2010. január 4., hétfő

Karácsonyi-újévi ételeink 2009-ben


A tavalyihoz hasonlóan most is csokorba szedem, hogy mi minden került az asztalra az ünnepi időszakban. Szerencsére adódott egy kis munkamentes időszak közvetlenül karácsony előtt, így többet tudtam foglalkozni az előkészületekkel. Igaz, hogy végig a saját konyhám volt a helyszín, nem ott töltöttem a napok nagy részét, hiszen igyekeztem kevés munkával elkészíthető fogásokat választani. Viszont inkább minden nap készítettem valami frisset, kezelhető mennyiségben, minthogy maradékokon kelljen élni. A hétköznapokhoz hasonlóan most is leginkább tartalmas egytálételek és pékáruk kerültek az asztalra. A sokféle vegetáriánus fogás mellett volt némi hús is: karácsonykor halételek, szilveszterkor pedig malac. Nem fogok rendszert csinálni belőle, de most ennyi jólesett.


Előzetesen készítettem aprósüteményeket, amik folyamatosan fogytak is az adventi időszakban:


Újdonság volt a sokféle házi készítésű szaloncukor. Elsőként a birsalmasajtos, amiből ajándékba is sok elment. Aztán a gasztromagazinos cikk miatt már a hónap elején kitaláltam a többi fajtát, és készítettem egy-egy csökkentett adagot a mennyiségek kimérése és a fotók miatt. Végül úgy jött ki, hogy csak 24-én lett sorozatgyártás, és saját célra a csomagolástól eltekintettem, egyszerűen csak tányérokra rakva tálaltam. Igazán nagy sikere volt mindegyik fajtának, csak arról oszlottak meg a vélemények, hogy érdemes-e molyolni a készítéssel. (Szerintem egy évben egyszer belefér, egészen más kategória, mint a bolti.)


A készülődés hajrájában minimál munkával elkészíthető ételek kerültek terítékre:

Meg egy egyszerűen elkészíthető, de látványos torta, aminek a felvágásával nem vártuk meg a vacsorát - így is maradt belőle az ünnep napjaira is: Birsalmás torta mogyoróval.


Volt bejgli is, a tavaly már bevált tésztával, ezúttal teljes kiőrlésű tönkölylisztből. A mákos töltelékbe most is hecsedli lekvárt és áztatott csipkebogyót kevertem, a diósba pedig ezúttal narancslekvárt és aszalt áfonyát (mindkettőt édesítés nélkül, a lekvár édessége elég volt bele). (Mennyiségek: 50 deka lisztből készítettem a tésztát, ebből lett 2 rúd bejgli, 1 mákos és 1 diós. A máktöltelékbe került 15 dkg darált mák, 2 dl hecsedli lekvár és 1 kis marék csipkebogyó, a diósba pedig 15 dkg darált dió, 1,5 dl narancslekvár és 1 kis marék aszalt áfonya. A szükséges lekvármennyiség sűrűségfüggő; annyi kell, hogy összekeverve sűrű, de jól kenhető tölteléket adjon, amit könnyen el lehet oszlatni a kinyújtott tésztán, de nem áztatja el azt.) Kifejezetten finom lett mindkettő, a diósnak különösen nagy sikere volt (utóbbihoz az ötletet az Ízek és érzések magazinból vettem, viszont a bevált tojásmentes tésztámat megtartottam).


Szenteste vacsora:

Birsalmás halszeletek
Annyit módosítottam a recepten, hogy az Európa tálban készítettem (előmelegítés nélkül, 200 fokon 1 óra sütés + 15-20 perc az elzárt sütőben), és egy közepes fej káposztát vágtam az aljára, meg egy kis fehérbort is öntöttem alá (a tetejére pedig ugyanúgy krumplit szeleteltem). Így kétféle beépített köret is volt a birscikkekkel "újrapikkelyezett" halakhoz. Nem spóroltam a fagyasztott kaporral, szórtam a káposztára és a halszeletekre is. A hal cápaharcsa filé volt, tényleg szálkamentes, és cseréptálban sütve egész ízletes.


A további napokon:


Óévbúcsúztató-újévköszöntő:



Innivalók:

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails