20 dkg)
• 1 citrom
• 35 dkg gyümölcscukor
• 1 fahéjrúd
• 1 vaníliarúd

Alaposan megmossuk a birsalmát, és kivágjuk a magházát, valamint a hibás részeket, de meghámozni nem kell. Vízbe gyűjtjük a darabokat, majd abból kiszedve apróra vágjuk vagy durvára reszeljük, és 4-5 literes, vastag aljú fazékba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, valamint hozzáreszeljük a magházától megszabadított körtét is. Felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, hozzákeverjük a cukrot, beledobjuk a fahéjrudat, belekaparjuk a vaníliarúd magjait és beletesszük a felhasított hüvelyt is. Felforraljuk, majd kis lángon, időnként (20-30 percenként) megkeverve sűrűre főzzük, körülbelül egy-másfél óra alatt. (Megkóstoljuk, és szükség szerint igazítunk az édességén/savanyúságán.) Eltávolítjuk belőle a fűszerdarabokat, és előkészített üvegekbe töltjük. Lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
 

Rachel Allen: A család kedvencei - könyvajánló

Nagyon ritkán nézek tévét, akkor is leginkább sportközvetítést. Így aztán amire azt írják, hogy "ahogy a TV Paprika műsorán látható", na, arról a leghalványabb fogalmam sincs, hogy milyen. Így aztán teljesen az újdonság erejével hatott a könyv, meg Rachel, meg az ő receptjei hétköznapokra és ünnepekre.

Mondjuk miután megkaptam és kibontottam, nem sokáig nézegettem. Megláttam ugyanis benne egy receptet, amit okvetlenül azonnal ki kellett próbálnom, mert minden volt hozzá itthon és pont esedékes volt a kenyérsütés. Így lett vacsorára teljes kiőrlésű kenyér zabpehellyel és magokkal. Amíg pedig kelt a tészta, majd sült a kenyér, visszatértem a könyv lapozgatásához, most már bele-beleolvasgatva a cím vagy kép alapján érdekesnek ígérkező receptekbe.

Kicsit talán lehetne több ételfotó és kevesebb családi, bár utóbbiak is igényes, kedves, spontánnak kinéző képek, és tulajdonképpen egy családi receptkönyvben teljesen helyénvalóak. Amelyik ételhez meg nem mellékeltek fotót, használom a fantáziámat és elképzelem. Jólesik lapozgatni oda-vissza, és egyre több olyan receptet felfedezni, amit esélyes, hogy előbb-utóbb ki is fogok próbálni. Mert egyszerű és nagyszerű, mert vega, mert egészséges, mert itt is elérhetők a hozzávalók. Szóval, bár kivitele alapján polcdísznek sem lenne utolsó, nem az lesz, és nem is csak az esztétikai élmény meg a virtuális főzőcske miatt fogom olvasgatni, hanem mert szerethető, használható receptek sorjáznak benne.

Bevezető - Könnyű családi fogások - Édes ünnepek - Piknik és kirándulás - Fogások gyerekeknek - Tágabb család - Étkezés a szabadban - Házimozi - Nagy ünnepek - Ehető ajándékok - Ahogy anyukám csinálta - Még néhány kedvenc - Hasznos tudnivalók. Szép kis tartalomjegyzék. Az egyes receptek ugyan nincsenek benne nevesítve, de a könyv végén részletes tárgymutató segít, hogy mégiscsak könnyedén megtaláljam, amire csak nagyjából emlékszem, meg hogy ebben a könyvben olvastam.

Később megállapítom még, hogy a fordító meg a korrektor helyenként lehetett volna alaposabb (vagy talán az is elegendő lett volna, ha tud főzni?), bár ez nálam részben szakmai ártalom is, hogy feltűnnek az ilyen magyarítási pontatlanságok.

Mindent összevetve örülök ennek a könyvnek, bár a tévénézésre nem fogok rászokni miatta - inkább főzök belőle valami finomat :)

Köszönöm a lehetőséget a T. Bálint Kiadónak.
 

A tavasz ízei - könyvajánló

A tél folyamán nagyon megkedveltem a sorozat első részét, így nem csak magát a tavaszt, hanem A tavasz ízei című könyvecskét is vártam. A beharangozóban látott üde zöld, virágos borítókép pedig még kíváncsibbá tett.

Nem is kellett csalódnom: szép kivitelű, jó fogású, gyönyörűen illusztrált kötet ez is. Tavaszi virágok helyett ugyan nyomdafesték-illatú, de én ezt is nagyon szeretem az új könyvekben :)

Jobban belemélyedve aztán örömmel állapítottam meg, hogy nem csak a külcsín, hanem a belbecs tekintetében is kitettek magukért a készítők. Hamar akad olyan recept, amit már a megjelenés idején - márciusban - is könnyedén elkészíthetünk az akkor épp elérhető alapanyagokból. Igaz, ez még természetesen nem afféle harsogóan tavaszi finomság, de tavaszvárónak remek. S aztán ahogy hétről hétre újabb és újabb friss zöldek jelennek meg a piacon, úgy találni ínycsiklandó recepteket hozzájuk a könyvben. Karalábé, spenót, sóska, spárga, medvehagyma - hogy csak néhányat említsek hirtelen. De vannak itt kevésbé közismertek is egy-egy recept erejéig, mint a vízitorma vagy a vajrépa. A cukkini, a zöldbab vagy épp az újkrumpli pedig majd inkább már nyár elején lesznek igazán aktuálisak.

Bőséges a választék minden kategóriában: reggeli gabonaételek, kenyérfélék, pástétomok, levesek, főételek, feltétek, saláták és édességek egyaránt helyet kaptak a könyvben. Most is érdekes és hasznos olvasmány a fitoterápiáról szóló írás a végén, meg a könyvben előforduló reformélelmiszerek kislexikon-szerű ismertetése. Meg a rövidebb receptek után, amolyan "helykitöltőnek" berakott pár mondatból is sok érdekességet tudhatunk meg a használt zöldségekről, gyümölcsökről, fűszerekről.

Nagyításért katt a képre

Két recepttel én is hozzájárultam a színes kínálathoz. Lassan aktuális is lesz a virágos-epres palacsinta, melyhez bodza- és akácvirág, no meg természetesen finom eper kell! A napraforgógombócos tavaszi leves szezonális hozzávalóira, a zsenge, új zöldségfélékre sem kell már sokat várni.

A könyv ide kattintva rendelhető meg a kiadótól.
 

Michel Roux: Tésztavarázs - könyvajánló

Még a nagy havazások és a kemény fagy beállta előtt kaptam ezt a könyvet, így nem unatkozom esténként:

Mi tagadás, monumentálisabbnak képzeltem, de hamar rájöttem, hogy épp úgy jó, ahogy van. Kellően tekintélyt parancsoló a megjelenése így is, ugyanakkor nagyon kézreálló, és fölöttébb kellemes lapozgatás esik rajta. Az meg szinte abbahagyhatatlan: gyönyörű képek, ínycsiklandó receptek, a tésztakészítést lépésről lépésre bemutató leírások gondoskodnak róla, hogy ne akarjam letenni. Hamar megnyeri a bizalmamat a szerző azzal, hogy ő is a jó minőségű alapanyagokra és a kézi gyúrásra esküszik. Tippek és trükkök, egyszerű, de nagyszerű ötletek - hamar megállapítom, hogy az én eddigi tésztáim olyan bumfordiak ezekhez képest. Na de majd ezután! A képekkel illusztrált, részletes leírás alapján a leveles tészta sem olyan félelmetesen bonyolult, hogy előbb-utóbb ne merjek belevágni az elkészítésébe. De van itt minden, mi szem-szájnak ingere: linzertészták, gazdag édes tészták, leveles tészta, pástétomtészta, brióstészta, croissant tészta, égetett tészta, pizzatészta, filotészta... Egyikről-másikról most hallok először, de ugye a jó pap is holtig - akkor én meg pláne! Mindegyik fejezet a tészta alapreceptjével indul, majd jönnek a felhasználásra vonatkozó igen változatos ötletek, melyek között mindenki találhat kedvére valót. Nekem a remek zöldséges, gyümölcsös megoldásoktól indul be a fantáziám, de megállapítom, hogy a nem vega fogások is igazán ízlésesek, kifinomultak. Persze mit is várhatnánk egy elismert, francia séftől?

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretik a szépet, ami emellett hasznos is, akik érdeklődnek a gasztronómia iránt (akár elméletben, akár gyakorlatban), akik egy időtálló darabbal kívánják gyarapítani házi könyvtárukat, illetve akik egy nagyszerű ajándékkal szeretnék meglepni konyhatündér rokonukat, barátjukat.

Köszönöm a lehetőséget a T.Bálint Kiadónak.
 

Mézeskalács mécsetartó

(Egy jó ötlet tavalyról. Akkor csak a zárt blogomba írtam róla, most megosztom mindenkivel.)

Tegnap nem csak két nagy tál figurát sütöttem mézesből, hanem "játszottam" is egy kicsit a tésztával, és ezúttal egy ilyen mécsestartó lett belőle. Este föl is vittük és kipróbáltuk, hogyan világít át rajta a kis teamécses fénye. Van olyan látványos és hangulatos, mint kerámia társai, az ünnepek elmúltával pedig nem kell kerülgetni, rakosgatni, néhanapján leporolni - egyszerűen meg lehet enni, és jövőre sütni másikat!

Egy üres konzervdobozt használtam formának. Leszedtem róla a címkét, alaposan elmosogattam kívül-belül, majd szárítás után kikentem margarinnal a külsejét. A vékonyra nyújtott mézes tésztából vágtam egy akkora kört, mint a doboz alja, aztán meg a doboz magasságánál valamivel szélesebb és a kerületénél valamivel hosszabb téglalapot (az illesztésekre számítva). A téglalapba lyukakat vágtam apró karácsonyi kiszúrókkal, nem túl közel egymáshoz és a széléhez. A doboz aljára igazítottam a kört, majd feltekertem az oldalára a téglalapot, és jól összenyomtam a két szélét, lent pedig aláhajtottam a túllógó szélet. Végül az egészet a tepsire helyeztem, fejjel lefelé, és megsütöttem (picit több idő kellett neki, mint a figuráknak). Kihűlés után óvatosan kihúztam belőle a konzervdobozt. Így ugyan nincs speciális mécseshely a közepén, de sima az alja és nincs túl közel az oldala, ha pedig nem mozgatjuk, szép csendesen ég benne.

Kedves ajándék is lehet, egyszerű celofánba csomagolva. Ha nem mécsest mellékelünk benne, akkor telerakhatjuk apró figurákkal, így azonnal ehető része is van.
 

Ropogós, csokis gabonapehely (vegán vagy laktovega)

Ropogós, csokis, nem túl édes, tuti műanyagmentes, így még egészségesnek is mondható. Amióta kitaláltam, hogyan lehet ezt itthon előállítani, nem a kész pelyhet, hanem csak a hozzávalókat kell megvenni. Jobb minőség belefér összesen kevesebb pénzért, ráadásul a saját ízlésünkhöz szabhattam az összetételt.

Ropogós, csokis gabonapehely

(vegán recept)

Hozzávalók bő fél kilóhoz
a "sziruphoz": 1 dl víz, 5 dkg barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1 púpozott evőkanál karobpor (vagy cukormentes kakaópor), 3-4 evőkanál méz
pelyhek: 25 dkg zabpehely, 10 dkg natúr kukoricapehely, 3 dkg kókuszpehely
fogyasztáskor: adagonként 1-1 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé

Elkészítése
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra (vagy még jobb, ha sütünk előtte valami mást). Egy nagy fémtálban vagy fazékban összeforraljuk a vizet a cukorral, aztán a meleg folyadékban jól elkeverjük a szirup többi hozzávalóját is. Ezután hozzáadjuk a pelyheket, majd gyorsan és alaposan összeforgatjuk, hogy mindenütt bevonja a karobos lé és sehol se legyen ideje puhára szívni magát. A tűzhely sütőlemezére szilikon sütőlapot terítünk, ráborítjuk a keveréket, és vékony rétegbe szétterítjük. Berakjuk a meleg sütőbe, és 10 percenként alaposan átkeverve 30-40 percig sütjük. (Keveréskor vegyük ki a tepsit és csukjuk vissza a sütőt, hogy ne hűljön le. Szélről húzzuk befelé a pelyhet, mert ott jobban pirul.) Akkor van kész, amikor láthatóan sötétebb színű és már teljesen száraz. Miután teljesen kihűlt, légmentesen zárható üvegbe vagy dobozba rakva tároljuk. Tálaláskor langyos folyadékba (mi friss, házi tejbe, de vegánok használjanak valamilyen növényi tejet) keverjük, és apró darabokra vágott étcsokival dúsítjuk (vegánok tejszármazék-mentes csokit válasszanak). Ha élvezni akarjuk a ropogósságát, akkor rögtön fogyasszuk is el, különben puhára ázik. Ha nem esszük meg mindet reggelizőpehelyként, akkor süteményeket vagy kekszeket is feldobhatunk vele.

Tippek
- Gazdagíthatjuk egy marék mogyoróval is - ezt csak az utolsó 10 percre tegyük hozzá.
- Gasztroajándéknak is kiváló. Töltsük szép üvegbe és írjunk hozzá felhasználási javaslatot is.

(Kókuszpelyhet a Rossmannban szoktam venni, mikor félárú kiárusításban van. Sokkal intenzívebb ízű, mint a kókuszreszelék, és a ropogósra pirult darabok nagyon feldobják ezt az összeállítást. Reszelékkel emiatt még nem próbáltam, de ha valaki ezt tenné, nagyon ügyeljen, hogy a pici darabkák nehogy megégjenek.)

Magos szendvicskrém Dulmina módra (vegán)

A napokban hosszú kihagyás után ismét sütöttem dagasztás nélküli Graham kenyeret. Hozzá pedig ezt a pástétomot raktam össze az alapanyagos ládámban a zacskók alján kallódó maradékok felhasználásával, így első nekifutásból természetesen sűrű kóstolgatás mellett. Olyannyira jól sikerült, hogy a Főkóstolóm nem is fűszerezte tovább, saját kedvére; mint mondta, finom lett nagyon, így csak elrontaná. No és gondosan hagyott belőle másnapra, hogy napvilágon fotót is tudjak készíteni róla, és képpel együtt közkinccsé tenni itt a receptet. Persze tudom én, hogy a zakuszka a kedvence, de az sajnos már fogytán, úgyhogy néha be kell érni mással.

Magos szendvicskrém Dulmina módra

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 5 evőkanál burgonyapehely
• 5 evőkanál szezámsó
• 3 evőkanál zabkorpa
• 2 evőkanál natúr vegamix
• 2 evőkanál magkeverék
• 1 evőkanál lenmagliszt
• 2 evőkanál hidegen sajtolt olaj (napraforgó)
• kb. 3 dl víz
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag (vagy tetszőleges más fűszer ízlés szerint)
• tengeri só ízlés szerint

Elkészítése:

• Egy mély tálba szórjuk az első hat hozzávalót, nagyjából összekeverjük, majd hozzáöntjük az olajat és a vizet, és kenhető krémmé keverjük. (Ha akarjuk, készíthetjük olajosabbra, de akkor értelemszerűen kevesebb víz kell.) Végül ízlés szerint fűszerezzük. Akár azonnal is kenhetjük a kenyérre, de ha áll egy kicsit, az azért jót tesz neki.

Tippek:

• Ha azt szeretnénk, hogy a magok ropogósak legyenek benne, akkor csak közvetlenül a fogyasztás előtt tegyük bele a magkeveréket.
• Ez egy házilagos összeállítás a saját fejem után, de számos kész változat is szerepel a Jó egészséget! webáruház kínálatában.
• Egy szép üvegbe rétegezve a hozzávalókat (az üveges sütiporhoz hasonlóan), gasztroajándék is lehet. Vagy saját használatra is összerakhatunk nagyobb mennyiséget, és akkor nem kell minden alkalommal külön összeszedegetni ezt a sokféle hozzávalót. Ha pedig csak a felhasználáskor fűszerezzük, akkor mindig más és más ízesítésű lehet ugyanaz az alap. 

 

Fűszeres zöldparadicsom-szósz (vegán)

Természetesen nem most csináltam, hanem még novemberben, de akkor elmaradt a recept beírása. S azért épp most jut eszembe mindez, mert tegnap került elő a kamra mélyéről egy üveggel, és határozottan ízlett, nem kéne hát, hogy feledésbe merüljön a készítés módja (még jó, hogy a cetli még nem kallódott el). Kenyérre vagy krumplilepényre kenve (vagy ahogy én szeretem, hozzá kanalazva), valamint ételek ízesítésére használható ez a kellemesen fűszeres különlegesség. Meg persze gasztroajándékba olyannak, aki nyitott az ilyesmire.

Fűszeres zöldparadicsom-szósz

(vegán recept) 

Hozzávalók:

• 2,25 kg éretlen paradicsom, volt közötte a teljesen zöldtől a majdnem érettig minden
• 0,5 kg paprika

• 4 teáskanál koriander
• 2 teáskanál mustármag
• 2 teáskanál tarkabors

• 4 teáskanál só
• 2 teáskanál mustár

• 3 evőkanál gyümölcscukor 
• 2,5 teáskanál Stabark

Elkészítése:

1. A paradicsomot megmossuk, felkockázzuk. A paprikát is megmossuk, és a csutka eltávolítása után szintén felkockázzuk. Mehetnek egy vastag aljú, nagy fazékba (az enyém 6 literes).
2. Alágyújtunk, és időnként megkeverve addig főzzük, míg a paradicsom levet enged, de a darabkák még "haraphatóak".
3. Közben mozsárban összetörjük a szemes fűszereket, és így adjuk hozzá, a sóval és a mustárral együtt.
4. A cukrot elkeverjük a Stabarkkal, és ezt is belekeverjük a szószba.
5. A fűszerek hozzáadása után főzzük egy kicsit, majd vegyünk ki egy kanálnyit, és langyosra hűlve kóstoljuk meg. Ízlés szerint lehet változtatni a fűszerek mennyiségén és/vagy arányán, nekem ennyivel volt kellemes.
6. Amikor jól átforraltuk, és az ízét és az állagát is megfelelőnek ítéljük, levesszük a tűzről, és előkészített üvegekbe kanalazzuk.
7. Celofánnal bélelt fedőt csavarunk rá, majd pár percre fejreállítjuk. Végül szárazdunsztba rakjuk, hogy lassan hűljön ki.

A kiinduló receptet az A la carte Kulinária blogon találtam, köszönet érte. Én - saját ízlésemhez alakítva - kevésbé fűszeresen (a zöldségeket nagyságrendileg dupláztam, a fűszereket viszont nem, sőt, a cukrozásból alaposan visszább vettem), és darabosabbra készítettem (kihagytam a turmixolást). Ezzel a mennyiséggel 7 db Nagymama lekváros (370 ml) és 1 db Erős Pistás (220 ml) üveg lett tele.

Idő: kb. 2 óra mindenestül
Pénz: kb. 600 Forint a fenti mennyiség
A zöldségek hazaiak voltak, a fűszerek - jellegükből adódóan - nem.

Paprikalekvár 2010 (vegán)

A héten elkészítettem az idei adagot ebből a különlegességből. Vegyesen volt érett paradicsompaprikám és kápia paprikám, ezt dolgoztam fel a tavaly jól bevált módon, annyi különbséggel, hogy citrom hiányában növeltem egy kicsit a fehérborecet mennyiségét. Így ismét nem maradnak üresen ezek a másra nemigen használható olajbogyós üvegek.

Paprikalekvár

(vegán recept)

Hozzávalók:

• 2,5-3 kg vastag húsú, érett paprika: paradicsompaprika, kápia
• 2 evőkanál gyümölcscukor
• 3 csapott teáskanál tengeri só
• 1-2 csípős paprika (ízlés szerint)
• 100-120 ml fehérborecet

Elkészítése:

1. A paprikákat megmossuk, félbevágjuk, csumájukat eltávolítjuk. Vágott oldalukkal felfelé elrendezzük őket egy (két) tepsin, lehetőleg egy rétegben.
2. 200 fokon 50-60 perc alatt megsütjük. Két tepsit berakhatunk egyszerre is, légkeverésen.
3. A megsült paprikákat egy fazékba borítjuk, és lefedve állni hagyjuk, amíg langyosra hűl.
4. Ezután könnyedén le tudjuk húzni a héját. A kiengedett levét fogjuk föl.
5. A meghámozott paprikadarabokat a lével együtt összeturmixoljuk, majd hozzákeverjük az ízesítőket, az ecet kivételével.
6. Felmelegítjük, és időnként megkeverve kb. 10 percig főzzük, majd hozzáadjuk az ecetet is, és még 5 percig főzzük.
7. Közben időnként megkóstoljuk, és ízlés szerinti időben kivesszük belőle a csípős paprikát, hogy ne legyen kellemetlenül erős a lekvár.
8. A kész lekvárt előkészített üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, majd pár perces fejreállítás után szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Felhasználása:

• kenyérre vagy krumplilepényre kenve
• pizzaszósznak
• péksüteményekbe tölteléknek
• ételízesítőnek, természetes színezőnek
• szendvicsdíszítésre
• gasztroajándéknak

Kaldeneker György receptje, az én ízlésem szerint jóval kevesebb cukorral és visszafogottabb fűszerezéssel, hogy sokkal inkább a sült paprika természetes íze érvényesüljön.


Idő: kb. 2 óra munka összesen + a sütés és a hűlés ideje
Pénz: kb. 600 Ft befektetéssel lett 1,2 liter (8*1,5 dl) lekvárom
Alapvetően hazaiból.

Mustos meggydzsem (vegán)

Kései nyitánya ez nálam az idei befőzési szezonnak. Mert bármily hihetetlen is, idén még nem tettem el semmit, nem csak nem írtam róla. A tavaly ősszel készített must egy részét pedig eper- és cseresznyedzsemhez tartogattam, csakhát nevezett gyümölcsökből nem akadt megfelelő vétel hozzá (eperből bőséges saját termés volt ugyan, de jóízűen elfogyott frissen, és ez különben sem az az igazán dzsemnek való fajta). Ma is alighanem az idei év utolsó, túlérett meggyeit csomagoltattam össze a nénivel a láda sarkából, bár akkor még nem tudtam, hogy "csak úgy" megevés vagy valami meggyes süti helyett épp dzsemben fogja végezni. Hazaérve viszont megállapítottam, hogy a gyengécske kinézethez kiváló íz és nem is az a nagyon lágy állag társul, így itt a nagy lehetőség, most vagy soha.

Adott volt az 1 kiló 40 deka meggy, amit megmostam, kiválogattam, kimagoztam (alig volt közötte rossz, a kóstolgatással több kárt tettem benne). Beletettem egy vastag aljú fazékba, hozzákevertem 1 csomag 3:1-es Dzsemfixet, és kipótoltam a saját levét 2,5 dl fehér musttal. Alágyújtottam, felforraltam, majd kis lángon készre főztem, időnként megkeverve. Közben kóstolgatás eredményeképp 2 evőkanál gyümölcscukorral igazítottam még az ízén (további musttal azért nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy annyi plusz folyadékkal már nem fog megkötni rendesen). Így kellemesen édeskés lében (ami ugye majd bekocsonyásodik) kellemesen savanykás főtt meggyszemek vannak (én szándékosan egyben hagytam őket, de persze ízlés szerinti mértékben neki lehet menni botmixerrel). Amíg főtt, elmostam az üvegeket és kiszabtam a fedőbélés celofánokat (így a meggy nem fogja be a fedő belsejét és nem is marja ki). A tűzről levéve üvegekbe kanalaztam a forró dzsemet, ügyelve rá, hogy nagyjából egyforma arányban kerüljön mindegyikbe a meggyszemekből és a léből. A fedők rácsavarása után pár percre fejreállítottam őket, majd visszafordítva szárazdunsztba raktam kihűlni. 1,2 liter dzsem lett belőle összesen (5 kis üveg, vegyes méretben).
Utólagos kiegészítés: A cseresznyéshez hasonlóan ez is csak hűvösön nyeri majd el megfelelő állagát; nem kell megijedni, hogy ebben a nyári melegben még meglehetősen folyós (egyet betettem egy kis időre a hűtőbe, és úgy teljesen rendben van).

Idő: egy jó óra mindenestül, melynek legnagyobb része a meggymagozással telt el
Pénz: kb. 500 Forint (125 Forint / Nagymama lekváros üveg) (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy piac végi, erősen leszállított áron volt a meggy, csak vigye már el valaki...)

Megjegyzés: Dzsemfixből én ilyenkortájt szoktam raktározni egész évre, amikor akciósan van bőségesen mindenhol (valamivel 400 Ft alatt a 3 darabos csomag). Így nem érint kellemetlenül, ha az őszi-téli időszakban nincs, és nem is értik a boltban, hogy mi baja van annak, aki akkor keresi. 1 évnél hosszabb a szavatossága, tehát a túlkészletezés sem probléma, jövőre majd a maradékkal kezdem a szezont és annak mennyiségéhez mérten töltöm fel a készletemet.

Házi szaloncukor variációk

Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


Kókuszos-áfonyás szaloncukor

2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


Aszaltgyümölcsös szaloncukor

Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


Barackos-diós szaloncukor

Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


Gesztenyés szaloncukor

1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


Egyéb szaloncukorreceptjeim:

• Szaloncukor birsalmasajtból (ízlés szerint erre is kerülhet csokibevonat)
• Zebra szaloncukor (erre viszont nem javaslom, mert épp a lényeget takarja el - persze ha nem zebracsíkosra csináljuk, akkor mehet, megint csak ízlés szerint)
• Kókuszos-áfonyás szaloncukor (ezt jól elnéztem - de legalább blogos stílusban is megvan fent a recept :)
• Csokoládés-mogyorós szaloncukor (ez az egy nem vegán, de attól még finom!)
  

Egy ráadás tipp a végére:

• Klasszikus szaloncukor-csomagolás

Kókuszos-áfonyás szaloncukor

Házi szaloncukorkészítésre biztatom a Délmagyarország gasztro magazinjának olvasóit is a ma megjelent lapszámban.


Kedvcsináló ráadásként pedig itt van még egy receptem a témában, ami már nem fért bele a terjedelembe, de sikeres továbbfejlesztése egy régi alapötletnek. Én biztosan készítek ilyet is karácsonyra!

Kókuszos-áfonyás szaloncukor

Hozzávalók:
(kb. 30 darabhoz)
2 púpozott evőkanál étkezési keményítő
2 dl víz
10-12 dkg kókuszreszelék (ebbe felhasználható a zebráshoz átszitált kókuszreszelék nagyja)
4 evőkanál méz
4 dkg aszalt áfonya, apróra vágva
kb. 5 dkg étcsokoládé a bevonáshoz

Elkészítése:
A keményítőt egy kis lábasban simára keverjük a vízzel (először csak keveset érdemes hozzáönteni, majd utána a többit), majd állandó kevergetés mellett sűrűre főzzük. A tűzről levéve hozzákeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az áfonyát. A kókuszreszelék mennyiségével lehet szabályozni az állagát, a cél, hogy egy sűrű, jól formázható masszát kapjunk. Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítünk belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogatjuk. 3-4 napon belül érdemes elfogyasztani.

Adventi kényeztetés

GasztroRéka oldalán olvastam a minap erről a teakeverékről, és örömmel nyugtáztam, hogy nemhogy Ausztriáig, de még a legközelebbi boltig se kell elmennem, ha ilyet akarok inni, mert mindegyik összetevője fellelhető itthon. Igaz, a tartós változathoz a citrushéjat és az almát még előbb szárítani kellett, de ez egy-két éjszaka alatt megoldható a radiátoron.

A következőket kevertem össze:

• 2 teáskanál szárított citrushéj (citrom és narancs héja krumplihámozóval vékonyan levágva, majd kis darabkákra aprítva és megszárítva - ez a mennyiség 1 kisebb gyümölcs héja)
• 2 teáskanál szárított bodzavirág (saját gyűjtés)
• 2 teáskanál szárított hársvirág (gyógynövényboltból hársfavirágzat, amit egyébként megfázás-gyógyszerként tartok itthon)
• 2 teáskanál szárított csipkebogyó (saját gyűjtés; ollóval összeaprítottam)
• 2 teáskanál szárított almahéj (a szokásosnál jóval vastagabban hámoztam le 1 közepes méretű, édes almát, és bekeverés előtt ollóval összeaprítottam a száraz héjat; azért pont a héjas részt használtam, mert a sárga-piros színe igazán feldobja a keveréket)
  
• 10 apró szegfűszeg

Nem árt, ha zárt dobozban áll egy kicsit a keverék, hogy átvegyék egymás aromáját az összetevők.

Felhasználáskor felforralok 1 bögre vizet, majd ráöntöm 1 teáskanál ilyen keverékre, és addig hagyom ázni, amíg ihatóra hűl. Én natúr szeretem a teákat, de persze ízlés szerint lehet mézezni, citromozni. (S ha kedvünk tartja, a tetejére felúszó almát is megehetjük, valamint a kiázott csipkehús is finom, csak azt ki kell kotorni a kiázott virágok közül.)

A fenti adag csak kísérleti mennyiség volt, körülbelül negyedig lett vele egy régi teásdoboz, amiben valamikor 100 gramm fekete tea volt.

Gasztroajándéknak is kiváló, mondjuk egy ilyen csomagolásban. Persze aki a fekete teákat kedveli inkább, annak meg ezt adnám.

Idő: maga az összekeverés néhány perc, a citrushéj és az almahéj szárítása igényel 1-2 nap várakozást
Pénz: kb. 500 Forintból kitelik egy 100 grammos adag még akkor is, ha mindent venni kell hozzá
Hazaiból, a citrushéjak és a szegfűszeg kivételével.

Ütős kis csemege

Pálinkába áztatott aszalt szilva:

A kis üveget feltöltöttem a nyáron készített aszalt szilvából, majd pálinkával, ami egy néhány éve főzetett vegyes, jól kivehető szilva jelleggel. Szárazon ne legyen egészen tele az üveg a szilvával, hogy legyen helye megduzzadni, ahogy magába szívja a folyadékot. Fogyasztása csak felnőtteknek, és csak mértékkel!

Idő: 1 perc az összerakás + álljon legalább 1-2 napot, de utána sem romlik meg.
Pénz: Ez most passz, mert nem vagyok képben az árakról.
De azt tudom, hogy hazai volt minden!

Zebra szaloncukor

Egyszerű, de látványos ünnepi édesség, mindössze háromféle hozzávalóból, némi gyurmázással előállítva:

A fehér részt 5 dkg apró kókuszreszelék (egy csomagnyit nagy lyukú szűrőn átszitáltam, és az apraját használtam fel ehhez) és kb. 5 teáskanál repceméz, a feketét pedig 5 dkg darált mák és kb. 5 teáskanál repceméz alkotja. Mézből azért éppen ezt választottam, mert ez világos színű és finom kristályos. Annyi kell belőle, hogy (fakanállal) összedolgozva jól formázható masszát alkosson a kókusszal, illetve a mákkal.

Mindkét masszából egy-egy nagy pogácsát formáztam, majd egymásra tettem, és kézzel ellapítottam. Kettévágtam, egymásra tettem a két felet, és ismét ellapítottam. Ezután még egy felezés és még egy lapogatás következett. Végül kis "oszlopokat" szeleteltem belőle, és kézzel szaloncukor formájúra gömbölyítettem őket. Így tányéron kirakva is tálalható, vagy be is lehet csomagolni (ezt én így szoktam) - garantált meglepetést okozva a gyanútlan fogyasztóknak!

