2015. július 21., kedd

Könnyű, nyári gyümölcsleves

Ez a végtelenül egyszerű leves ízletes hűsítő a kánikulában. Természetesen más idénygyümölcsökből is készíthető, de szerintem ez az összeállítás kifejezetten telitalálat.


Megtisztítok és felaprítok pár szem savanykás, nyári almát meg pár szem - lehetőleg fehér húsú - őszibarackot. Egy liternyi vízben felfőzöm őket csipet citromsavval, némi fahéjjal és pár teáskanál cukorral ízesítve. Kevés vízzel simára keverek 2 evőkanál étkezési keményítőt (vagy 1 csomag vaníliás pudingport), és állandó kevergetés mellett a levesbe csurgatom. Egyet fő és kész. Hidegen tálalom.
Tipp: Víz helyett tejet is adhatunk a keményítőhöz, illetve a végén keveset az egész leveshez. De ezt inkább hűvösebb időben szoktam alkalmazni, és személy szerint valamilyen növényi tejet használok.


2015. július 9., csütörtök

Könyvajánló: Horváth Judit: Szerelmem, cupcake! Csészetorták díszmagyarban


Mindig örömmel tölt el, ha a külföldön már nagy népszerűségre szert tett dolgokat nem csak az eredeti, illetve lefordított leírásokból és receptekből ismerhetem meg, hanem megjelenik róluk a magyar viszonyokhoz szabott mű is. Horváth Judit könyve ilyen. A külföldön élő magyar szerző a cupcake-ek, vagyis csészetorták világába kalauzol el ebben a szép, igényes megjelenésű kiadványban.

A kötet nem csupán recepteket közöl, hanem családi fotók és személyes történetek is színesítik, még jobban bemutatva a szerzőnek a sütés iránti szenvedélyét, mely egyébként a könyv minden lapján megmutatkozik. De nem csak ezektől olvasmányos, hanem a fejezetekhez és az egyes receptekhez írt tartalmas felvezetőktől is, melyek sok-sok cukrásztörténeti érdekességet közölnek. Számomra ugyan nem a legkönnyebben olvasható a szöveg a színes-mintás háttéren, de határozottan megéri az erőfeszítést.

Gyönyörű, étvágygerjesztő fotó tartozik minden egyes recepthez, mintha csak egy komoly, külföldi magazint lapozgatnánk vagy stockfotókat böngésznénk. Ezek alapján nem annyira érzem a magyar vonalat, főleg a nagymama receptjei ihlette fejezethez illenének azok az igazi nagymamis tárgyak: kopottas kispesti gránit tányérok, azok az egyszerű, Viktória mintás alpakkák, ünnepibb terítékekhez egy-egy féltett, antik Zsolnay...

A receptekben aztán örömmel fedeztem fel olyan jellegzetesen magyar hozzávalókat, mint a túró vagy a mák. Szerencsére a többi alapanyag is túlnyomórészt elérhető, könnyen beszerezhető itthon. Kár elvétve azért az egy-két kanálnyi gyümölcsvelőért, önkelő lisztért és társaiért, bár némi gyakorlat birtokában találékonyan áthidalhatjuk a hiányukat. Teljesen kezdők úgysem ebből a könyvből fognak megtanulni sütni, de cukrászművésznek sem kell lenni ahhoz, hogy sikeresen alkossunk belőle.

A cukormennyiségektől viszont dobtam egy hátast... Az én ízlésem szerint 45-50 dkg porcukor még 12 felé osztva is rengeteg! Főleg, hogy ez csak a díszítés egy alapból édes tésztán. Értem én, hogy desszert, meg illedelmesen csak egyet eszünk belőle, de nekem ez akkor is sok(k). Úgy is fogalmazhatnék, hogy a magamfajta kevésbé édesszájúak, valamint a speciális diétákat követők ezúttal nem a célcsoport. A teljes áttekintés során azért találtam pár könnyedebb, illetve sós jellegű receptet – és nyilván ezek közül fogok majd választani kipróbálásra –, de ezért biztos nem venném meg az egész könyvet.

Az összességében változatos receptkínálatot két alaprecept és megannyi téma köré csoportosítva ismerhetjük meg: Variációk alapreceptre, Családi kedvencek a kopottas receptfüzetből, Kávéházi komfort az otthon melegében, Lázadó korszak: cupcake, ahogy tetszik, Miért is szeretjük a csokoládét?, Ha utazunk, eszünk – ha eszünk: utazunk. Tetszik a tagolás, a visszakeresést viszont nagyban megkönnyítené, ha lenne tartalomjegyzék és tárgymutató.

A változatosság nem csak az ízekre, hanem az elkészítés módjára is igaz: az egyszerűtől a bonyolultig minden nehézségi szint előfordul a könyvben. Bizonyos süteményeket kétségkívül célszerű ilyen egyszemélyes adagokban készíteni, hiszen amellett, hogy látványosak, megkíméljük magunkat a szeletelés nehézségeitől. A legösszetettebb recepteket olvasva azonban olyan érzésem volt, hogy annyi erőből már inkább rendes tortát sütnék. A fülszöveg „könnyedén és gyorsan elkészíthető” szófordulata erős túlzás úgy általánosságban.

Angol és magyar, régi és modern, olvasmány és recepttár érdekes ötvözete ez a könyv, melyet elsősorban a hagyományos ízeket kedvelő, de az újdonságokra is nyitott közönség figyelmébe ajánlok.

A könyv a kiadó honlapján (http://tbkiado.hu/) rendelhető meg, árkedvezménnyel és ingyenes házhoz szállítással.

2015. május 15., péntek

Mustáros krumplifőzelék spárgával

Olyan egyszerű, hogy a címben szinte benne a recept - de annyira ízlett, hogy nem akarom, hogy feledésbe merüljön következő spárgaszezonig.


Meghámoztam és felaprítottam bő fél kilónyi krumplit, és annyi enyhén s vízben, amennyi épp ellepte, feltettem főni. Közben megtisztítottam és feldaraboltam fél csomag zöld spárgát, külön gyűjtve a csúcsokat. Amikor a krumpli már kezdett puhulni, akkor rászórtam a spárgát, és lefedve, kis lángon együtt pároltam őket tovább. A spárgacsúcsokat csak akkor tettem hozzá, mikor már minden majdnem puha volt. Elkevertem egy kis pohár tejfölt 2 evőkanál zabliszttel és 1 teáskanál magos mustárral, meg némi főzőlével, majd hozzákevertem a zöldségekhez és összeforraltam.

 

2015. május 14., csütörtök

Spárgás penne

Újabb végtelenül egyszerű ötlet spárgára, avagy mi lett a tegnapi csomag másik feléből.


Megtisztítottam és kb. 3 cm-es darabkákra vágtam fél csomag zöld spárgát, külön gyűjtve a csúcsokat. Kevés olaj és víz keverékén, kis lángon roppanós-puhára pároltam; a csúcsokat csak a legvégén tettem hozzá. A tűzről levéve hozzákevertem egy kis pohár tejfölt, és ízesítettem egy kávéskanálnyi mustárral meg némi val. Közben megfőztem 6 dkg durum pennét, és összeforgattam a spárgával. (Így a spárga dominált benne, lehet több tésztával is készíteni, de akkor valamivel több tejfölt is elbír.)
 

2015. május 13., szerda

Spárgás bulgur

Végtelenül egyszerű, nem is recept, de például így érvényesül igazán a friss, tavaszi zöldség íze.


Megtisztítottam és falatnyi darabkákra vágtam fél csomag zöld spárgát. Kevés olajon kicsit átpirítottam 2 dl bulgurt, majd felöntöttem 5 dl vízzel, ztam, megkevertem, végül rászórtam az előkészített spárgát. Forrás után kis lángon, lefedve főztem, amíg már alig volt leve. Ekkor elzártam alatta a tüzet, és még lefedve állni hagytam. Csak közvetlenül tálalás előtt kevertem össze. Zöldfűszeres fűszersóval meghintve ettem.

Tipp: Azért esett pont a bulgurra a választásom, mert ez igencsak egyszerre puhul meg a spárgával. Más gabonafélével is készíthető hasonló étel, de ha annak hosszabb a főzési ideje (például a barna rizsé), akkor a spárgát csak később tegyük hozzá.
 

2015. április 29., szerda

Régi kedvencek újratöltve: Sörös-sós ropogós

Vendégvárónak vagy egészséges rágcsálnivalónak egyaránt kiváló ez a sós csemege. A sör íze nem érezhető benne, az alkoholtartalma pedig a sütés során elillan.


Hozzávalók:
  • 25 dkg teljes kiőrlésű liszt vagy Graham-liszt
  • 25 dkg zabpehelyliszt
  • 5 dkg szezámmag vagy durvára vágott napraforgómag
  • 1 evőkanál őrölt lenmag
  • 1 csomag sütőpor vagy 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 2 csapott teáskanál tengeri só
  • 1 teáskanál egész köménymag (elhagyható)
  • 1,5 dl olaj
  • 2,5 dl sör
  • a tepsi kenéséhez: olaj
Elkészítése:
Tálba szórjuk a tészta száraz hozzávalóit, az egészet elkeverjük, majd az olajjal meg a sörrel együtt közepesen kemény tésztává gyúrjuk. (Szükség esetén további kevés liszt, illetve folyadék – sör vagy víz – hozzáadásával igazíthatunk az állagán.) Kisebb adagokban 3 mm vékonyra nyújtjuk, és késsel vagy derelye-metszővel tetszőleges darabokra vagdossuk, amelyeket vékonyan olajozott sütőlemezre rakosgatunk. Kerülhetnek közel egymáshoz, mert a sütés során nem nő jelentősen a terjedelmük. A teljes mennyiség 5 nagy tepsire fér rá. 180 fokra melegített sütőben 12 percig sütjük. Akkor van készen, amikor a széleken láthatóan pirulni kezd a tészta. Vigyázzunk, ne süssük túl, mert megkeményedik. A kihűlt keksz légmentesen zárható dobozban tárolva sokáig ropogós marad.
Tipp: a keksz készítéséhez akár maradék, állott sört is felhasználhatunk.

A recept megjelent a Kifőztük magazin 2012. májusi számában.
 

2015. április 24., péntek

Töltött gomba

Szemrevalóbb darabokból mindig jó ötlet a töltött zöldség: ezúttal gombához jutottam, és fűszeres vegafasírtot kanalaztam bele.


A töltelékhez összekevertem az alábbiakat: 6 evőkanál zsemlemorzsa, 2 evőkanál apró szemű zabpehely, 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál csemegepaprika, 1 mokkáskanál őrölt kömény, 1 teáskanál só, pár tekerésnyi frissen darált bors, 1 evőkanál natúr vegamix. Öntöttem hozzá annyi forró vizet, hogy mindenhol átnedvesedjen. Végül kevés olajon üvegesre pároltam 1 kis fej hagymát és a 6 nagy gomba apróra vágott tönkjét, és ezt is belekevertem a masszába. Vékonyan kiolajozott tepsire sorakoztattam a gombafejeket, és beléjük kanalaztam a tölteléket. (Ha netán soknak bizonyul, kis kupacokban fasírtként is meg lehet sütni a gombák mellett.) 180 fokon kb. 20 percig sütöttem. Közben elkészítettem a köretet: (pirítatlan) hajdinát főztem hozzá.
 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails