Sárgabarackos-diós fordított sütemény

A gyümölcsös alaphoz kimagoztam és negyedekbe vágtam 1 kg jó érett sárgabarackot, majd kanállal hozzáforgattam 2 evőkanál barnacukrot, 1 teáskanál vanília kivonatot, fél marék durvára vágott diót és másfél evőkanál kukoricakeményítőt.

Kivajaztam egy mély sütőtálat, majd beleöntöttem a barackos keveréket. Így annak a táljában össze tudtam állítani a tésztát is: Ehhez összekevertem fél marék összevágott diót, 20 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 2 evőkanál barnacukrot, csipet sót, 1/2 csomag sütőport. Tökreszelőn hozzáreszeltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam az egészet. Végül hozzáadtam 1 kis pohár (175 g) kefírt, és kanállal összekevertem annyira, hogy sehol se legyenek száraz foltok benne.

A kapott lágy tésztát a sütőtálba öntöttem a barackra, és kanállal széjjelhúztam rajta. Gázsütőben a legnagyobb lángon 40 perc alatt sült készre, előmelegítés nélkül. A tésztát néztem a tetején, a barack addigra dzsemszerűvé sült az alján (a hozzákevert keményítőnek köszönhetően nem lett nagyon leves - kihűlve pedig nagyjából puding állagúra szilárdult). Langyosan és hidegen is finom volt ez az áthatóan gyümölcsös desszert. Alkalomadtán őszibarackkal is ki fogom próbálni.

A kiinduló receptet Chef Vikinél olvastam, saját ízlésemhez és aktuális lehetőségeimhez alakítva ez lett belőle.

Paradicsomos zöldbab krumplilepénnyel

Szűk kilónyi zöldbab végeit levágtam, majd 2-3 centis darabokra szabdaltam a csöveket. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam az előkészített babot, és kevergetve enyhén átpirítottam. Ráöntöttem 1 kis üveg (330 ml-es) házi paradicsomlevet, és lefedve, kis lángon addig főztem, míg a bab haraphatóra puhult. (Időnként érdemes ránézni, és szükség esetén kevés vizet önteni alá, hogy ne süljön oda. A végére viszont főjön el az összes leve.) A vége felé egy kis sóval és friss kakukkfűlevelekkel ízesítettem.

Amíg a bab főtt, elkészítettem a krumplilepényt: Ehhez meghámoztam és tökreszelőn lereszeltem 6 közepes krumplit. Kiolajozott palacsintasütőt felmelegítettem, majd kézzel beleigazítottam a lereszelt krumplit, és kicsit lenyomkodtam a tetejét. Kis lángon addig sütöttem, míg megpirult az alja. Ekkor tányérra csúsztattam, majd onnan visszaborítottam a palacsintasütőbe, és pirosra sütöttem a másik oldalát is (kicsit félrecsúsztatva alá lehet kukucskálni, amúgy érzésre megy a dolog). Amikor megsült, enyhén sóztam a tetejét.

Tálaláskor megfeleztem a krumplilepényt, majd cikkekre vágva elrendeztem a tányérokon, és középre halmoztam a zöldbabot. 2 bőséges adag.

Az ötletadó receptet a Népszabadság Konyha magazinjában találtam.

Joghurtos uborka-újkrumpli saláta

3 jó közepes újkrumplit enyhén sós vízben megfőztem. Közben felkockáztam egy negyed kilónyi uborkát (héjastul), valamint 1 sárga húsú paprikát is. Az öntethez 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot elkevertem egy kis marék összevágott majorannával és némi sóval meg frissen darált borssal. Amikor már járta a villa a krumplit, levettem a tűzről, és hideg vizet engedtem rá, hogy mihamarabb le tudjam húzni a héját. Azután felkockáztam, öntöttem rá egy kis fehérbort, és óvatosan összeforgattam (hamar "beitta" a bort, és remek íze lett tőle). A saláta összeállításakor egymásra rétegeztem az előkészített hozzávalókat (így nem törődnek az összekeveréssel), majd rájuk öntöttem a joghurtos keveréket, és már tálaltam is. Könnyű vacsora volt 2 személy részére.

