2016. május 2., hétfő

Egyszerűen finom tavaszi zöldségleves

Aktuális kedvencem ez az egyszerű, de ízletes és tartalmas leves:

Friss, zsenge zöldségféléket - karalábét, gyökeret, répát stb. - feldarabolok, és kevés olajon (vagy vajon) megfuttatom. Bulgurt szórok hozzá, azzal is pirítom még pár kavarásnyit, majd felöntöm vízzel, és pici sóval ízesítem. Körülbelül tíz perc elteltével, amikor a zöldség már majdnem puha, hozzászórok jó sok apróra vágott zöldet - petrezselyem, újhagyma, karalábé zöldjét. Ezzel már nem főzöm tovább, csak lefedve állni hagyom. A tányérban egy kis tejföllel gazdagítom még, de anélkül is finom. Jó étvágyat hozzá!

2016. február 25., csütörtök

Hétköznapi kis keksz

Tea mellé, úti elemózsiának, vagy csak úgy elropogtatni egyaránt szeretem ezt az egyszerű tönkölykekszet. Mivel a tészta állaga lehetővé teszi, az antik mézeskalács-formázóval mintázom, de természetesen lehet simán csak vékonyra nyújtani és tetszőleges alakzatokat szaggatni belőle.


Hozzávalók:
50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
25 dkg vaj vagy sütőmargarin
15 dkg cukor (ezzel csak alig édes; édesszájúak növeljék a mennyiséget)
1 teáskanál szódabikarbóna
kevés víz
(esetleg némi vanília kivonat vagy őrölt fahéj/szegfűszeg ...)

Elkészítése:
A lisztet összemorzsoljuk a vajjal/margarinnal, majd hozzákeverjük a cukrot meg a szódabikarbónát. Annyi vizet gyúrunk még hozzá, hogy éppen összeálljon. Kekszeket formázunk belőle, szükség esetén picit lisztezve a felületét. 180 fokos sütőben 12 percig sütjük, majd rácsra szedjük. Melegen még puha, de mire kihűl, ropogósra szilárdul. Fémdobozba rakva sokáig eltartható.

2016. január 4., hétfő

Tanyasi fényűzés :)

"Tulajdonképpen mi gazdagok vagyunk - mondta a Gazda. - Nem akárki eszik ilyen kenyeret."


Kovászos kenyér, a sparheltban sütve. Egy hétig nevelgettük hozzá a kovászt a nulláról, most meg persze már vigyázunk rá. A második se sikerült rosszabbul, immár forma nélkül, simán a tepsin. Elkészülte után a sütőből kivéve "beszélget", tényleg - ami hatalmas élmény és újdonság volt. Sütöttem pedig már sok kenyeret, géppel kezdve jó tíz éve, aztán sokáig villanysütőben, aztán most itt a sparheltban kétnaponta. A kemencére még gyúrok! :)

 

2015. november 14., szombat

A Tanyán

Nincs konyha, csak a szoba sarkában egy sparhelt, egy asztal, meg néhány szedett-vedett edény. Nincs víz, csak kint a kútból. Nincsenek szakácskönyvek meg internet, még a saját blogomból sem puskázhatok, csak az emlékeimbe meg az eddigi tapasztalataimba kapaszkodva kombinálhatok abból, ami épp van. És csak abból. De abból úgy, hogy lehetőleg semmi se vesszen kárba. Nem követek konkrét receptet, csak a józan eszemet arra vonatkozólag, hogy mit mivel hogyan rakjak össze.


Először még fűszerek sem voltak, csak egy kis só meg cukor. Ottfelejtett és kihajtott hagyma a kertből. Felhasználtam még a zöldjét is. Késsel pucoltam a krumplit, nem a hámozóval, amivel már akkor profin megtanultam kiskoromban, amikor kést még nem is adtak a kezembe. Így azán késsel azóta se tudok rendesen... Paprika nélküli "paprikáskrumpli" főtt első este; egyszerű, natúr, tápláló.


Másnap már a gyúrás sem maradhatott el. Ha már mellesleg a sütő is felmelegszik az esti begyújtással, legyen kenyér is - és vele "otthon-illat"! Máskor meg tök került a tepsire, egy enyhébb napon meg kakaós csiga, mert arra kevesebbet kell fűteni, mint a veknire, hogy átsüljön. Ha viszek lekvárt - olyan igazi, katlanban főzött szilvalekvárt -, akkor bukta is lesz.


Vájlingban mosogatok, már szivacs is akadt. Minden este sorra kerül minden edény, épp csak annyi van, amennyi szűken-szépen elég. Az ígért palacsintasütő már maga a luxus lesz. De két villára pályázom még előbb - most még kanállal (vagy kézzel) eszünk mindent.


Előbb csak egy kis ládika volt az alapanyagoknak. Már van egy zöldséges rekesz is kint a hűvösön, meg a kamraszekrénynek kinevezett polcok is kezdenek benépesülni. Liszt, árpagyöngy, lencse, rizs, sárgaborsó, tészta, krumpli, körte, lecsó, paradicsomszósz... Meg kerül hol ez, hol az; általában azonnali fogyasztásra, így mindig megvan a kiindulópont az örök kérdés - "mit főzzek?" - megválaszolásához.


Kényelemhez szokva elég nomád, próbára teszi rendesen a találékonyságot, és még véletlenül sem való finnyásoknak. De finom vacsoráink vannak - a maradék pedig az utolsó falatig jóízűen elfogy másnap, melegítés nélkül is. A Gazda őszintén hálás, hogy így éltetem. Én pedig örülök, hogy megtaláltam Őt!


2015. szeptember 20., vasárnap

Fügelekvár

Ez is elérkezett... Már annyi fügét terem a saját fám, hogy lekvárnak is jutott belőle. A lehető legegyszerűbben, minimális cukorral, ahogy én szeretem :)


A fügét - jó érett legyen, de még ne erjedjen - megmosom, a felső részén a csomájánál ahol vastag a héja, levágom, de nem hámozom meg precízen. Cikkekre vágom, de csak azért, mert a kissé darabos lekvárt szeretem, nem a simára turmixoltat. Ha a végén leturmixolnám, akkor legfeljebb felezném vagy a nagyokat negyedelném. Teszek hozzá kevés cukrot (most bő kilónyi fügéhez ment 3 csapott evőkanállal, de különben ízlés szerint), csipet citromsavat, kis fahéjrudat, öntök alá vizet, és felforralás után kis lángon, időnként megkeverve kb. egy órát főzöm. Szépen besűrűsödik, nem kell hozzá kocsonyásító. Forrón beüvegelem, és száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Kiváló sütésálló lekvár lesz, már ha el nem fogy "csak úgy". Egyelőre öt kis üveggel lett, de ha nem győzöm tartani a lépést a fával evésügyileg, akkor lehet, hogy lesz még repeta a lekvárfőzésből.

2015. július 21., kedd

Könnyű, nyári gyümölcsleves

Ez a végtelenül egyszerű leves ízletes hűsítő a kánikulában. Természetesen más idénygyümölcsökből is készíthető, de szerintem ez az összeállítás kifejezetten telitalálat.


Megtisztítok és felaprítok pár szem savanykás, nyári almát meg pár szem - lehetőleg fehér húsú - őszibarackot. Egy liternyi vízben felfőzöm őket csipet citromsavval, némi fahéjjal és pár teáskanál cukorral ízesítve. Kevés vízzel simára keverek 2 evőkanál étkezési keményítőt (vagy 1 csomag vaníliás pudingport), és állandó kevergetés mellett a levesbe csurgatom. Egyet fő és kész. Hidegen tálalom.
Tipp: Víz helyett tejet is adhatunk a keményítőhöz, illetve a végén keveset az egész leveshez. De ezt inkább hűvösebb időben szoktam alkalmazni, és személy szerint valamilyen növényi tejet használok.


2015. július 9., csütörtök

Könyvajánló: Horváth Judit: Szerelmem, cupcake! Csészetorták díszmagyarban


Mindig örömmel tölt el, ha a külföldön már nagy népszerűségre szert tett dolgokat nem csak az eredeti, illetve lefordított leírásokból és receptekből ismerhetem meg, hanem megjelenik róluk a magyar viszonyokhoz szabott mű is. Horváth Judit könyve ilyen. A külföldön élő magyar szerző a cupcake-ek, vagyis csészetorták világába kalauzol el ebben a szép, igényes megjelenésű kiadványban.

A kötet nem csupán recepteket közöl, hanem családi fotók és személyes történetek is színesítik, még jobban bemutatva a szerzőnek a sütés iránti szenvedélyét, mely egyébként a könyv minden lapján megmutatkozik. De nem csak ezektől olvasmányos, hanem a fejezetekhez és az egyes receptekhez írt tartalmas felvezetőktől is, melyek sok-sok cukrásztörténeti érdekességet közölnek. Számomra ugyan nem a legkönnyebben olvasható a szöveg a színes-mintás háttéren, de határozottan megéri az erőfeszítést.

Gyönyörű, étvágygerjesztő fotó tartozik minden egyes recepthez, mintha csak egy komoly, külföldi magazint lapozgatnánk vagy stockfotókat böngésznénk. Ezek alapján nem annyira érzem a magyar vonalat, főleg a nagymama receptjei ihlette fejezethez illenének azok az igazi nagymamis tárgyak: kopottas kispesti gránit tányérok, azok az egyszerű, Viktória mintás alpakkák, ünnepibb terítékekhez egy-egy féltett, antik Zsolnay...

A receptekben aztán örömmel fedeztem fel olyan jellegzetesen magyar hozzávalókat, mint a túró vagy a mák. Szerencsére a többi alapanyag is túlnyomórészt elérhető, könnyen beszerezhető itthon. Kár elvétve azért az egy-két kanálnyi gyümölcsvelőért, önkelő lisztért és társaiért, bár némi gyakorlat birtokában találékonyan áthidalhatjuk a hiányukat. Teljesen kezdők úgysem ebből a könyvből fognak megtanulni sütni, de cukrászművésznek sem kell lenni ahhoz, hogy sikeresen alkossunk belőle.

A cukormennyiségektől viszont dobtam egy hátast... Az én ízlésem szerint 45-50 dkg porcukor még 12 felé osztva is rengeteg! Főleg, hogy ez csak a díszítés egy alapból édes tésztán. Értem én, hogy desszert, meg illedelmesen csak egyet eszünk belőle, de nekem ez akkor is sok(k). Úgy is fogalmazhatnék, hogy a magamfajta kevésbé édesszájúak, valamint a speciális diétákat követők ezúttal nem a célcsoport. A teljes áttekintés során azért találtam pár könnyedebb, illetve sós jellegű receptet – és nyilván ezek közül fogok majd választani kipróbálásra –, de ezért biztos nem venném meg az egész könyvet.

Az összességében változatos receptkínálatot két alaprecept és megannyi téma köré csoportosítva ismerhetjük meg: Variációk alapreceptre, Családi kedvencek a kopottas receptfüzetből, Kávéházi komfort az otthon melegében, Lázadó korszak: cupcake, ahogy tetszik, Miért is szeretjük a csokoládét?, Ha utazunk, eszünk – ha eszünk: utazunk. Tetszik a tagolás, a visszakeresést viszont nagyban megkönnyítené, ha lenne tartalomjegyzék és tárgymutató.

A változatosság nem csak az ízekre, hanem az elkészítés módjára is igaz: az egyszerűtől a bonyolultig minden nehézségi szint előfordul a könyvben. Bizonyos süteményeket kétségkívül célszerű ilyen egyszemélyes adagokban készíteni, hiszen amellett, hogy látványosak, megkíméljük magunkat a szeletelés nehézségeitől. A legösszetettebb recepteket olvasva azonban olyan érzésem volt, hogy annyi erőből már inkább rendes tortát sütnék. A fülszöveg „könnyedén és gyorsan elkészíthető” szófordulata erős túlzás úgy általánosságban.

Angol és magyar, régi és modern, olvasmány és recepttár érdekes ötvözete ez a könyv, melyet elsősorban a hagyományos ízeket kedvelő, de az újdonságokra is nyitott közönség figyelmébe ajánlok.

A könyv a kiadó honlapján (http://tbkiado.hu/) rendelhető meg, árkedvezménnyel és ingyenes házhoz szállítással.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails