2017. április 13., csütörtök

Medvehagymás kocka (vegán)

Akár húsvétra is ajánlom ezt az igazán tavaszias hangulatú sós csemegét.



Tészta: 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 15 dkg fehér kenyérliszt, 1 kávéskanál cukor, 1 dkg élesztő, langyos víz.
Tálba szitálom a kétféle lisztet, mélyedést csinálok bele, rászórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, kevés langyos vizet öntök rá, picit megkeverem a folyadékot, és megvárom, míg felfut az élesztő. Aztán további langyos víz hozzáadásával összegyúrom. Letakarva kb. egy óra hosszat kelesztem, majd átgyúrom.
Töltet: 12 dkg sütőmargarin, 1 evőkanál sós medvehagymakrém. (Ha nem kell tejmentesnek lennie, akkor 10 dkg vajat használnék.)
Puhára olvasztom a margarint, és hozzákeverem a medvehagymakrémet.
A tésztát enyhén lisztezett felületen téglalappá nyújtom. Középső harmadát vékonyan megkenem a medvehagymás töltettel, ráhajtom az egyik üres szélét, azt is megkenem, végül ráhajtom a másik üres szélét. 90 fokkal elforgatom, és újra kinyújtom. Most 4 felé osztom gondolatban, és a középső két negyedét kenem meg. Behajtom rá a két üres szélet. Ezután megkenem a felét, és összehajtom, mintha becsuknék egy könyvet. Kinyújtom, elforgatom, és megismételem a két hajtogatást - ha minden jól megy, a végére épp elfogy a töltet. (Csinálni sokkal egyszerűbb, mint leírni. Ugyanaz a módszer, mint a leveles vajas tésztánál, csak itt kenem és nem pihentetem közben.) Végül kb. ujjnyi vastagra nyújtom, éles késsel berácsozom a tetejét, és kis (kb. 3x3 cm-es) négyzetekre vágom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom őket, nem túl közel egymáshoz. Pihentetem, amíg fölmelegszik a sütő, majd pirosra sütöm (nálam 175 fok, légkeverés, 2x10 perc). Rácsra szedve hagyom kihűlni.
Főleg frissen ellenállhatatlan, de másnap is csak annyi volt rá a panasz, hogy miért nincs több :)


2017. április 12., szerda

Medvehagyma ételízesítő későbbre (vegán)

Nagyobb mennyiségű - igaz, nem teljesen friss - medvehagymához jutottam a hétvégén, így jó részét tartósítanom volt célszerű. A jól bevált házi ételízesítő és sós paprikakrém mintájára ezt a sós krémet készítettem belőle.


A medvehagymaleveleket átválogattam, alaposan megmostam, lecsepegtettem. Húsdarálón áthajtottam. A kapott darálékot bögrével megmértem, és negyedannyi sót kevertem hozzá. A tálban hagytam, és később még párszor átkevertem. Végül üvegekbe raktam, és celofánnal kibélelt fedővel lezártam. Ételízesítőként használom, például szendvicskrémekbe, sós gabonaételekbe, kelt tésztákba. Felhasználáskor mindenképpen figyelembe kell venni a sótartalmát! Hűvös, napfénytől védett helyen hónapokig eláll.

2017. április 2., vasárnap

Paradicsomos zabpehelygombóc (vegán)

Hamar a kedvenceim közé került ez a recept, hiszen egyszerű és jól tárolható hozzávalókból, kevés ráfordítással ízletes és tartalmas ebédet vagy vacsorát eredményez. Paradicsombefőzéskor föltétlen számolok majd vele!


Diódarálón áthajtok 1 bögre hántolt napraforgómagot (vagy diót) és 1 bögre zabpelyhet (vagy más gabonapelyhet) - nem baj, ha nem őrli maradéktalanul apróra. Fűszerezem: natúr vegamix, só, bazsalikom (vagy tetszés szerint, a mediterrán vonalon). Meg kerül még bele 3 evőkanál búzadara vagy búzacsíra. (Eddig előre összekészíthető.) Kevés olaj és víz keverékén üvegesre párolok egy fej apróra vágott vöröshagymát, esetleg kiegészítve egy-egy reszelt répával, gyökérrel. Hozzáadom a poralakú összetevőket, és összedolgozom annyi langyos vízzel, amennyit felvesz (kb. 2 dl). Kicsit állni hagyom, majd egy közepes méretű, kiolajozott tepsibe szaggatom evőkanállal. Nem kell szabályos gombócoknak lenniük és sok hely ne maradjon közöttük, meg csak egy rétegben helyezkedjenek el. Ráöntök minimum fél liter - de inkább több - paszírozott paradicsomot, és közepes tűznél addig sütöm, amíg jól átforrósodik az egész és besűrűsödik rajta a szósz (kb. fél óra). Közben spagettit főzök hozzá vagy kenyérrel kínálom, azon melegében. 3-4 adag.

Alapötlet: Magvas szakácskönyv

2017. február 22., szerda

Vintage gofrisütő és egyszerű gofri

Szívesen járok régiségvásárba, ahol aztán egyszercsak a legvalószínűtlenebb dolgok kacsintanak rám. Régi idők láthatóan használt, de megbecsült tárgyai, modern társaikat lazán lepipáló minőségben, és sokszor fillérekért. Így szegődött hozzám nemrég ez a kétségtelenül szép, de működőképességét tekintve "zsákbamacska" gofrisütő is. Miután kívül-belül megtakarítottuk és az ügyeletes műszaki zseni alaposan átvizsgálta, eljött az ideje, hogy süssek is benne.



A tészta hozzávalói:
Szárazak: 25 dkg liszt, 2 teáskanál szódabikarbóna, 2 csapott evőkanál cukor, csipet só
Nedvesek: 2 tojás (felverve), 4,5 dl tej (nálam házi rizstej), 2 evőkanál olaj
Külön-külön összekeverem őket, majd a szárazakhoz öntöm a nedveseket és csomómentesre keverem. Felforrósított gofrisütőben kisütöm; kb. 15 db lesz belőle. Házi lekvárral vagy pudinggal tálalom. Frissen az igazi!

Nagy kedvencünk lett, így aztán módomban állt kísérletezni és továbbfejleszteni a receptet. Íme egy laktatóbb, rostosabb - egészségesebb - változat:
15 dkg zabpehelyliszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 2 teáskanál szódabikarbóna, 2 csapott evőkanál cukor vagy ennek megfelelő hőálló édesítő, csipet só
1 tojás, kb. 1 liter házi rizstej, 2 evőkanál olaj
Elkészítése ugyanúgy, de ez 20 darabot is kiad.


2017. január 3., kedd

Karácsonyi-újévi ételeink 2016

2017 karácsonyára üzenem magamnak:

Jóval az ünnepek előtt megállapodtunk a Gazdával, hogy nem visszük túlzásba a konyházást, csak a kedvencek legyenek, esetleg többször is. Így a lényegi bevásárlást még az ünnepi őrület előtt (november végén) meg tudtam oldani, utána már csak pár apróság kellett még (leginkább a nem eltartható dolgok). Némi rátartással vettem szinte mindent, így a legnépszerűbb csemegékből igény szerint tudtam extra adagot is készíteni, de semmiből nem maradt ki kezelhetetlenül sok és semmi sem megy végül veszendőbe. A dió- és mogyorótöréshez is idejében hozzáfogtam, illetve ha volt egy kis időm, egyéb előkészítő munkákkal haladtam, hogy az aktuális ételkészítés ne nyúljon amiatt fárasztóan hosszúra.


Már az adventi időszakban is többször készítettem házi szaloncukrot. A mogyorósnak volt a legnagyobb sikere, igény szerint pirított mogyoróval a közepében vagy anélkül. A lekváros-diósba most házi fügelekvár került, a kókuszosat pedig az eredeti receptemnek megfelelően aszalt áfonyával dúsítottam. Érdemes volt anno jól összeszedni és leírni ezeket, gyakorlatilag ugyanúgy csinálom évek óta. Mivel gyorsan fogy és nem dekorációnak szánjuk, most sem csomagoltam be őket.


A szaloncukrok mellett cukrozott narancshéj is készült egy adag, melynek többségét csokiba is bemártottam.

Többször sütöttem bejglit, különféle töltelékekkel; a fügelekváros-diós volt a legtutibb! Ezen már csak a görög teasütemény tett túl.

Az ünnepi főétel narancsos kacsa volt, először párolt vöröskáposztával, másodszor meg héjában sült krumplival. A pecsenyezsírt egy kis vajjal pótoltam ki a szószhoz, hogy bőven legyen mibe mártogatni a krumplit.

Szilveszter-újévre egy nagy tál lencsesalátát készítettem, és kolbászt főztem hozzá. (Nem bonyolítottam túl, mert vendégünk volt.)
Saláta, kb. 10 adag: 0,5 kg beluga lencsét beáztattam, majd babérlevéllel, darát borssal, petrezselyemzölddel ízesített vízben puhára főztem. Apró kockákra vágtam 2 répát, 1 paszternákot, 1 fekete retket, és olaj meg víz keverékén puhára pároltam. Mindkettőt leszűrtem, és balzsamecettel meg hidegen sajtolt napraforgóolajjal leöntve összeforgattam. Langyosan és hidegen is kitűnő. (A leszűrt főzőlevekből leves lett, ahogyan a kolbász főzővizéből is később.)

Pozitívumok: Nem estünk túlzásokba se a mennyiségekkel, se a sokféleséggel, se a különlegességekkel. Jóízűen elfogyott minden.
Negatívumok: Pár apróság, amire inkább nem fecsérlem a szót, mert végül lényegtelen.


