Hat évnyi kollégista lét után sokáig a gondolatától is rosszul voltam, hogy főtt savanyúkáposztát egyek. Amikor a levegőbe szagolva már ebédnél lehetett tudni, hogy vacsorára az a nem túl bizalomgerjesztő izé lesz (az étlap szerint székelykáposzta). Egy barátom azonban a minap olyan lelkesedéssel mesélte nekem az itt következő receptet, hogy úgy éreztem: lesz, ami lesz, ezt ki akarom próbálni! A sufniban még úgyis ott volt érintetlenül a Rigor receptje alapján készített házi savanyúkáposzta, ami azért nem nagyon tetszett nyersen, mert egy kicsit sikerült jobban megborsozni a kelleténél (kísérleti receptnél előfordul).
Recept: Székelykáposzta (vegetáriánus változat)
Hozzávalók:
Elkészítés:
- Ha szükséges, akkor a savanyúkáposztát vízzel átmosom.
- A fazék aljára teszem a ghít, majd felváltva rárétegezem a káposztát és az árpagyöngyöt, amíg mindkettő el nem fogy. Az aljára és a tetejére káposzta kerüljön. Közészórom a fűszereket is.
- Felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje az egészet.
- Lefedve puhára főzöm (kb. 1 óra). Kavargatni nem kell, csak szükség esetén a levét pótolni (az árpagyöngy elég sok vizet felszív).
- Tányérokra szedve tejföllel meglocsolom, úgy tálalom. Jó étvágyat!
Egyszerű, finom, kiadós – csak névrokona a menzai borzalomnak. Nálam ezentúl az állandó repertoár része lesz. (Lehet ám, hogy nem pontosan követtem az eredeti útmutatást, mert nem írtam fel azonnal a receptet, emlékezetből meg erre tellett. De nagy-nagy köszönet érte!)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése