Egytálétel a borscs nyomán

Hiába van tél és hideg, nálam most sem megy a leves-műfaj. Biztos azért, mert azt alapvetően melegen szokták enni (ilyenkor főleg), és azt én annyira nem bírom. A teát is inkább jó langyosan, mint igazán melegen iszom. Azt viszont sokat, szóval a folyadékbevitel megvan.

Úgyhogy ez a szegény borscs is az egytálételesítés sorsára jutott, akárcsak a múltkor a bableves. Meg annyira megízlett a sült savanyú káposzta tegnap, hogy ehhez is azt használtam (citrom úgysem volt itthon a savanyításhoz). S mivel a finom, ízletes hozzávalók mind adottak voltak, a fűszerezéstől eltekintettem. Nem vált hátrányára, mert a cékla (saját termés: három darab volt összesen, azokból az egyik), a répa, a petrezselyem, a krumpli és a csicsóka, no meg a házi savanyú káposzta mind hozzátette a magáét, hogy egy ízletes fogás kerüljön az asztalomra.

Egyszerűen csak fogtam a mázas cseréptálat, és belerétegeztem az összevágott zöldségeket, morzsoltam rá egy kis szárított petrezselyemzöldet, majd beborítottam az egészet káposztával (ezt kimosni se kell, mert nem túl savanyú, nem túl fűszeres - erről személyesen gondoskodom). Rátettem a tál fedelét, és 200 fokon 1 órát sütöttem (ezúttal eléggé tele volt a tál, azért nem csak 45-50 percig, mint máskor). Hideg sütőben indítottam, hiszen a tálat szándékomban áll máskor is használni még :)

A végére kicsit megpirult a káposzta, és megpuhultak alatta a zöldségek. Gyönyörű lé lett az alján, de mivel a cékla volt legalul, nem lett egy álló piros minden. A lével persze ezt lehetett némileg orvosolni, illetve az összekeverés is hatékony színező, ha valaki erre vágyik.

Nekem most kicsit eltolódott az arány a zöldségek javára, de legközelebb úgy csinálnám, hogy kb. 1/4 rész cékla, 1/4 rész egyéb zöldség és 1/2 rész savanyú káposzta, vagy maximum 1/3-1/3 részben ez a három. Nekem a káposztából jövő só elég volt, de persze a tányérján sózhatja ki-ki ízlése szerint.