2016. december 14., szerda

Egyszerű kevert sütemény

Úgy vagyunk ezzel a sütivel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Finom, változatos, egészséges - és végtelenül egyszerű. KEDVENC.


Tálba mérem és összeforgatom a tészta száraz hozzávalóit, úgymint:
1 bögre (2,5 dl) zabpehely (vagy más gabonapehely, akár vegyesen is)
1 bögre sima liszt + 1 bögre Graham-liszt (vagy 2 bögre teljes kiőrlésű liszt)
1 bögre darált dió vagy darált mák
1/2 bögre cukor (édesszájúak növelhetik a mennyiséget)
1 marék mazsola (vagy más aszalt gyümölcs vagy csoki, összeaprítva)
1 csipet citromsav
1 teáskanál szódabikarbóna
kevés őrölt fahéj vagy mézeskalácsfűszer
Hozzáadok annyi vizet, hogy könnyen keverhető, nem túl folyós tészta legyen (úgy másfél bögre víz kell hozzá, az összetevők minőségétől függ). Kikent és kilisztezett püspökkenyérformába öntöm, és közepes tűznél tűpróbáig sütöm. Langyosan vagy kihűlve, magában vagy lekvárral egyaránt finom.
Tipp: A száraz hozzávalókat előre össze lehet készíteni, így még könnyebb dolgunk van az összeállításkor.
 

2016. szeptember 30., péntek

Könyvajánló: Magvas szakácskönyv



Nem vagyok híján szakácskönyveknek, de ezt a számomra hiánypótló művet nem hagyhattam ott az abc-ben. Bojtosné Nacsa Hajnalka Magvas szakácskönyve az a régimódi stílusú, csupa szöveg recepttár, mely hasznos segítségem a mindennapokban.


Korábban nehézkesnek éreztem, hogy napról napra változatos és ízletes gabonaételeket alkossak az éppen rendelkezésre álló alapanyagokból. Árpa, rizs, köles, rozs, kukorica, zab, búza, amaránt, hajdina – olvashatjuk a borítón. Nekem nem is kell több, ezek azok a gabonafélék, amelyekhez rendszeresen hozzájutok elérhető áron. Szerencsére a könyv receptjeiben szereplő egyéb hozzávalók is túlnyomórészt könnyen beszerezhetőek, és az egész mű jól illeszkedik a mai magyar viszonyokhoz.


Alapvetően egészséges ételek kaptak helyet a gyűjteményben, és számomra rendkívül üdítő, hogy nem esett át a ló túlsó oldalára sem az alapanyagok, sem az elkészítési módok terén. Bár én már régóta reformkonyházok, még nekem is tud újat mondani, nem az elmúlt évek divatos-közismert receptjei sorakoznak benne a rövid, de informatív bevezetők után (amiken helyenként ugyan látszik a korrektúrázás hiánya, de egyáltalán nem vészes).


A mindennapi használatot segíti, hogy a közölt receptek az egyes gabonák (zab, árpa, rizs, köles, rozs, kukorica, búza, hajdina, amaránt), azon belül pedig az egyes fogások (reggeli ételek, levesek, főételek, desszertek) szerint vannak csoportosítva. A logikusan felépített tartalomjegyzéken túl praktikus összefoglaló táblázatok és névmutató is gondoskodik a jó áttekinthetőségről. (Az irodalomjegyzéket viszont kicsit hiányolom.)


A lehetséges változatok és egyéb ötletek sorolásával a legegyszerűbb dolgoknak is van létjogosultsága a könyvben (például: pirítós). Az összetettebb receptek sem agyonbonyolítottak, és a leírások könnyen követhetőek. Az egységes formátumnak és stílusnak is köszönhetően végképp nincs olyan érzésem, hogy az egészet csak összeollózták volna a netről.


Az általam eddig kipróbált receptek mind korrektek voltak és ízlettek is az elkészített ételek (a paradicsomos zabpehelygombóc pedig alighanem kedvenc lesz). Néhány süteményreceptnél tűnik úgy számomra, hogy nem egészen jók az arányok – szóval először csak ésszel adagolnám a folyadékot a tésztához –, de persze lehet, hogy tévedek.


Talán csak az utóbbi idők megszokása mondatja velem, hogy szívesen olvasnék kicsit a szerzőről is, valamint hogy milyen személyes köze van a főzéshez és azon belül a gabonakonyhához; hogyan jutott el a könyv megírásáig.


Összességében nagyon megérte az árát (499 Ft), hiszen egy remekül használható gyűjteményhez jutottam a mindennapi főzéshez.




További információk a Kiadónál: Bojtosné Nacsa Hajnalka: Magvas szakácskönyv. Vagabund Kiadó, 2016.


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails