Egy könnyed, gyümölcsös torta az ünnepi asztalra, vagy épp az ünnepi készülődés mellé:


A krém elkészítésével kezdtem, még előző nap:

(Ez egy nagyobb mennyiség, kb. fele-háromnegyede kell majd a tortához. A maradékból kitelik egy könnyű desszert, vagy nemes egyszerűséggel lekvár helyett fogyasztható; hűtőben pár napig eláll. Azért szoktam ennyit készíteni, mert így gazdaságos a birs sütése.)

2 kilónyi birsalmát felcikkeztem, magházát kivágtam, és vízben gyűjtöttem a darabokat, hogy ne barnuljanak meg. Utána átszedtem egy mázas cseréptálba; különösebb lecsepegtetés nélkül. Fűszerezésnek tettem közé 1 fahéjrudat és 5 szem szegfűszeget. Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 1 órát sült, majd az elzárt sütőben hagytam kihűlni.
Másnapra már nem sok teendőm maradt vele: a fűszerek eltávolítása után leturmixoltam, mézzel ízesítettem (nekem 2-3 evőkanállal kellett hozzá, de ízlés- és birsfüggő a mennyiség), és alaposan összekevertem. Főzni nem kell, mert friss fogyasztásra lesz, és kár lenne hőkezeléssel tönkretenni a mézet.


Másnap következett a tészta:
(a Zabpelyhes-diós torta tésztája)

Egy tálba beleöntögettem a szilárd hozzávalókat, és összekevertem:
1 bögre zabpehely
1 bögre kukoricaliszt
1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
1 evőkanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Aztán hozzáadtam a folyékonyakat, és ezekkel is gyorsan összekevertem:
1/2 bögre étolaj (úgy szemre)
2 evőkanál méz (illetve ízlés szerint)
kb. 1 bögre víz (a cél egy sűrű, de fakanállal jól keverhető tészta)

Kikent, kilisztezett tortaformába (26 cm-es csatos tortaforma) öntöttem, és kanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 20 perc alatt sült meg (ezúttal előmelegített volt a sütő, mert egy kekszet készítettem előtte).

Rácsra borítva hagytam kihűlni.


Végül az összeállítás:

A megsütött tortalapot hosszú pengéjű, éles késsel 2 lapba vágtam.

A közepébe és a külsejére is a birsalmás krémet kentem. Mehet viszonylag vastagon, mert egy részét beszívja a tészta, no meg ez nem is az a tömény műfaj.

Végül a tetejét és az oldalát megszórtam darált mogyoróval, majd birsalmasajt-csillagokkal és egész mogyorószemekkel díszítettem úgy, hogy közöttük lehessen majd szeletelni. Birsalmasajtból felváltva került rá sima meg Othelló szőlős.

Tálalás előtt pár órát állni hagytam, hogy a tészta magába szívhassa a krém nedvességtartalmának egy részét. Így szebben szeletelhető.

Nem csak látványos, de igen finom is lett!


Idő: 1 nap elteltével lehet enni, de csak 3/4 órányi munka összesen
Pénz: kb. 500 Forint a 16 szeletes torta
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Nagyon szeretem a meggy-mák párosítást - íme ezúttal kekszként:

Ezt a jól bevált tésztát készítettem el, darált mogyoró helyett darált mákkal. Keksznyomóval megformáztam, majd ujjal benyomtam mindegyiknek a közepét, és egy-egy kiskanál meggylekvárt tettem bele (nem sajnáltam, így összesen el is fogyott majdnem egy üvegnyi). Így sütöttem meg (ez a lekvár garantáltan sütésálló, meg nem is ismeretlen terep számára a sütő :) 75 darab keksz lett, 2 nagy tepsin épp elfért.

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt, sütéssel együtt
Pénz: kb. 400 Forint
Hazai alapanyagokból.

Ezt készítettem a zöldségegytálhoz felbontott sör másik feléből:

Szűk kilónyi krumplit meghámoztam, és tökreszelőn lereszeltem. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rátettem a krumplit, és időnként megkeverve enyhén átpirítottam. Ezután felöntöttem 2,5 dl világos sörrel, valamint hozzáadtam 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot és egy kis marék sötét mazsolát. Időnként megkeverve a krumpli megpuhulásáig sütöttem, közben némi sóval ízesítettem. A végére teljesen elfőtt a leve, és helyenként enyhén megpirult a krumpli. (Sütőben is lehetett volna készíteni, úgy nem igényel különösebb felügyeletet, bár valószínűleg több idő alatt készül el.) Én egytálételként ettem, de köretként is el bírom képzelni például valami füstölt húshoz. Ezen enyhén érezni a sör ízét, de nem zavaróan, a mazsola pedig remekül feldobja.

A kiindulási alap Jókaja receptje volt.

Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, de legfeljebb 10 percnyi előkészítés a lényegi munka vele
Pénz: kb. 250 Forint a fenti mennyiség, ami 2 adag egytálétel vagy 3-4 adagnyi köret
Hazai alapanyagokból, a mazsola és a só kivételével.

Fél kilónyi fagyasztott cápaharcsafilét éjszakára áttettem a normál hűtőbe, hogy felengedjen.

Beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje), amíg előkészítettem a belevalókat. A kiolvadt haldarabokat vízzel átöblítettem, majd falatnyi kockákra vagdostam (tehát ehhez jók a szabálytalan alakú darabok, a szép szeleteket eltettem máshoz). Felcikkeztem 3/4 kilónyi csiperkegombát.

Kiöntöttem a tálból az áztatóvizet, majd belerétegeztem a hozzávalókat: Az aljára öntöttem 1 bögre rizskeveréket (Dénes Ottó féle termék, előgőzölt, barna és vad rizs van benne; ennek hiányában sima barna rizs is jó), arra pedig bő 1 bögre folyadékot, ami nálam most 1/2 bögre fehérbor és 1/2 bögre víz volt (a bor alkoholtartalma elpárolog majd, de akit zavar, készítse csak vízzel; a friss gomba is enged majd levet, azért kell kevesebb folyadék, mint amúgy szükséges lenne a rizs megpárolásához). Erre terítettem a haldarabokat, majd eloszlattam rajta 2,5-3 dl zakuszkát és 2 evőkanál sós paprikakrémet. Végül befedtem a gombacikkekkel, és megszórtam egy kis szárított bazsalikommal.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd hideg sütőben indítva (a tál miatt fontos!) 200 fokon 1 órát sütöttem, majd az elzárt sütőben hagytam még 15 percet. Ezalatt a rizs megpárolódott az alján a fűszeres lében, és a hal meg a gomba is ízletesre sült a tetején. A cseréptálnak köszönhetően még az amúgy elég jellegtelennek tartott halfiléből is előjött egy diszkrét halas íz, ami remekül illeszkedik az étel többi részéhez. Kiadós egytálétel, beépített körettel, akár karácsonyra is.

Szerintem vegetáriánus változatban, hal nélkül is jó ez az összeállítás, ekkor füstölt sajtot sütnék a tetejére inkább.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összerakás (a hal kiolvasztásáról ne feledkezzünk meg!)
Pénz: 1400 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges vagy 3 normál adag
Hazai alapanyagokból, a hal kivételével.

A házi készítésű szaloncukrokat elcsemegézhetjük csupaszon is (kétségtelenül időtakarékos és környezetbarát megoldás), de ajándékba, a karácsonyfára, vagy egyszerűen csak a hangulat kedvéért csomagolva kell. Ehhez adok most tippet.

Az elkészített szaloncukrot tetszőleges karácsonyi mintájú papírba csomagolhatjuk, szükség esetén hozzá illő zsinórral megkötve a végét, hogy ne bomoljon ki (különösen a műanyagos, celofán jellegű "papíroknál" fordul ez elő). Vagy sima sütőpapírból és alufóliából egyszerűen előállíthatjuk a régi időket idéző, kétrétegű csomagolást. Az elején érdemes kimérni, hogy mekkora papírba tudjuk jól becsomagolni a szaloncukrainkat, majd ennek megfelelően hajtogatni és késsel leszabni a megfelelő darabokat. (Nálam a követező méret vált be: sütőpapír: 10*12 cm, alufólia: 10*7 cm; az egyik oldalhossz mindkettőnél a tekercs teljes szélességének a negyede, így egyszerű félbehajtással kimérhető, a többi meg előbb a legyezőhöz hasonló hajtogatással.) A rojtozás is gyorsan megvan, ha nem darabonként végezzük, hanem egy-egy kisebb köteget vagdosunk be egyszerre. Utána összeigazítjuk a kétféle papírt, majd beletekerjük a szaloncukrot, végül összenyomjuk és óvatosan megcsavarjuk a végét, és már kész is – akaszthatjuk a karácsonyfára vagy feltölthetjük vele a kínálós kosárkákat.

Az idén készített szaloncukor-variációk újabb darabja; Nutella-kedvelők ne hagyják ki!

Serpenyőben illatosra pirítottam kb. 30 szem egész mogyorót, rázogatással folyamatosan keverve. Vízfürdőn felolvasztottam 5 dkg jó minőségű étcsokoládét (nálam 86%-os Cote d'Or), majd a tűzről levéve hozzáadtam 50 ml cukrozatlan sűrített tejet és 1/3 csomag (3,3 dkg) vajat, és simára kevertem. Utána került még bele 2 evőkanál méz és 8 dkg darált mogyoró - nekem ennyivel lett jó az íze és az állaga is (ha édesebbre szeretnénk, mehet több méz, de akkor mogyoró is több kell, hogy megfelelő legyen a végén a sűrűsége). Hűtőbe raktam úgy egy órára, majd kézzel megformáztam, egy-egy szem pirított mogyorót rejtve mindegyiknek a közepébe. Végül darált mogyoróba hempergettem, hogy szobahőmérsékleten se ragadjon majd bele a papírba. Tányérra sorakoztatva is tálalható, vagy tetszés szerint be is lehet csomagolni - én például sütőpapírból és alufóliából szoktam előállítani a régi időket idéző kétrétegű csomagolást (így). A kész csemege 3-4 napon belül elfogyasztandó. Ebből a mennyiségből kb. 25 darab telik ki.

A massza az idén felfedezett csokoládés mogyorókrém (házi Nutella) sűrűbb változata, remekül bevált ebben a formában. Mivel ebbe nem bevonatként kerül a csoki, remekül fel lehet hozzá használni az egyéb fajta szaloncukrok mártogatása után megmaradt olvasztott csokit (ami ugye szükségképpen marad, ha még az utolsókat is kényelmesen be akarjuk vonni).

Idő: kb. fél óra munka + közben 1 óra hűtés
Pénz: kb. 500 Ft a fenti adag (20 Ft/db)
3:2 a hazai hozzávalók javára (a csoki belga, a sűrített tej meg osztrák volt).