Édesköményes tészta (laktovegetáriánus)

Jó régen ettem már édesköményt, de kellemes emlékeim vannak erről az ánizsos aromájú zöldségféléről. Nemrég ismét sikerült hozzájutnom, és ezúttal az alábbi finomsághoz használtam föl:

Megfőztem 25 dkg tojásmentes durum száraztésztát a csomagolásán feltüntetett módon. Fölaprítottam 3 édesköményt (kb. 80 dkg): előszöris a a zöldjüket félretettem a díszítéshez, ezután kettévágtam őket, eltávolítottam a torzsájukat, majd keresztirányban keskeny csíkokra szeltem a húsukat. Vastag aljú edényben megolvasztottam 1-2 dkg ghít (tisztított vajat - ennek hiányában normál vaj is jó), és időnként megkeverve roppanós-puhára pároltam rajta az előkészített édesköményt, közben pici vizet öntve alá, hogy ne kapjon oda (kb. 10 perc). Enyhén sóztam, és a tűzről levéve hozzákevertem 3 dl zsíros tejfölt, majd az egészet összeforgattam a leszűrt tésztával. Rászórtam az édeskömény fölaprított zöldjét meg reszeltem rá némi sajtot. Ez a mennyiség 3 bőséges adag.
Vacsorára készítettem és nyomban elfogyott az utolsó szemig, így ez egy ilyen "képtelen" recept most. Legközelebb majd igyekszem jobban időzíteni (bár az is lehet, hogy akkor valami másban végzi az édeskömény).
 

Lóhere keksz (vegán) és BÚÉK 2013

Most nem malacfej, hanem négylevelű lóhere alakú szerencsesütit készítettem szilveszterre. Omlós, kellemesen tökmagízű csemege, akár vegánoknak is. Ezzel kívánok boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Hozzávalók 2 nagy tepsi, kb. 70 db kekszhez

• 20 dkg zabpehelyliszt
• 10 dkg paleo-jó (tökmag préselvény liszt)
• 2 kávéskanál só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg olaj
• kb. 1 dl víz
• egy maréknyi tökmag a díszítéshez
• kevés hideg kókuszzsír vagy margarin a tepsi kikenéséhez

Nagy tálban összekeverjük a kétféle lisztet, a sót meg a szódabikarbónát, majd beleöntjük az olajat meg a vizet, és kanállal gyorsan összedolgozzuk. Puha, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk, ami néhány perc elteltével még érezhetően keményedik. Vékonyan kikenjük a tepsit, és keksznyomó segítségével négyszirmú virág formát nyomkodunk rá a tésztából, majd tökmaggal díszítjük a kekszek tetejét. 180 fokra melegített sütőben 15 percig sütjük.
 

Töltött paszternák (laktovegetáriánus)

Csábító illat, ínycsiklandó látvány, és különleges, gazdag íz jellemzi ezt a tápláló egytálételt, melyet nem csak vegetáriánusoknak ajánlok szeretettel. Főszereplője a téli zöldségkínálat egyik kevésbé ismert tagja, a paszternák, melyet füstölt sajttal és pirított dióval egészítettem ki, némi fahéjjal megbolondítva.

A recept először a Kifőztük karácsonyi különszámában jelent meg tavaly.

Hozzávalók 4 személyre

• 2 nagy paszternák (50-60 dkg)

a töltelékhez:

• 12 dkg füstölt sajt
• 6 dkg dió
• 1 kávéskanál só
• 1 kávéskanál pirospaprika
• 5-6 kakukkfűág levelei vagy 1 kávéskanál szárított kakukkfű
• kb. 1 dl zsíros tej vagy tejszín

a rizskörethez:

• 1 bögre (2,5 dl) barna rizs (1/4 része lehet indián rizs is)
• 1,5 bögre víz
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál szárított zöldségkeverék vagy natúr vegamix
• 1 evőkanál napraforgóolaj
• 6-7 cm-es fahéjrúd

Beáztatjuk a cseréptálat (pataki tálat) a fedelével együtt. Szűrőben átmossuk a rizst, és erre is vizet öntünk egy tálkában.

A paszternákot meghámozzuk, majd alsó, vékony részét levágjuk, a többit pedig hosszában megfelezzük, és karalábévájóval kifaragjuk a közepét úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag fala maradjon.

A töltelékhez apróra vágjuk a paszternákokból eltávolított részeket. Lereszeljük a sajtot. A dióból néhány szép darabot félreteszünk a díszítéshez, a többit pedig összezúzzuk. Az egészet összekeverjük a fűszerekkel és annyi tejjel, hogy jól formázható masszává álljon össze. Belekanalazzuk a kivájt paszternákokba, és a félretett dióval díszítjük a tetejét.

Kiöntjük a tálból az áztatóvizet, és az aljára terítjük a leszűrt rizst. Felöntjük másfélszeres mennyiségű friss vízzel, beleszórjuk a fűszereket és belecsorgatjuk az olajat. Elrendezzük a tetején a megtöltött paszternákokat, végül ráillesztjük a tál fedelét.

Hideg sütőbe rakjuk, és 200 fokra kapcsolva 60 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 20-25 percig. Ezalatt pergősre párolódik az alján a rizs, átsül a zöldség és megpirul a töltelék teteje a dióval.
 

Töltött fekete retek (vegán)

Sokáig nemigen vettem fekete retket, mert nyersen nem kedvelem erős ízét. Megfőzve vagy megsütve azonban sokat „szelídül”. Állagában a karalábéra emlékeztet így, ízre azonban sokkal karakteresebb, ezért önmagukban jellegtelenebb hozzávalókat érdemes mellétenni. Ebbe a töltött változatba gabonapehely és kenyérmorzsa került, a retekhez illő, magyaros jellegű fűszerezéssel. A hagyományos vonalra hajazó, de egészen különleges fogás kerekedett belőle, melyet vegetáriánusok és mindenevők egyaránt jóízűen fogyaszthatnak. A töltelékből fasírtot is süthetünk.

Ezzel a recepttel nyertem meg A tél ízei című vegán receptpályázatot 2010-ben, és így az azonos című szakácskönyvben jelent meg először.

Hozzávalók 2 személyre

• 4 nagy (8-10 cm átmérőjű) fekete retek
• 2 dl gabonapehely (zab-, búza-, árpa- vagy rozspehely tetszés szerint, lehet vegyesen is)
• 3 dl víz
• 1 kávéskanál tengeri só
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 1 teáskanál őrölt csemegepaprika
• 1 evőkanál morzsolt majoránna
• 2 dl kenyérmorzsa (maradék barna kenyér megszárítva és húsdarálón áthajtva)
• 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj

Meghámozzuk és vízszintesen megfelezzük a retket, majd egyenesre vágjuk a darabok alját, hogy ne billegjenek. Ezután karalábévájóval kifaragjuk a közepüket úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag faluk maradjon.

A töltelékhez pici vízen megpároljuk a retek leeső részeit, és villával vagy botmixerrel összezúzzuk. Megfőzzük a gabonapelyhet a fűszerekkel ízesített vízben, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a retekpürét, a morzsát és az olajat.

A kivájt retkekbe kanalazzuk a tölteléket, majd vékonyan kiolajozott vagy szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. A töltelék lehet jó púposan, illetve ha marad ki, azt megsüthetjük fasírtnak úgy, hogy evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle a töltött retkek mellé.

200 fokon 30-40 percig sütjük; nem szükséges előzetesen fölmelegíteni a sütőt. Akkor kész, amikor láthatóan pirul a teteje; eddigre a retek is roppanós-puhára sült az alján.
 

Fűszeres birslekvár (vegán)

Ez az illatos csemege jól jön majd az ünnepi süteményekhez, meg talán a fa alá is kerül belőle valakinek.

Hozzávalók kb. 3 literhez

• 2 kg birsalma (tisztítva mérve - ha sok hibás meg kukacos van benne, akkor akár két-háromszorosa is lehet a szükséges mennyiség egészben)
• 2 érett körte vagy édes alma (kb. 20 dkg)
• 1 citrom
• 35 dkg gyümölcscukor
• 1 fahéjrúd
• 1 vaníliarúd

Alaposan megmossuk a birsalmát, és kivágjuk a magházát, valamint a hibás részeket, de meghámozni nem kell. Vízbe gyűjtjük a darabokat, majd abból kiszedve apróra vágjuk vagy durvára reszeljük, és 4-5 literes, vastag aljú fazékba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, valamint hozzáreszeljük a magházától megszabadított körtét is. Felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, hozzákeverjük a cukrot, beledobjuk a fahéjrudat, belekaparjuk a vaníliarúd magjait és beletesszük a felhasított hüvelyt is. Felforraljuk, majd kis lángon, időnként (20-30 percenként) megkeverve sűrűre főzzük, körülbelül egy-másfél óra alatt. (Megkóstoljuk, és szükség szerint igazítunk az édességén/savanyúságán.) Eltávolítjuk belőle a fűszerdarabokat, és előkészített üvegekbe töltjük. Lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
 

Képek a "raktárszobából"

Jó ötletnek tűnt, de végül több okból sem vált be a sufni a befőttek tárolására, úgyhogy idebent kellett helyet találni nekik. A tenyérnyi spájz továbbra is kicsi ehhez, meg a polc teherbírása felől is vannak kétségeim, úgyhogy inkább az egyik tetőtéri szoba minősül át télire raktárszobának. Fekvése miatt úgysem lenne gazdaságos fűteni, így némi átrendezéssel kiköltözöm onnan, és birtokba veszik a befőttek, a cserepes virágok, meg mindaz, amit szintén inkább itt tartunk célszerűbbnek tárolni a sufni helyett.

Idén is a reális önmérséklet gyakorlása jegyében zajlott a befőzés, bár végül elég sok minden került üvegekbe az alatt a röpke három hónap alatt, amíg rendszeresen ez volt a hétvégi program.

Fönt a hátsó sor padlizsánpástétom, az első sor pedig hámozottparadicsom-befőtt. Lent öt adag zakuszka. Utóbbiból ennyi még sose volt egyetlen évben, de annyira szeretjük mindketten, hogy nem lesz gond elfogyasztani, és így - legalább kezdetben -  nem kell annyira beosztani. (Középen pedig kedvenc íróm könyvei. Eredetileg csak megfigyelési célból kerültek ide a befőttek, de aztán rájöttem, hogy nem tudok jobb helyet nekik, és akkor már inkább ez a kirakat, mint dobozok mélye az ágy alatt.)

Fölső polc: paradicsomlé (piros és sárga), tésztaszószok. Középső polc: további tésztaszószok, három fajta: cukkinis, zöldbabos, vegyeszöldséges. Alsó polc: rostos körtelé.

Tovább is van ez a polc! Legfölül, meg aztán a teásdobozok, kazetták és CD-k polca alatt: sült birs. Alatta körtelé, pár üveg sült paprika, az előtérben pedig zöldparadicsomos zakuszka.

Ami pedig nem fért polcra, az régi jó szokásom szerint dobozban: balról meg középen rostos birslé, jobbról pedig még egy osztag körtelé. (Ugyanez, csak barack helyett körtéből, illetve birsből; ez volt az idén elérhető áron, a birs pedig saját termés.)

A hűtőben tartom a házi ételízesítőt meg a sós paprikakrémet.

Szilvalekvárunk is van, nem kevés (üstben főtt, úgy nyilván nem lehet keveset csinálni), csak azt még el kell hozni és méltó helyet kell keresni neki. Több évre elegendő adag, de ez nem romlik meg, és akkor kell csinálni, amikor jó termés van szilvából - idén pedig annyi volt, hogy nem győztük máshogy elfogyasztani. Talán ez volt az utolsó nagy fellépése a dédnagymamámtól örökölt üstháznak, ami mostanra már elég rozoga, de azért még éppen egyben van, és kellő óvatossággal használható.


Tavalyról maradt még: némi paradicsomlé, elég sok lecsó (egész és darált is - jól jártunk vele, mert idén jóval drágább volt az alapanyag), savanyított zöldparadicsom, darált paprika.

Régebbről is akad még mindenféle ez-az, fajtánként pár üvegnyi, bár az elmúlt évben elég hatékonyak voltunk ennek a "meghatározatlan készletnek" a leépítésében.

Idén így vágunk neki a télnek, meg a tavaszi szűkösebb időknek, amikor a tárolt zöldségek már, igazi, szabadföldi frissek meg még nincsenek.
 

Zöldséges hajdina (vegán)

Amióta fölfedeztem a natúr, pirítatlan hajdinát a maga szolíd ízével, szívesen használom gyakrabban is, mint a barna, pirított változatot. Ezúttal egy színes, zöldséges egytálétel lett belőle a szezon talán utolsó paprikáival és paradicsomjaival.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 bögre natúr, pirítatlan hajdina
• 2 bögre víz
• 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
• 3 paprika, lehetőleg különböző színű
• 1 fej lila hagyma
• 2 paradicsom
• 2 evőkanál olaj
• 1-2 evőkanál balzsamecet
• zöld fűszer (például bazsalikom, kakukkfű, vagy legegyszerűbb esetben petrezselyemzöld)
• só

Szűrőben jól megmossuk a hajdinát, majd beleszórjuk a dupla mennyiségű, ételízesítős vízbe, felforraljuk, és kis lángon, fedő alatt addig főzzük, míg magába szívja majdnem az összes folyadékot és megpuhul (kb. 15 perc). A tűzről levéve fedő alatt pihentetjük.

Megmossuk és kis darabkákra vágjuk a paprikát, megtisztítjuk és felcikkezzük a hagymát. Vastag aljú serpenyőben kevés olajat melegítünk, és nagy lángon, folyamatos kevergetés mellett fajtánként roppanós-puhára sütjük az előkészített zöldséget (pár perc).

A hajdinához keverjük a sült zöldséget meg a balzsamecetet, valamint ízesítjük zöld fűszerrel és sóval. Langyosan tálaljuk, a felcikkezett paradicsommal és friss zöld fűszerrel díszítve.

Tipp: szezontól függően más zöldségfélékkel is készíthetjük; ha tehetjük, színeseket válasszunk.