Miket fogyasztok és miket nem

Kerülgetem már egy ideje (pár hónapja) ezt a bejegyzést a Piszkozatok között. Időnként kinyitom, beleolvasok, kiegészítgetem ezzel-azzal. Nyilván azért kezdtem el írni, mert úgy gondoltam, hogy érdemes néha a háttérről is elmélkedni, nem mindig csak recepteket írni. Aztán jól elbizonytalanodtam, olvasgatva ezzel kapcsolatos fórumokat, illetve mások hasonló témájú blogbejegyzéseit, különös tekintettel a hozzáfűzött megjegyzésekre. Mert nem kívánok értelmetlen vitába szállni Neves és Névtelen hozzászólókkal arról, hogy helyes-e ez így. Nekem jó; vagy ha úgy érzem, hogy mégse, akkor majd változtatok. De ez nem győzködés, hanem saját belátás hatására szokott bekövetkezni. Én itt csak bemutatom az életmódomat, aztán ki-ki szabadon eldönti, hogy egyáltalán olvas-e, s ha igen, mit próbál ki, mit fogad meg a leírtakból.

* * *

A Vegán ételek hónapja jegyében nem esett nehezemre sok-sok vegán finomságot készíteni és enni, pedig messze nem vagyok vegán. Néha még vegetáriánus se. Inkább csak válogatós - legalábbis annak, aki valamiféle címkét szeretne rendelni mindahhoz, amit a (virtuális és valóságos) kamrapolcomon lát, meg amit időnként házon kívül fogyasztok. Ráadásul ez sem állandó, hiszen tapasztalataim és olvasmányaim hatására is folyamatosan változik az ízlésem, meg egyre-másra vannak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor valamit nagyon, illetve nagyon nem kívánok - és engedni szoktam ilyetén megérzéseimnek.

A húsfélék sokkal inkább a minél kevésbé feldolgozott, minél kevésbé mű ételek felé való törekvés jegyében maradtak el nálam. Előbb csak a jobb minőségre törekedtem a lehetőségeken belül, majd később kikoptak a felvágottak, az előrecsomagolt pácolt húsok, a virsli. Aztán a friss húsokat is egyre inkább megválogattam, mígnem elérkezett az a pont, hogy már azt se főzök. Nem tiltottam le magam a húsról, de nem hiányzik - minden bizonnyal azért, mert van sok más, amit szívesebben fogyasztok. Így ha én főzök, az alapvetően húsmentes ételeket jelent, házon kívül viszont, ha úgy jön ki, nem csinálok különösebb ügyet a húsevésből. Ami néha (ritkán) előfordul a konyhámban, az valamiféle hal (ezt veszek időnként - konzerv vagy fagyasztott formában), vagy pedig házi disznótoros kóstoló (ha kapok), esetleg szárazkolbász. A nyers hússal való tevékenykedést nem igazán szeretem, és komoly húsétel után elég nagy lelkierő kell a mosogatáshoz is - szóval kivételesen rendkívüli eset, ha mégis rászánom magam a témára.

Igazán nagy tojásfogyasztó sosem voltam, és jó ideig párhuzamosan ment nálam az igazi (de csakis házi) tojás, meg a lehetséges helyettesítők. De nagyon kis fogyasztásnál már eléggé kényszer-jellegű még a 10 darabból is az utolsó néhány, úgyhogy már jó ideje hanyagolom inkább. Nemrég volt egy kísérletem, vettem 10 tojást a piacon (friss, tanyasi, garantáltan jó tojás volt), mert kíváncsi voltam, hogy annyi szünet után hogy esik. Megállapítottam, hogy nem túl jól, úgyhogy kár lenne erőltetni a témát. Házon kívül viszont ezen se problémázok, főleg, ha rejtett formában van valamiben (pl. süteményekben, panírozásban, stb.). Csak lehetőleg ne nyersen - úgy sose ment igazán...

Elég kevés tejterméket fogyasztok, így a piacon vásárolható házi tej, amiből a legkisebb üveg is 1,5 liter, nem fogy el jóízűen, pláne rendszeresen. Egy időben próbálkoztam vele - kétségtelenül nem egy kategória a bolti tejjel, már a megjelenése sem, de általában túróként végezte, mígnem beláttam, hogy nem érdemes erőltetni. Viszont a tejmentes élet sem az én világom. Főleg az a vonal idegen tőlem, amikor az igazi tejtermékek helyett mindenféle növényi helyettesítő kerül az ételekbe. Ha én időnként készítek ilyen fogást, inkább beleteszem a rendes sajtot, joghurtot/kefírt, tejfölt, vajat, esetleg tejszínt, túrót. Ha pedig nem sikerül megfelelő minőségűt beszerezni, akkor maradnak a hivatalból vegán ételek - legalábbis egy időre. A teljes tejtermék-elhagyásnak egyébként én nem tapasztaltam annyira drasztikus hatását, mint sok helyen - a tejfogyasztás elleni érvelés részeként - olvastam (nem vagyunk egyformák...).

Ami megy:

• Korlátlanul jöhet: Friss, szezonális, normálisan érett zöldség, gyümölcs, lehetőleg közvetlenül attól, aki megtermelte. Ezek képezik a napi menü alapját, meg ezek kerülnek az üvegekbe, hogy szezonon kívül is élvezhessem egyiket-másikat.

• Tartósítás. De csakis házilag, cukor és és egyéb nem oda való adalékok nélkül. Vannak helyzetek, amikor nagyon jól jön, akár azért, mert szezonon kívül is van ízletes alapanyagom, ráadásul szezonbéli, alacsony áron, akár azért, mert a félkészből gyorsan, minimális munkával tudok ízletes ételt készíteni. Nálam a tartósítás elsősorban a befőzés, meg némi aszalás. Fagyasztani kész ételt nem szeretek, némi félkész fasírt vagy gombóc viszont általában van betárazva.
  