Az alapötletként szolgáló receptet a No Salty webszakácskönyvben olvastam. Ezt alakítottam az itthon épp fellelhető alapanyagokhoz és a saját ízlésemhez.

Pizza with Potatoes (BBD #21)

I often prepare pizzas, so I was glad to read Zorra’s announcement of BBD #21: Pizza Party. I love pizzas because they are extremely versatile and can be tuned to various tastes. I always use the same recipe for the dough: it’s egg- and milk-free (vegan) with wholemeal flour. However, I rarely prepare the same topping twice: I love using seasonal vegetables and the spices I actually desire for them. And sometimes I omit the classic tomato sauce, and use a sour cream or yoghurt based mixture instead.
For this event I’ve prepared a really colourful (and delicious!) pizza with new potatoes.


Ingredients for the dough:

• 2 cup whole wheat flour or Graham flour
• 7 g dried yeast
• 1 teaspoon salt
• 1 tablespoon olive oil
• 1 teaspoon honey or unrefined cane sugar
• Cca. 200 ml lukewarm water

Ingredients for the topping:

• 1 tablespoon olive oil
• ½ teaspoon dried rosemary leaves
• ½ teaspoon turmeric
  
• ¼ teaspoon freshly-ground pepper
• 350-450 g sour cream
• 1 teaspoon salt
• Cca. 1 kg potatoes

In addition you’ll need:

• A little olive oil to oil the baking sheet
• Chopped parsley leaves and paprika powder for the decoration

Preparation:

1. Knead a soft, but not sticky dough from the ingredients listed above. Cover with a tablecloth and put aside.
2. Prepare the sauce: Heat the olive oil in a large saucepan. Add the spices and heat them together for a short time. Then add the sour cream, stir well and bring to the boil.
3. Wash well the potatoes. If their skin is thin, you needn’t peel them. Cut them to thin slices, and add to the sauce. They should be covered in it, without too much sauce being at the bottom.
4. Lightly oil a large baking sheet, and arrange the dough in it (I usually prepare a rectangular pizza in my largest baking sheet, and cut it into four). Then arrange the potatoes on the top.
5. Bake at 180 degrees Celsius for about 25-30 minutes, until the potatoes soften and the dough gets a light brown crust at the bottom.
6. Decorate with stripes of the chopped parsley leaves and paprika powder.
7. Cut into slices and serve immediately. Good appetite!

Another pizza variation I’ve already written about in English:
Pizza with Sunchokes and Smoked Cheese

Meggylé és meggylekvár

A tavalyi sikerre való tekintettel idén is akartam sült meggyet eltenni. Aztán úgy alakult, hogy a beszerzett meggy állaga nem volt alkalmas mindehhez. No igen, végülis az íze alapján választottam épp ezt a túlérett, puha gyümölcsöt, mindjárt egy ládányit...

Otthon az alapos válogatást és mosást a magozás követte, egyenesen a legnagyobb felületű tepsimbe, amit elég mélynek tartottam ahhoz, hogy jó sok gyümölcsöt elnyeljen. Mindenféle nyomkodás nélkül is tekintélyes mennyiségű levet engedett, amit lekanalaztam alóla, és némi gyümölcscukorral ízesítve finom itóka volt.

A meggyet pedig beraktam a sütőbe, indulásként 200 fokra. Időnként ránéztem, hogy ha sok levet enged, még időben le tudjam szedni. Minden várakozásomat felülmúlva végül bő másfél liternyi jött le róla, 3 felvonásban. Ez persze friss fogyasztásra már soknak bizonyult, úgyhogy pár kanálnyi gyümölcscukorral összeforralva beüvegeltem, mint az ivóleveket szoktam. Igaz, lehet, hogy töménysége miatt ez inkább szörpként végzi majd a fogyasztáskor.

A többi meggyet pedig addig sütöttem - egy idő után kicsit visszábbvéve a hőfokot - amíg lekvár állagúra sűrűsödött. Kóstolgatás alapján úgy döntöttem, hogy ezt sem rontaná el egy kis gyümölcscukor, úgyhogy a vége felé adtam hozzá pár kanállal. Elég hosszadalmas volt (nem néztem pontos időt, de kb. 5 óra hosszát volt a sütőben), mire elkészült, bár szerencsére a léleszedésen kívül különösebb dolgom nem volt vele közben. A végén egy fél deci rumot kevertem a kész lekvárhoz, majd előkészített üvegekbe töltöttem, pár percre fejreállítottam, aztán visszafordítva szárazdunsztba raktam kihűlni.

Sült meggynek ez azért nem volt alkalmas, mert az elején nagyon sok levet engedett, mire meg már kezdett koncentrált íze lenni, eléggé szétmentek a szemek. Így végül kipróbáltam, hogy milyen is sütőben készíteni lekvárt. Kétségkívül kényelmes, bár nem túl hatékony: a tepsi eleve korlátozza az egyszerre feldolgozható gyümölcsmennyiséget (még akkor is, ha nagy és púpozva meg van rakva - úgyis összeesik elég hamar), és ráadásul ahhoz képest elég kevés lekvár lett belőle a végén - miközben ennyit még szerintem sose égettem a sütőt egyhuzamban. Szóval nemigen fogom megismételni az akciót másféle gyümölccsel.

Nem tévedés, tényleg nincs benne tartósító, és cukor is csak minimális (natúran még nekem is savanyú volt :) A korábbi évek tapasztalatai alapján azonban nem aggódom a tartóssága miatt. A hőkezelés és a tiszta üveg a jól záródó fedővel elég biztosíték.

Költségbecslés:
Felhasználtam hozzá: 10 kg meggyet (1000 Ft) + kb. 25 dkg gyümölcscukrot (kb. 200 Ft) + igencsak nyomtam egy kicsit a villanyszámlán. A befektetett munkából a meggy kimagozása volt a legnagyobb falat.
Ebből lett: kb. 1 liter friss, nyers meggylé, 5 Kubus üveg (330 ml-es) meggyszörp, 4 üveg (370 ml-es) + egy kicsi meggylekvár. Meg maradt egy kilónyi meggy friss fogyasztásra, mert ezeket a szemeket nem tartottam alkalmasnak befőzéshez.

A Nagy Vegetáriánus Kihívás napja

Örömmel csatlakoztam a Vegavarázs által meghirdetett eseményhez. Annyiban ugyan nem volt igazi kihívás számomra a készítendő ételek kitalálása, hogy a felhívás szerint nem használható hozzávalók közül alapesetben is hadilábon állok a hússal, a tojással és a hagymával. Meg persze a gomba és az alkohol sem fogy nálam napi rendszerességgel.

Így több megszokott ételem is előkerült a nap folyamán, de hogy ne csak a régebbi receptjeimet süssem el újra, ebédre kreatívkodtam egyet. Így lett a Krumplivitorlás az alkalomra készített étel, de álljon itt az egész napi menü:

Reggeli: friss gyümölcs (őszibarack)
Tízórai: friss gyümölcs (meggy)
Ebéd: Krumplivitorlás (töltött krumpli)
Uzsonna: Paprikás-magos keksz (délelőtt sütöttem egy adagot)
Vacsora: Tejszínes-krumplis kenyér, vajjal
Innivaló a nap folyamán: Hideg gyümölcstea (a jeget újabban mellőzöm)

Krumplivitorlás

Általában vegyes méretben veszem a krumplit a piacon, aztán itthon válogatom ki a legmegfelelőbbeket egy-egy adott ételhez. Most a nagyokon volt a sor: töltött krumplit készítettem belőlük. S mivel a töltelékre nem találtam kedvemre való "kész" receptet, amihez ráadásul a hozzávalók is adottak lettek volna itthon, szabadon engedtem a fantáziámat, és egy fetás-joghurtos-zabpelyhes keveréket kanalaztam a kivájt krumplikba. Faragás közben pedig a díszítésre is támadt egy remek ötletem...

6 nagy szem újkrumplit (jó alakú, sima héjú, közel tenyérnyi darabok voltak) körömkefével alaposan megsikáltam, de nem tartottam szükségesnek meghámozni. Hosszában, lapjára kettévágtam őket, majd karalábévájóval kifaragtam a közepüket úgy, hogy kb. fél centi vastag faluk maradjon. A kivágott darabokat egyenesen egy enyhén kiolajozott tepsire szórtam, majd szétterítettem. Erre az alapra helyeztem el aztán a megtöltött krumplikat (így nem volt szükséges egyenesre vágni az aljukat, mert ezen úgysem billegtek).

A töltelékhez összekevertem 1 csomag (250 g) felkockázott feta sajtot, 2 kis doboz (175 g-os) natúr joghurtot, 1 marék összeaprított aszalt paradicsomot, 1 csokor friss kakukkfűág leveleit, valamint annyi apró szemű zabpelyhet, hogy egy éppen nem folyós, de nem is túl sűrű masszát kapjak (kb. egy lágy túrókrém állagút; ahogy a zabpehely veszi fel a folyadékot, keményebb lesz majd). Ezt belekanalaztam a fél krumplikba - enyhén púpozva jutott mindegyikbe.

Nálam 180 fokon 40 perc alatt sült készre (ezúttal az a kiváltság érte, hogy előmelegített sütőbe raktam - merthogy kekszet sütöttem előtte). A végén a krumplit érdemes megvizsgálni egy fogvájóval: ha már belemegy, akkor jó. Eddigre a töltelék is megszilárdult és a teteje szépen megpirult.

Közben a "vitorlákhoz" négybe vagdaltam 3 paprikát, és óvatosan eltávolítottam belőlük a csutkadarabokat. Fogvájóval a kész töltött krumplikra tűztem egy-egy negyed paprikát, és így tálaltam. 4 darab a hozzá tartozó krumpliforgáccsal együtt igen kiadós adagnak bizonyult, tehát ez a mennyiség 3 személyre elegendő főételként (ha menüsor része, akkor nyilván lehet csökkenteni az adagméretet). A maradék szobahőmérsékleten is jó volt, bár azért természetesen frissen volt az igazi.

Nemcsak látványos, de finom is volt a krumpli ezzel a mediterrán jellegű töltelékkel. A feta sóssága kellemesen eloszlott, és az aszalt paradicsom meg a kakukkfű is sokat dobott az összhatáson. És még egy kis nyerset is sikerült beleépíteni :)

Mindezt Max Burgonya hajóiból kiindulva hoztam össze, a Nagy Vegetáriánus Kihívás napjának jegyében kicsit más vizekre evezve :) (Az eseménynek hamarosan egy külön bejegyzést szentelek.)

Rakott zöldbab

A tegnap vásárolt zöldbab másik feléből készítettem ma ezt az egyszerű, de ízletes fogást ebédre:

Fél kilónyi zöldbab végeit levagdaltam, majd ferdén 2-3 centis darabokra szabdaltam. Meghámoztam és (hullámos vágóval) vékonyra szeleteltem 6 közepes krumplit. Enyhén kiolajoztam 2 kerámia piteformát (26 cm-esek, és éppen beférnek a sütőmbe egyszerre), és ezekbe rétegeztem az előkészített zöldségeket úgy, hogy alulra és felülre krumpli kerüljön. A rétegek közé kenyérmorzsát (száraz kenyérdarabok húsdarálón áthajtva) szórtam vékonyan (így nem fog lében úszni az egész a megsütés után), valamint fűszeres tejfölt kanalaztam. Ehhez 1 nagy pohár (450 g-os) tejfölt előbb 1 csapott teáskanál sóval és némi frissen darált borssal kevertem össze (a dobozában, hogy kevesebbet kelljen mosogatni utána), majd mikor fele már elfogyott így, a maradékhoz egy evőkanálnyi őrölt pirospaprikát is tettem. Így tarka lett a rakottas belseje. A legfelső krumplirétegre már nem tejföl, hanem egy kis reszelt sajt (füstölt parenyica) került. 180 fokon 40 perc alatt sült készre, előmelegítés nélkül (ezalatt előfőzés nélkül is megpuhultak a zöldségek és rápirult a sajt a tetejére). A piteformákban tálaltam (-2 mosatlan tányér, ráadásul a kiszedéskor nem csúszott szét a meleg rakottas). 2 bőséges adag.

Változatok: Tetszőleges egyéb zöldségekből is készíthető, csak a darabok méretét úgy kell megválasztani, hogy nagyjából egyszerre puhuljanak meg. A választott zöldségekhez illően a tejföl fűszerezése is ízlés szerint variálható.

Tárkonyos zöldbab

Nem tudtam ellenállni a friss, zsenge zöldbabnak a piacon. S mivel igen nagyot nőtt a kertemben az utóbb időben a tárkony, úgy döntöttem, hogy ideje felhasználni belőle. Ehhez a két hozzávalóhoz kerestem hát receptet, majd alkottam a következő ebédet:

Köretnek párolt barna rizst szántam hozzá, így annak a felrakásával kezdtem. Kevés felforrósított olajon enyhén átpirítottam 1 bögre barna rizst, majd felöntöttem 1,5 bögre vízzel, és felforralás után kis lángon, lefedve pároltam készre (kb. 25-30 perc). Kevés sóval és összevágott tárkonylevelekkel ízesítettem.

Amíg párolódott a rizs, addig kényelmesen volt időm elkészíteni a zöldbabot. Fél kilónyi zöldbab végeit levágtam, majd 2-3 centis darabokra vagdostam ferdén. Megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam (a hámozóval "elfaragtam") 2 karcsú répát. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a zöldségeket, és állandóan kevergetve enyhén átpirítottam. Öntöttem alá egy kis vizet, hogy ne süljön oda (messze nem szükséges annyi, hogy ellepje), és lefedve roppanós-puhára pároltam. Közben kevés sóval, frissen őrölt tarkaborssal és összevágott tárkonylevelekkel ízesítettem. A végén megszórtam 1 evőkanál kukoricakeményítővel, összeforgattam, majd hozzákevertem 1 kis pohár (175 g) kefírt. Időnként megkeverve megvártam, míg besűrűsödik (pár perc).

Tálaláskor a tányér közepére halmoztam a zöldbabot, és körberaktam a párolt rizzsel. Így kiadósabb, de körítés nélkül, inkább főzelék kategóriában is el bírom képzelni ezt az ízletes, kellemesen savanykás zöldbabos ételt. A fenti mennyiség 2 bőséges adag.

Az ötletadó receptet Gabriellánál olvastam.

Árpagyöngyös karfiolpaprikás

Beáztattam 1 bögre (2,5 dl) árpagyöngyöt (most csak egy jó órára, amúgy ha időben kitalálom, hogy ezt akarok főzni, akkor éjszakára a legjobb). Az áztatásra azért van szükség, mert így sokkal hamarabb megfő, ráadásul épp egyszerre a karfiollal.
2 pici fej karfiolt rózsáira szedtem; a nagyobbakat még elvágtam, hogy falatnyi darabok legyenek. Mivel a torzsája sem volt túl rostos, azt is hozzákockáztam, meg a zsenge leveleit is összeaprítottam.
Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd enyhén átpirítottam rajta a karfiolt, gyakran kevergetve. Hozzáadtam a nagyjából lecsepegtetett árpagyöngyöt, majd felöntöttem 2 bögre vízzel. Sóval, frissen darált borssal és őrölt pirospaprikával ízesítettem (előbbi kettőt csak mérsékelten adagoltam, a csemegepaprikát viszont nem sajnáltam belőle). Felforraltam, majd kis lángon, lefedve készre pároltam (kb. 25 perc, az árpagyöngyöt kell nézni).
Tálaláskor összevágott petrezselyemzöldet szórtam a tetejére. Ez a mennyiség 2 adag. Szezámmagos uborkasalátát készítettem még mellé.

Szezámmagos uborkasaláta

Kedvenc uborkasaláta-változatom:

Adagonként kb. negyed kilónyi uborkát uborkát felszeletelek (személy szerint a krumplihámozóval szoktam "elfaragni"). Az öntethez összekeverek 2 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1 evőkanál almaecetet (vagy fehérborecetet, vagy bodzaecetet), 1 evőkanál szójaszószt (az enyém Kikkoman; a cukros-karamelles-színezékes változatokat kerülöm) és 1 teáskanál mézet. Az egészet összeforgatom az uborkával, majd megszórom a tetejét szezámmaggal. Bármilyen fajta, de lehetőleg nem túl vastag uborkából, vagy akár zsenge cukkiniből készítve is finom.

A receptet az Egészség-vár Alapítvány oldalán olvastam; én kevésbé sósan szeretem, ezért használok kevesebb szójaszószt hozzá.