Cukkinis pepperonatával töltött paprika (vegán)

Az idei nyár végén sem hagytam ki az Alexadra könyvesbolt nagy akcióját, és többek között két remek, vegetáriánus szakácskönyvet vettem töredékáron. Egy darabig csak nézegettem őket, aztán ma eljött az éles bevetés is az egyiknek. Jól vizsgázott, így nem rukkolom :)

Hozzávalók 4 személyre

• 8 kerek végű, sárga színű paprika (Blondy) (kb. 3/4 kg)
• 3-4 evőkanál olívaolaj
• 1 kis fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 közepes cukkini (kb. 1/2 kg)
• 5-6 paradicsom (kb. 1/2 kg)
• 1 teáskanál szárított oregánó
• 2 evőkanál olívabogyó
• 2 evőkanál vörösborecet
• só
• 25 dkg gabonakeverék (vagy valamilyen gabona, legegyszerűbb esetben barna rizs)

Először a pepperonatát ("olasz szegény lecsó") készítettem el. Megtisztítottam és apróra vágtam a kétféle hagymát. Megmostam és hosszában négybe, majd kb. 1/2 cm vastagságú szeletekre daraboltam a cukkinit. Meghámoztam és falatnyi kockákra szeltem a paradicsomot. Vastag aljú edényben fölmelegítettem az olajat, majd kis lángon, kevergetve megpuhítottam benne a vöröshagymát (kb. 5 perc). Hozzáadtam a fokhagymát, majd kicsit később a cukkinit is, és még pár percig sütöttem. Beletettem a paradicsomot, beleszórtam az oregánót, és kis lángon, lefedve kb. 10 percig főztem. Végül belekevertem a félbevagdalt olívabogyót és a borecetet, picit sóztam (tényleg picit, mert az olívabogyó is sós) és összemelegítettem. (Nem kell félni az ecettől, nem lesz tőle savanyú, ellenben igen kellemes zamatot ad neki.)

Amíg a töltelék főtt, kb. 3/4 magasságban elvágtam a paprikákat, és kiszedtem a csutkájukat. Tepsire pakoltam őket, melléjük téve a tetejüket, és 200 fokos sütőben addig sütöttem őket, míg puhulni kezdtek.

Vastag aljú kis fazékban kevés olajon enyhén átpirítottam a gabonakeveréket, majd felöntöttem 2,5 dl vízzel. Forrás után kis lángon, lefedve addig főztem, míg majdnem az összes folyadékot beszívta. Ekkor ráöntöttem a lecsó ízletes levét, és ebben pároltam készre.

Az elősütött paprikákba kanalaztam a lecsó sűrejét, rájuk tettem a kalapjukat, és még pár percig sütöttem.

Tálaláskor tányérra szedtem a párolt gabonából, és ráállítottam a töltött paprikákat.


Forrás: Paul Gayler: Vegetáriánus ételek (a gabona körettel én egészítettem ki)
 

Töltött padlizsán olaszosan (laktovegetáriánus)

Az idei első padlizsánok töltve kerültek a tányérunkra, miután a kerti szemlén megállapítottam, hogy már van elegendő friss koktélparadicsomunk ehhez az igazi olaszos fogáshoz.

Hozzávalók 4 személyre

• 4 padlizsán
• 1 fej vöröshagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• kb. 40 szem koktélparadicsom
• 10 dkg (magozott, zöld) olívabogyó
• 20-25 dkg sajt (füstölt házi sajtot használtam - ezúttal mozzarella helyett)
• 1 marék friss bazsalikomlevél
• 1 marék kenyérmorzsa
• só
• olaszos fűszerkeverék (szárított szurokfű, borsikafű, bazsalikom, rozmaring) - bors helyett használtam
• olívaolaj

Hosszában félbevágtam a padlizsánt, és karalábévájóval kikapartam a belsejét úgy, hogy kb. 1 cm vastag fala maradjon. Tepsire raktam, megkentem olívaolajjal (olajba mártott ecsettel érdemes kenni, a ráöntött vagy csepegtetett olajat szivacsként beszívja), lefedtem alufóliával, és 200 fokon puhulásig sütöttem (kb. 20-25 perc).

Közben apróra vágtam a kikapart padlizsándarabokat, valamint megtisztítottam és szintén apróra vágtam a kétféle hagymát. Vastag aljú edényben fölmelegítettem 1 evőkanálnyi olajat, üvegesre pároltam rajta a hagymát, rátettem a padlizsánt, enyhén sóztam, és gyakori kevergetés mellett puhára pároltam. Hozzáadtam a koktélparadicsomot és a fűszerkeveréket, és így is pároltam még néhány percig. A tűzről levéve belekevertem az apróra vágott olajbogyót, a felkockázott sajtot meg az összetépett bazsalikomot is.

Az időközben megpuhult padlizsáncsónakokba kanalaztam ezt a tölteléket, megszórtam kenyérmorzsával, megcsepegtettem olívaolajjal (kanálból, így nem lódult meg túlzottan), és visszatettem sülni - immár alufólia nélkül -, amíg meg nem pirult a teteje (kb. 15 perc). Melegen és kihűlve egyaránt finom vegetáriánus étel lett, jó ötlet volt duplázni az adagot.

Forrás: GoodFood 2012. május (tőlem szokatlan módon nem is sok változtatással :)
 

Mediterrán haltekercsek

A nyár még odébb van, de a tavaszi napsütésben is jólesett ez a nyáridéző fogás múlt hétvégén, a tavaly gondosan betárazott padlizsánnal és paradicsommal. Cseréptálban sütöttem, "beépített" körettel, így munka sem sok volt vele - amíg sült, nyugodtan lehetett tevékenykedni a kertben, majd lazán tálalni ezt az illatos, ízletes egytálételt a fáradt dolgozóknak.


Előző este kivettem a fagyasztóból 2 szelet cápaharcsa filét (kb. 1/2 kg) és 2 fél sült padlizsánt (ezt még tavaly a szezonjában tettem el, miután megfelezve és bevagdosva egész tepsinyi mennyiséget sütöttem, de akkor nem fogyott el mind - most meg igencsak jól jött).

Az étel előkészítését az Európa-tál beáztatásával kezdtem (ez olyasmi cseréptál, mint a pataki tál, csak mázas a belseje).

A töltelékhez ollóval kis darabokra vágtam 2 félmarék aszalt paradicsomot, majd beáztattam bő 1/2 dl fehérborba (jól lepje el). A kiolvadt padlizsánok húsát kiskanállal kiszedtem a héjukból, és villával nagyjából összetörtem. Vízzel leöblítettem 1 kis üveg olívabogyót, majd a padlizsánhoz karikáztam. Hozzátépkedtem 1 kis csokor friss kakukkfű leveleit, valamint csorgattam hozzá 1 evőkanálnyi olívaolajat. Végül a borból hozzákanalaztam a paradicsomot is, és az egészet összekevertem.

Meghámoztam és hasábokra vágtam 1 kg krumplit, és a tál aljába raktam. Megcsorgattam 2 evőkanálnyi olívaolajjal, enyhén sóztam (nem árt figyelembe venni, hogy a többi hozzávaló közül az olívabogyó is sós), bőven megszórtam szárított oregánóval, és az egészet alaposan összeforgattam. Végül aláöntöttem a paradicsom áztatásához használt bort.

A halszeleteket folyó vízzel leöblítettem, majd jól lecsepegtettem. Megkentem őket a padlizsánkrémmel, és a szélesebb végük felől feltekertem, fogvájóval megtűztem. A tál aljába terített krumpliban kisebb mélyedéseket csináltam, és oda helyeztem el a haltekercseket. Nem kellett beléjük az összes töltelék (mérettől függően 3-4 szelet megtöltéséhez is bőven elég lett volna a teljes mennyiség; túl vastag töltelékkel nem lehet feltekerni), így a maradékot egyszerűen a krumplira raktam. Díszítésként zsályaleveleket tettem még a tekercsekre, és bekentem őket egy kis olívaolajjal.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, és még 15 percet az elzárt sütőben hagytam, csak utána tálaltam. Ez a mennyiség 2 bőséges adag. (A tálban 4 adag is jól elfért volna; ebben az esetben a hal és a krumpli mennyiségét dupláztam volna csak, a tölteléket pedig elosztottam volna négy felé, és nem került volna a maradék külön a krumplira.)

Több korábbi recept elemeinek összekombinálásából született ez az összeállítás. Karácsonykor nagy sikerük volt a Zöldfűszeres haltekercseknek, az Ízek és érzések magazin aktuális számában pedig egy másik variáció szerepel a témára. Én meg megalkottam a sajátomat az itthon épp fellelhető alapanyagokból, az ugyancsak népszerű Borral sült krumplit és a Padlizsánkrémet foglalva bele.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, ebből jó fél óra a munka, utána már csak ki kell várni, hogy megsüljön
Pénz: kb. 1000 Ft a 2 adag (és kb. 1600 Ft lenne a 4 adagos változat a leírt módon)
Ami lehetett, az hazai volt, a halfilé és az olívák (olaj és bogyó) nem.

Krumpli fetával

A minap nagyon megkívántam a főtt krumplit - nosza, készítettem egy ilyen ételt:

A krumplit meghámoztam, felkockáztam - annyit, hogy egy jó nagy kupac legyen egy lapostányéron. Lábasba öntöttem, és annyi enyhén sós vízben, ami épp ellepte, puhára főztem. Leszűrve visszaraktam a tányérra, majd rákockáztam egy kis darab (úgy 4-5 dekányi) feta sajtot, megcsorgattam egy kis extra szűz olívaolajjal, és megszórtam összeaprított rozmaringlevelekkel. (Sózni szerintem nem szükséges, mert a feta elég sós.) 1 bőséges adag.

Vegán változatban a feta helyett olívabogyót tennék rá. Nyers salátával kiegészítve, vagy valamilyen húsétel köreteként is megállja a helyét. Én nem rajongok a pürésített dolgokért, de ezt akár összetört formában is el bírom képzelni (akár mindenestül nekimenve a krumplinyomóval, akár a tányéron villával, egyénileg). Vagy töltelékként valamibe. Vagy... - De most csak így, a maga egyszerűségében kellett.

Idő: kb. 20 perc
Pénz: kb. 150 Ft az 1 bőséges adag főétel, vagy 2 adag köret
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Zsemlemorzsás tagliatelle aszalt paradicsommal és olajbogyóval

Egy villámgyors, de annál finomabb tésztaétel volt az ebéd a minap:

A tésztafőzéssel indítottam (épp aznap sikerült akciósan durumbúzás tagliatelle-t venni a Pennyben, így nem is csak mezei szélesmetélt került a tányérra), közben pedig elkészítettem a rávalót. Ez 2 kis marék aszalt paradicsom ollóval némileg összeaprítva és vízbe áztatva, 1 kis üveg olajbogyó vízzel átöblítve és felkarikázva, valamint 5 evőkanál kenyérmorzsa (ilyen kenyérből, mert sajnos a figyelmetlenségem miatt megszáradt egy része - mondjuk ehhez az ételhez telitalálat volt!) kevés olívaolajon megpirítva (2 adaghoz való mennyiség).

A kiinduló receptet Len blogjában olvastam. (A hagyma részemről mindenképp felejtő, és ehhez a fűszeres kenyérhez és ízletes paradicsomhoz semmilyen plusz ízesítést nem kívántam már.)

Olívabogyós Graham kenyér

Az aszalt paradicsomos változathoz nagyon hasonló, de talán még karakteresebb ízű kenyér, most szintén kenyérsütő gépben készítve.

Hozzávalók, ebben a sorrendben mehetnek a keverőedénybe:

• 1 bögre víz
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál só (figyelembe véve, hogy az olívabogyó is elég sós)
• 3 bögre + 3 evőkanál Graham liszt (kb. ½ kg)
• 2 teáskanál szárított oregánó
• 2 dkg friss élesztő elmorzsolva (vagy 7 g szárított)
• Csipogáskor: 1 kis üveg olívabogyó vízzel leöblítve, lecsepegtetve, felkarikázva

„Teljes kiőrlésű” program. Dagasztáskor érdemes ellenőrizni az állagot, és szükség esetén igazítani rajta. Akkor jó, ha összeállt gömbbé és nem ragad.

Forrás: Vicki Smallwood: Száz recept kenyérsütő géphez (Alexandra). A fehér lisztet persze saját felelősségemre lecseréltem :)

Padlizsánkrém

Nyáridéző íz, igazi nyári alapanyagokból - tavalyiakból ugyan, de az ideiekre sajnos még várni kell :) Hiába, nálam valójában nem télen fogy el a legtöbb befőtt, hanem ilyenkor tavasszal, mikor már vágyom ezekre az ízekre, de a kapható zöldségek-gyümölcsök inkább még csak látványban jók (ráadásul igen drágák is).

Felhoztam a sufniból egy üveg sült padlizsánt. Füstös illata arról tanúskodott, hogy ezt még a kerti grillen sütöttem tavaly. Ollóval összeaprítottam 1 nagy marék aszalt paradicsomot, majd beáztattam annyi vízbe, hogy épp ellepje. Felbontottam 1 kis üveg olajbogyót, leöntöttem a levét, vízzel alaposan átöblítettem, hogy ne legyen annyira sós, majd késsel felkarikáztam. Tálba szedtem a sült padlizsán felét (720 ml-es üveg fele), villával kicsit átkevertem, majd hozzáadtam a lecsepegtetett paradicsomot (az áztatóvizét megittam - igen ízletes volt), az olajbogyó-karikákat (emiatt a külön sózástól is eltekintettem), valamint 1 evőkanálnyi extra szűz olívaolajat. Végül friss kakukkfű-leveleket tépkedtem bele, és az egészet jól elkevertem. Ígéretes illata után az íze sem okozott csalódást. 2-3 adag, persze kenyérrel (most épp ilyennel). (Én ugyan nem szeretem rákenni, inkább hozzá eszem az ilyesmiket.)

Árpagyöngy mediterrán hangulatban

Éjszakára beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt (így sokkal hamarabb megfő). Az étel elkészítésekor kevés olívaolajat forrósítottam egy mély serpenyőben, ráöntöttem a lecsepegtetett árpagyöngyöt, kicsit átpirítottam, majd felöntöttem 1 bögre vízzel, és kis lángon főztem tovább. Ollóval összevagdaltam 1 nagy marék aszalt paradicsomot, és a készülő ételhez adtam. Ráöntöttem még 1 bögre vizet, és így főztem tovább. Felbontottam 1 kis üveg (140 g-os) olívabogyót, leöntöttem a levét és felkarikáztam a tartalmát, majd ezt is az ételhez adtam. Kevés sóval ízesítettem, és időnként megkeverve készre főztem (a felrakástól számítva összesen kb. 20 perc). (Több vízzel lehet levesesebbre csinálni; én rövid lével kedvelem az ilyesmiket.) A végén rozmaringleveleket tépkedtem bele, és díszítésnek is ezt tettem rá. 2 adag.

Ünnepi zsemlekoszorú

Húsvétra készítettem az alábbi pékárut:

1 dkg friss élesztőt felfuttattam 1 dl vízben egy kis nádcukorral. Egy nagy tálba öntöttem 37,5 dkg Graham lisztet, adtam hozzá egy teáskanál sót, a felfuttatott élesztőt meg még vizet, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam (kb. 2,5 dl víz kellett hozzá pluszban). Letakarva a duplájára kelesztettem.

Egy marék aszalt paradicsomot ollóval apró darabokra vágtam (ha nagyon száraz, érdemes pár percre vízbe áztatni előbb). Egy marék hántolt napraforgómagot szárazon megpirítottam egy palacsintasütőben (pár perc mindössze, folyamatosan rázogatni kell). Egy kis üveg olívabogyó felét vízzel leöblítettem, alaposan lecsepegtettem, majd késsel összeaprítottam.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Az egyikbe belegyúrtam a paradicsomot, a másikba a napraforgót, a harmadikba pedig az olívabogyót. Ezután mindegyik fajtát 8-8 darabra vágtam, és kis gombócokat formáltam belőle.

Vizet forraltam egy közepes lábasban, majd beleszórtam egy csomag (50 g) szódabikarbónát. Fajtánként belerakosgattam körbe a gombócokat, aztán átforgattam őket, annak végére érve pedig már szedtem is ki a berakás sorrendjében, és hagytam lecsorogni róluk a vizet.

Vékonyan kiolajoztam egy 26 cm átmérőjű tortaformát, majd a háromféle gombócból vegyesen kiraktam a koszorút. Késsel bevagdaltam mindegyiknek a tetejét.

200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsült.

Azon melegében tálaltam. A maradék másnap is finom volt.

Amit legközelebb változtatni fogok:
A bevonatos forma és a gondos kikenés ellenére is odaragadt itt-ott, de végül sikerült épségben leszedni az egészet. A szomszédos gombócok nem mindenütt ragadtak nagyon össze, így több darabban tudtam csak áttelepíteni a tányérra. A barna liszt ellenére is szépen megkelt, jobb lett volna nagyobb kört rakni (pedig az eredetiben szereplő méretnél ez is nagyobb volt valamivel), illetve számomra egy egyszerű 6*4-es téglalap is szimpatikus elrendezésnek tűnik.

A recept eredetije az aktuális (37. számú) Dr. Oetker receptgyűjteményben szerepel Óriás sós koszorú néven, azt reformosítottam, valamint vega ízesítőket választottam bele (a húsos változatban pedig inkább mellé került a főtt sonka).

Paradicsomos bab

Pár napja beáztattam 1 bögre fehér babot. Aztán úgy alakult, hogy nem főztem meg, így inkább leöntöttem róla a vizet, és szűrőben naponta átöblítettem. El is kezdett kicsírázni. Aztán ma eljött az idő, hogy végre kezdjek vele valamit.

Egy vastag aljú lábasba rétegeztem az alábbiakat: a lecsepegtetett bab, 1 üveg (720 ml-es, szabvány befőttesüveg) hámozottparadicsom-befőtt a levével együtt, 2 kis pasztinák felkarikázva, 1 kis üveg olívabogyó leöblítve és felkarikázva. Miután felmelegedett, kis lángon, lefedve addig főztem, míg a bab megpuhult az alján (kb. 1 óra, de a bab fajtájától függ). Nem kellett vizet öntenem alá, elég volt a paradicsombefőtt vékony leve (kezdetben teljesen ellepte a babot, aztán szépen elfőtt a végére). Szándékosan nem kevertem össze, mert egyrészt így sokkal jobban néz ki, másrészt így nem állt fenn a veszély, hogy a paradicsom miatt odasül az alja. Egy kis bazsalikom illett volna hozzá, de ez későn jutott eszembe :) Ez a mennyiség 2 tisztességes adag.

Az Éden étterem oldalán található gyűjtemény babos receptjeiből merítettem ötleteket a készítéshez, aztán meg mentem a saját fejem után. Változatosságnak mindenképpen jó volt a csírázni kezdő bab, amúgy az egy éjszakás áztatás is megtette volna.

Narancsos-olívás lencsesaláta

Úgy látszik, megfelelően elkészítve szeretem én a lencsét, így messze nem csak újévkor fogyasztok valami olyat, amiben fő összetevő. Nemrég például ezt a salátát készítettem belőle:

Éjszakára beáztattam egy bögre lencsét, majd az áztatóvízből egy lábasba szedve annyi vizet öntöttem rá, hogy épp ellepje, és megfőztem (az áztatásnak köszönhetően ez igen gyorsan ment). Közben 4 szem szegfűszeggel és egy marék morzsolt petrezselyemzölddel ízesítettem (ilyenkortájt nálam hiánycikk a friss, de szerencsére a szárított is jól őrzi az aromáját). Mikor langyosra hűlt, átszedtem egy tálba, meg kivettem belőle a szegfűszeget. Kettévágtam 1 nagy narancsot, felét kifacsartam, majd 1 evőkanál olívaolajat és egy kávéskanál magos mustárt kevertem a léhez, végül az egészet a lencséhez forgattam. A narancs másik felét cikkekre szedtem, majd kis darabokra vagdosva a lencséhez adtam (ami eddigre már eléggé kihűlt, így reményeim szerint nem bántotta a narancs vitamintartalmát). Felbontottam egy kis üveg olívabogyót, leöntöttem a levét, vízzel leöblítettem, majd a lencséhez karikáztam (és nekem ennyi sósság elég is volt bele, szándékosan nem sóztam még). Az egészet összeforgattam, és egy kicsit állni hagytam.

Az alapul szolgáló recept ez volt, itt-ott hitem szerint módosítottam.

Nyáridéző görögsaláta-szerűség

Ma reggel úgy éreztem, érdemes lehet kizarándokolni a piacra. Nosza, felkerekedtem! S tényleg nem mentem hiába. Lettek téli dolgok is, meg néhány egyéb is. Ezeket fóliasátrakban termesztik a környéken, s ha nem is annyira ízletesek, mint szezonban, azért azokat biztos lekörözik, amik már az "illat-teszten" megbuknak nálam.

Elsőnek ezt raktam össze itthon a szerzeményekből:

2 paradicsom, 1 paprika és 1 kis cukkini került bele, megtoldva itthoni készletből egy kis olívabogyóval (ezt vízzel leöblítettem, hogy ne legyen olyan sós). Friss kakukkfüvet tépkedtem rá, meg megcsorgattam egy kis extra szűz olívaolajjal.

Jópár hét kihagyás után kifejezetten kellemes volt ismét friss zöldséget ropogtatni. (Nyerset persze addig is ettem, de ez zömmel gyümölcsöt meg némi csírát foglalt magába.)