Narancsos-olívás lencsesaláta

Úgy látszik, megfelelően elkészítve szeretem én a lencsét, így messze nem csak újévkor fogyasztok valami olyat, amiben fő összetevő. Nemrég például ezt a salátát készítettem belőle:

Éjszakára beáztattam egy bögre lencsét, majd az áztatóvízből egy lábasba szedve annyi vizet öntöttem rá, hogy épp ellepje, és megfőztem (az áztatásnak köszönhetően ez igen gyorsan ment). Közben 4 szem szegfűszeggel és egy marék morzsolt petrezselyemzölddel ízesítettem (ilyenkortájt nálam hiánycikk a friss, de szerencsére a szárított is jól őrzi az aromáját). Mikor langyosra hűlt, átszedtem egy tálba, meg kivettem belőle a szegfűszeget. Kettévágtam 1 nagy narancsot, felét kifacsartam, majd 1 evőkanál olívaolajat és egy kávéskanál magos mustárt kevertem a léhez, végül az egészet a lencséhez forgattam. A narancs másik felét cikkekre szedtem, majd kis darabokra vagdosva a lencséhez adtam (ami eddigre már eléggé kihűlt, így reményeim szerint nem bántotta a narancs vitamintartalmát). Felbontottam egy kis üveg olívabogyót, leöntöttem a levét, vízzel leöblítettem, majd a lencséhez karikáztam (és nekem ennyi sósság elég is volt bele, szándékosan nem sóztam még). Az egészet összeforgattam, és egy kicsit állni hagytam.

Az alapul szolgáló recept ez volt, itt-ott hitem szerint módosítottam.