2009. november 28., szombat

Birsalmás-diós keksz


Nagy szemű mazsolát rumba áztattam néhány órára (80 darabot, ez 3/4 teásbögrényi volt). (A rum alkoholtartalma elpárolog a sütés végére, de akit zavar, használjon gyümölcslevet vagy vizet helyette. A lényeg, hogy ne maradjon száraz a mazsola, mert akkor megég, mire megsül alatta a tészta.)

Egy tálban összekevertem az alábbi poralakú összetevőket:

  • 12 dkg (12 evőkanál) darált dió
  • 12 dkg (6 evőkanál) teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 12 dkg (6 evőkanál) zabpehelyliszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
Aztán hozzáadtam az alábbiakat is, és lágy, de nem ragadós tésztává dolgoztam össze:
  • 3 evőkanál méz
  • 12 dkg birspüré (cseréptálban megsütött birsalma krumplinyomóval összetörve, szűrőn átnyomva - ebből a kekszhez félretett adag)
  • 1 dl étolaj
  • kb. 1/2 dl víz
Kikent tepsire kis korongokat formáztam belőle (én gépesítettem a műveletet a keksznyomóval, de persze kézileg is lehetett volna). Aztán mindegyiknek tettem a közepére egy-egy szemet a rumtól lecsepegtetett mazsolából.

Nálam 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy adag, és összesen 72 darab lett.

A fehér lisztes csodákat megszégyenítően laza, enyhén ropogós, fűszeres kekszek lettek. A birsalma íze sajnos beleveszett, de az állagának kétségkívül jót tett a birspüré. Hmm... lehet, hogy legközelebb a rumos mazsola helyett nem túl száraz birsalmasajt-darabokat kellene inkább tenni a tetejére? (A lekvár szerintem túl nedves oda, elvenné a keksz ropogósságát.) (Utólagos kiegészítés: Az ötlet jónak bizonyult, így az igazi, határozott birs-ízzel.)

Ez most saját elgondolás alapján született, és annyira ízlik az eredmény, hogy megtartom a receptet.

Idő: 1 óra alatt megvan sütéssel együtt
Pénz: 400 Forintból kitelik a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fahéj lóg csak ki a sorból.

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails