Mára is egy minimális munkával elkészíthető, de tartalmas ebéd kellett. Ez lett az:

Tegnap este összeöntögettem a tárolóüvegeim aljáról a maradék magokat, amik önmagukban már nem elegendőek semmihez. Összesen fél liter keverék lett így, amiben azért nem volt túlsúlyban egyik összetevő sem. Most éppen sárgaborsó, barna lencse, gyöngybab, barna rizs és árpagyöngy került bele. Ezt egy jó nagy tálban beáztattam éjszakára (nagyon megdagad, azért kell ekkora edény, és a víz is bőven lepje el).

Ma leöntöttem az áztatóvizet, a magkeveréket pedig átszedtem egy vastag aljú fazékba, és felöntöttem kb. 8 dl vízzel (a szárazon mért magtérfogat bő másfélszerese). Felforraltam, majd kis lángon, lefedve főztem tovább. Fél óra kellett neki, hogy majdnem elfőjön a leve, és a magok is közel puhák legyenek (a babot érdemes vizsgálni, ha az jó, akkor addigra a többi is). Ekkor hozzáöntöttem egy üveg (330 ml) lecsó-szószt, meg ízesítettem egy kis sóval, szárított majorannával és erős paprikával, és készre főztem (kb. 10 perc, időnként nem árt megkeverni).

Egy kis hidegen sajtolt olajat csorgattam a tetejére, mikor már ehetőre hűlt a tányérban. (Húsos változatban külön megsütött kolbászkarikákat tennék rá inkább. Ez is egy olyan vegán étel, amit a végén könnyen lehet alakítani másmilyen ízléshez is, nem kell teljesen mást főzni - vagyis egyformát eszünk, de mindenkinek kedvére formálva.)

Ez a mennyiség 4 adag. A fent írt arányokkal elkészítve a képen látható, egytálétel állag; több vízzel készítve lehet leves is. A sűrítéssel viszont ebben az esetben sem kell foglalkozni, mert a megfőtt sárgaborsó és árpagyöngy beépítetten gondoskodik erről. A gyöngybab szándékos választás volt a nagyobb szeművel szemben, mert ennek rövidebb a főzési ideje, jobban igazodik a többi összetevőéhez. Az előzetes áztatást nem érdemes kihagyni, mert annak hiányában néhány összetevőnek jelentősen több főzés kell, s így közben mások már teljesen szétfőnek (a nem egyszerre berakás meg fölösleges bonyolítás).

Idő: kb. 50 perc + áztatás, de minimális munkával
Pénz: kb. 250 Forint az egész, a vegán változatban
Megoldható hazaiból.

No, természetesen nem boltiból! De bizony velem is előfordul, hogy se időm, se kedvem, még csak krumplit pucolni se az ebédért/vacsoráért, viszont határozottan kéne valami laktató, és persze finom fogás. Ilyenkor választok valami olyat, amiből tényleg minimális munkával készíthető étel. Például egy előregyártott zöldséges szószt, most éppen egy padlizsános-paprikás paradicsomszószt. Ez nálam amúgy is az a műfaj, hogy kis mennyiséggel szerintem nem éri meg vacakolni: a sütő kihasználása is akkor jó, ha nem 1 darab, hanem 1 jól megrakott tepsi padlizsán tölti el benne az órahosszányi sütési időt, meg az elkészített adagokra jutó összekoszolt edények mennyisége is sokkal barátságosabb így. Felhasználáskor meg aztán különösen örülök, hogy szezonban rászántam magam a készítésre, és el is raktam belőle (természetesen tartósítószer- és adalékmentesen). Ezúttal nem kívántam a tésztát, úgyhogy inkább rizst készítettem hozzá a szokásos módon. Igaz, hogy kicsit több idő, de a felrakás után tennivaló nincs vele, csak majd a tálalás.

Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, de csak 5 percnyi munka
Pénz: 150 Forintból kitelt 2 adag
Természetesen hazaiból.

Lefolyótisztítás ügyben a megelőző stratégiát követem, így már évek óta rendszeres használója vagyok a kis műanyag szűrőknek, amiken fennakadnak a koszdarabok. A konyhában leginkább a kisebb ételmaradékok (bármennyire is igyekszem ezeket előzetesen letakarítani a mosogatóba kerülő edényekről, és ha olyan jellegű, akkor kirakni a komposztba inkább), a fürdőszobában meg a hajszálak ilyenek. A Százforintos boltban valamikor még egy százasba se került a tíz darabos csomag (régen vettem már, de gyanítom, most se egy ökör ára), és ahhoz képest igen hatékony védelmet biztosít. Addig az egy-két hónapig legalábbis, amíg nem rakódik be olyan szennyeződéssel, amit már körülményes lenne eltávolítani belőle, azzal együtt meg nincs gusztusom visszatenni a takarítás után. Inkább kicserélem, hisz olcsó, könnyen beszerezhető, van másik.

A minap ennek fém testvérére bukkantam mosogatószer-vásárlás közben a dm-ben. Nem tudtam róla, hogy ilyen tartósabb kivitelben is létezik, de megörültem a lehetőségnek, hiszen amúgy is lassan következett volna beszerezni egy csomaggal a műanyagból. Ennek az árából (igaz, 2 db-os a csomag; pont kell is, egy a konyhába, egy a fürdőszobába) ugyan több tucatnyi műanyag is kitelne, dehát ez mégiscsak környezetbarát, meg tartósabb, meg ha azt vesszük, még szebb is. A formája is előnyösebb, ránézésre könnyebben tisztítható. S remélhetőleg tényleg rozsdamentes, nem úgy, mint pár annak mondott konyhai eszközöm (pl. edénycsorgató), amit pár év után azért kellett lecserélnem, mert nem átallott mégiscsak elkezdeni rozsdásodni (ja igen, mert én még azután is vígan használtam volna, hogy már kiment a divatból...).

Szóval ma használatba vettem a fém szűrőket. Kíváncsi vagyok, mennyivel tartanak tovább, mint a műanyag változat, tényleg kevesebb hulladékot termelek-e velük, és vajon visszahozzák-e az árukat. (De a nejlonzacskó helyett a papír csomagolás már mindenképpen nyereség!)

Miután beláttam, hogy reménytelen dolog a minden szempontból kedvemre való vegán kuglófrecept felkutatása a neten, ezt alkottam a saját fejem után:

6 közepes méretű, édes almát felnégyeltem, majd a magház eltávolítása után kireszeltem a héjából a sajtreszelőn. Graham lisztet kezdtem keverni hozzá, majd bő 1 dl olajat, 1 teáskanál szódabikarbónát, némi őrölt fahéjat, és további lisztet, hogy meglegyen a jól keverhető, de nem túl folyós állag (30-35 dekányi Graham liszt kellett hozzá összesen, a pontos mennyiség nyilván az almáktól függ). A végén beleforgattam 2 marék mazsolát is. Felénél valamivel többet belekanalaztam a kuglófformába, a többibe pedig kb. 10 dkg darált mákot kevertem, meg egy kis rumot, hogy megmaradjon a jól keverhető állag (víz is megteszi, ha valakit zavar az alkohol - ami egyébként a kész süteményben már úgyse lesz jelen). Ezt is a formába kanalaztam, majd a kanállal bele-belekevertem, hogy márványos legyen. Végül eligazítottam a tetejét, és betettem sülni. 180 fokon 45-50 perc kellett neki, előmelegítés nélkül.

Megjegyzések:
Nekem elég volt bele az édes alma meg a mazsola, egyébként lehet pluszban édesíteni, ízlés szerint.
Az almának köszönhetően egyáltalán nem száraz, mint az visszatérő panasz szokott lenni az efféle recepteknél.


A szilikon kuglófforma továbbra sem nyerő nálam. Évente kap egy-egy esélyt, hátha... Azt már megszoktam, hogy nyeklik-nyaklik a tésztabetöltéskor (pedig már rutinosan tettem alá egy tepsit, és egyenletesen elosztva kanalaztam bele a tésztát), de hogy sülni se sül benne szépen, az már sok. Mindenhol normálisan kész volt már a kuglóf (látvány és tűpróba alapján), állt is egy ideig a formában, kiborításkor mégis kiderült, hogy a kéménynél még lágy. (Méghogy a lyuk azért van a közepén, hogy jól átsüljön a tészta!) Persze mivel ízlett, eszembe se volt kidobni, inkább 3 darabba vágva és a sületlen részt felfordítva visszatettem még egy kis felső sütésre. Legközelebb meg marad a jól bevált püspökkenyérforma, kikenve, kilisztezve. Vagy muffinforma. Igaz, úgy végképp nem lehet kuglófnak nevezni, de legalább néz majd ki valahogy - mondjuk karácsonykor.

S hogy valami pozitív dologgal fejezzem be: másik szilikon sütőeszközöm, a sütőlap viszont nagyon bevált, kekszek alá rendszeresen használom, mióta megvan.