Elég tömény, de mértékkel fogyasztva még egészségesnek is mondható csemege. Az alapötleteket a Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájában szereplő mézesmák / dió / kókusz, valamint Klári élő marcipánja adta.

Ez a mennyiség 18-20 darabot ad ki. Nem romlandó, ezért előre elkészíthető, illetve a karácsonyfáról való leeszegetése sem sürgős feladat (de azt azért ne várjuk meg, míg a mák megavasodik benne).

Idő: egy jó fél órát elmolyoltam vele, de lesz ez még gyorsabb is :)
Pénz: kb. 200 Ft a fenti adag (10 Ft/db)
A méz és a mák természetesen hazai volt, a kókuszreszelék nem.

Szaloncukor birsalmasajtból

Már kellően kiszáradt az erre szánt birsalmasajt-lap, így a hétvégén feldaraboltam és becsomagoltam szaloncukornak. Vegyesen van diós és mogyorós, s mivel egyforma papírba került mind, lesz majd egy kis meglepetés, illetve lehet szurkolni, ki milyet szeretne húzni.

A régi szaloncukrokat idéző kétszínű papírt sütőpapírból és alufóliából állítottam össze. Az elején kikísérleteztem, mi az a méret, amibe kényelmesen belefér a tartalom, és jól is néz ki, majd ennek megfelelően hajtogattam a papírt, és késsel leszabtam. A rojtozást kötegben csináltam, nem egyesével, így sokkal egyszerűbb és haladósabb volt. A csomagoláskor alulra tettem az alufóliát, rá a sütőpapírt, összeillesztve azt a szélét, ami majd kívülre kerül. Beletekertem a birsalmasajtot, majd összenyomtam és óvatosan megcsavartam a végét, így biztosan nem bomlik ki magától.

Ezeket nagyrészt elkínálgatom majd az adventi időszakban, de már szárad az utánpótlás, amiből marad is az ünnepekre. Ennyi előzetes készülődés szokott nálam lenni, hiszen a birsalma fő szezonja némileg korábban van, mint az ünnepváró időszak kezdete. A többi viszont még ráér, legfeljebb a jónak tűnő ötleteket jegyzem fel, hogy legyen majd hová nyúlni, amikor a megvalósításon a sor.

Birsalmasajt - sült birsből

Több helyen olvastam már, hogy előkészítésként nem megfőzik, hanem megsütik a birsalmákat a sajthoz. Nálam persze az egészben megsütés nem jön szóba, hiszen szinte mindegyik szemnek van kisebb-nagyobb hibája, amit én jobbnak látok még az elején kivágni, nem majd megsült állapotban bányászni belőle (meg így a hulladék helyett is hasznos részt sütök inkább - a komposztba meg nyersen is tökéletes a rossza). Végülis ezeket a kisebb fajta birseket egyáltalán nem nehéz felvágni, még az én nem túl profi késeimmel sem (a töklámpáshoz sokkal több erő és ügyesség kellett). Magában az alapötletben viszont láttam fantáziát, főleg a múltkori sült birs készítése után.

Ezúttal a nemrég kapott Európa tálamat használtam a sütéshez. Ez a pataki tálhoz hasonló, csak belül mázas. Végső soron a pataki tál is jó lett volna a célra, csak a sok egyéb finomság után már alapból van egy zöldséges aromája, az alapos, időnként áztatással is támogatott mosogatás ellenére is. Nem tudom, mennyire vette volna át ezt a gyümölcs, de mivel nem volt muszáj, inkább nem próbáltam ki.

A tálat beáztattam arra az időre, amíg a birsek mosásával és feldarabolásával foglalatoskodtam. Kivagdostam mindegyikből a magházat meg a hibás részeket (meg viszont nem hámoztam), aztán felkockáztam, és a tálba átrakásig egy fazék vízbe raktam. Összesen kb. 4 kilónyi birs végezte a kés alatt (a nem túl hibás fajtából, mint ami a fenti képen is látható - a saját kis jégvert termésemből duplaennyit is meg kellett faragnom, hogy a javával megtöltsem a tálat).

Igyekeztem jól megrakni a tálat, hiszen így éri meg leginkább égetni a sütőt miatta. Mert ennek bizony egy jó óra kell 200 fokon (de a tál megóvása érdekében hideg sütőből indítva!), meg még utána is bent hagytam egy darabig az elzárt, de még meleg sütőben. Ezidő alatt puhára és kellemes vöröses-barnás árnyalatúra sült a tartalma, és közben igen finom illatok terjengtek a konyhában.

Átborítottam az egészet egy nagy fazékba, amiben majd meg lehet főzni, és krumplinyomóval összetörtem. Kóstolás útján megállapítottam, hogy ehhez a kevésnél is kevesebb nádcukor kell (vagy gyümölcscukor, csak az most épp elfogyott), hiszen így előkészítve a birs messze nem annyira fanyar, mint főzve (az egészbe ment 5 evőkanállal - a mennyiség persze ízlés- és birsfüggő; a gyümölcscukor édesebb).

Időnként megkeverve jól átforraltam. Hosszasan nem kell főzni, hiszen már induláskor elég sűrű a massza, a színe pedig a szárítás során sokat mélyül még. Közben összevágtam 2 maréknyi mogyorót, amit a végén belekevertem.

A kész masszát celofánnal kibélelt tepsikbe simítottam bő 1 centi vastagon (2 db 20*30 cm-es lap lett), így fogom megszárítani. (Ha kell a tepsi, akár már másnap át lehet emelni a tartalmát egy tálcára a celofán túllógó szélénél fogva.) Pár nap múlva majd tálcára átborítva megfordítom, lehúzom a celofánt, és megvárom, míg a másik oldal is kellően megszárad. Időnként meg-megfordítom, hogy biztos ne penészedhessen be az alja.

Utána pedig jöhetnek a süteményszaggatók, hogy formákat vágjak belőle.

Másik formázási ötlet: A képen látható korábbi adagnál vastagabbra készítettem a lapot, hogy egyfalatos téglácskákat vágva belőle akár szaloncukornak is becsomagolható legyen (megfelelő méretűre szabdalt sütőpapírból és alufóliából könnyedén elkészíthető a klasszikus, kétrétegű papír is hozzá, erről kép itt.) Ebbe a fajtába nem belekevertem a diót és a mogyorót, hanem a megfordítás után a tetejébe nyomkodtam fél/negyed, illetve egész szemeket úgy, hogy majd ezek között lehessen darabolni.

A sütésnek köszönhetően sokkal szebb színű a massza már a főzés elején, de az igazi színét csak a szárítás során nyeri el a kész birsalmasajt. A birs fantasztikusan puhára és ízletesre sül így, s mivel lé nélkül megy mindez (bár túl alaposan nem csepegtettem le a tálba rakáskor a darabokat), a pektin is benne marad, és hamarabb, könnyebben dermed a sajt (de a szárítást azért így sem lehet megspórolni). Aki nagy mennyiségben készít birsalmasajtot és van megfelelő sütőedénye (cseréptál hiányában az alufóliával jól lefedett mély tepsi is megteszi), annak mindenképpen ezt a készítési módot ajánlom.

Ha a sütés nem megoldható, akkor működik így is, illetve ennek egy különleges, szőlővel kombinált változatáról itt írtam.

Idő: kb. 3 óra, de ebből csak 1 óra munka (fele az elején, fele a végén); plusz a szárítás
Pénz: kb. 600 Ft
A birs természetesen hazai volt, a (finomítatlan!) nádcukor meg Mauritiusról jött.

Szőlős birsalmasajt

Így szezon végén egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy a birsalmasajtnak - a lekvárral ellentétben - nem kell üveg. S ami lekvárként már bevált, miért ne lehetne ennél is bevetni? Nevezetesen az Othello szőlővel való párosítást. A színének és az ízének is jót tesz!

A szokásos módon készítettem a birsalmasajtot, csak az előkészített birsdarabkákat nem vízben, hanem szőlőlében főztem meg, majd abban hagytam langyosra hűlni, és csak utána szűrtem le. A mustkészítéskor félretett kb. 3/4 liternyi levet használtam fel hozzá (ez 1 kilónyi jó érett szőlőből nyerhető ki, ha nem préssel, akkor krumplinyomóval összetörve, majd leszűrve), és ebbe úgy 2 kilónyi birs fért el (hámozatlanul mérve) - nyersen nyugodtan kilóghat, mert főzéskor csökken valamennyit a térfogata, így éppen el fogja lepni a színes lé. A szőlő édességének köszönhetően így még kevesebb gyümölcscukorral is ízletes lett a sajt, a visszamaradt lé pedig igazán finom itóka úgy, ahogy van.

(Hétfő óta még nem száradt ki teljesen, úgyhogy a képen az egész lapot tudom megmutatni. Ebből fogok majd különféle formákat vágni süteményszaggatókkal.)

Idő: kb. 2 óra + szárítás
Pénz: kb. 350 Ft a fenti adag, ebből lett egy kb. 20*30 cm-es lap
A gyümölcsök természetesen hazaiak voltak - mi több, a környéken termettek, az a kis gyümölcscukor viszont Németországból jött.

Tárkonyecet

Idén különösen nagyra és - a szorgalmas nyírásnak köszönhetően - sűrűre nőtt a kertemben a tárkony. Még most is teli van zsenge hajtásokkal, amiket viszont ekkora mennyiségben nem tudok már frissen felhasználni a konyhában a fagyokig. Ma leszüreteltem egy jókora adagot, és a bodzaecet mintájára tárkonyecetet készítek belőle:

A tárkonyágakat beletömtem egy (720 ml-es) befőttesüvegbe, felöntöttem egy fél liter fehérborecettel, majd egy celofánnal kibélelt fedőt csavartam rá (a bélésre azért van szükség, mert így biztosan nem marja ki az ecet a fedő belsejét). Eltettem a kamrába (hűvös, sötét helyre), időnként majd megforgatom, aztán egy-két hónap elteltével leszűröm, visszaöntöm a borecet eredeti üvegébe, és átcímkézem. Egyelőre saját használatra gondoltam, s ha beválik, akkor elkövetkező években gasztroajándéknak is szóba jöhet, természetesen néhány hozzáillő recept kíséretében.

Idő: kb. 15 perc munka + legalább 1 hónap érlelés
Pénz: 280 Ft volt a felhasznált fehérborecet, a tárkony meg ingyen nőtt :) (és ekkora mennyiségben nemigen vásárolható)
Hazai alapanyagokból.