• Kisebb mennyiségben: Gabonafélék, hüvelyesek, olajos magvak; teljes értékű és lehetőség szerint hazai kivitelben (ami itt nem terem meg, az maradjon csak ritkán előkerülő különlegesség). Az utóbbi időben tényleg csak visszafogottan mennek ezek, egyszerűen nem esik jól a nagy mennyiségű gabonaféle.
  

• Édesítéshez méz, s mivel nem vagyok édesszájú, igen visszafogott mennyiség csak. Még kevesebb barnacukor és gyümölcscukor (ebből éves fogyasztásom túlnyomó része a birsalmasajtba megy el, amit aztán jórészt elosztogatok) - főleg olyan esetekben, amikor hőkezelve lesz, és emiatt sajnálom a mézet. De sokszor megteszi a mazsola vagy valamilyen aszalt gyümölcs is, vagy frissből a jó érett.
  

• Friss zöldfűszerek a kertből. A legtöbb szárítottat is magam tárazom be a feleslegből a szűkösebb időkre.

• A tea-mániám töretlen, főleg hideg időben. Időnként a fekete tea is jólesik, különösen az Earl Grey.

• Az alkoholt se kerülöm mániákusan; amibe kell, megy a rum, vanília kivonat, bor, sőt, utóbbiból egy-egy kis pohárral még iszok is, ha jólesik egy finom étel után.

• Ecetet se csak takarításra használok, bár tény, hogy nem túl sok fogy, mert a salátáknál az öntet a halálom.

• A sima sütőpor is megy néha, nem érzek késztetést a speciálisra, meg hogy mindent szódabikarbónával csináljak inkább.

• Szárított élesztő. Meg egyáltalán, élesztő. (Más kérdés, hogy a tésztafélék nem igazán mennek mostanság - az élesztős meg eleve hátránnyal indul ezen a téren, mert nagyon kevés nem készíthető belőle, ráadásul nem is tárolható sokáig.)

Ami nem megy:

• Fehér liszt (rozs meg tönköly se!), finomított cukor, fehér rizs.

• Mindenféle pótló, helyettesítő dolog: szója mindenféle formája, élen a kockával és a granulátummal, de a tofu és a szója alapú tejtermék-utánzatok se vonzanak; szejtán (amit kipróbáltam, látom a felhasználási lehetőségeit, de nem vágyom rá, pláne rendszeresen); növényi tejek (kíváncsiságból kipróbáltam, de nem igazán jött be); édesítéshez az ilyen-olyan szirupok, amik vagy nem igazán természetes anyagok, vagy messziről jönnek (tökéletes nekem a magyar méz, egyenesen a termelőtől beszerezve); karobpor, gabonakávé. Ha nagyon vágynék valamelyikre, inkább az igaziból jöhet egy minőségi adag, nem az "árnyékából".

• Ugyanennek a másik vetülete, hogy a hagyományos ételek reformos-vegás utánzása se célom. Lassanként kezdem ismerni annyira az alapanyagokat és a lehetőségeket, hogy egyre többször el tudok szakadni az ilyen receptektől, nem azokat alakítom át helyettesítéssel, hanem a cél lebeg a szemem előtt, és ahhoz próbálom kitalálni az elkészítést. Egyre többször sikerül is :)
  

• Bolti kész, félkész, por, stb. Mert iszonyú műanyag íze van! A félkész vonal annyiból persze hasznos, hogy nem mindig külön-külön kell vacakolni valamivel (pl. szószok, ivólé, stb. készítése a nulláról), hanem egyszer rászánok egy fél napot, és akkor egy időre el van intézve a dolog. Ezeket igyekszem úgy megcsinálni, hogy még a félkész felhasználására is rengeteg lehetőség legyen (pl. ezért nincs előre befűszerezve). Így az előny (gyors, egyszerű ételkészítés) megvan, a hátrány (tartósító, adalékok, mű íz, no meg ráadásul még drága is) viszont nincs.
  

• Bolti pékáru - mert ami már esetleg minőségi lenne, annak az árából többszöröse kijön házilag, és az a biztos! Meg szeretek is tésztázni :) És nem lételemem a kenyér; mondjuk sose voltam igazán nagy kenyérfogyasztó, de már jó ideje hetekig megvagyok nélküle és nem hiányzik. A fél kiló lisztből sütött házi kenyér meg egy hétig kitart, és utána szünet kell!

• Bolti innivalók - a legtöbb eleve túl cukros, de a sok igazi gyümölcs mellett már a sűrítményből készített 100%-os levek se ízlenek. Házon kívül az ásványvizet választom, ha lehet, de egyébként a csapvízzel sincs bajom (itthon simán azt iszom).

• Fűszerkeverékek - jobban szeretem én szabályozni az összetételt, és kihagyni, ami szerintem nem való oda.

• Újabban a házi ételízesítő is alig fogy - egyszerűen mindennek megvan a saját íze, nem kívánom hozzá az általános zöldség-ízt. A fűszerek is igen visszafogottan fogynak, ugyanezen okból. Ha valamit csak jól befűszerezve lehet ízletesen elkészíteni, annál egyből felmerül bennem, hogy biztosan jó-e azt enni.

• Továbbra sem bírom a hagymaféléket, és már nem is teszek elkeseredett kísérleteket, hogy hátha... (házon kívül azért a nem durván hagymás dolgokból eszek, ha úgy jön ki).

• A füstaroma. Meg a sörélesztőpehely. Nagy csalódás volt mindkettő.

• Ketchup, majonéz - sose szerettem, most meg már főleg nem.

• Csoki, bonbon, és a legtöbb édesség. Biztos velem van a baj, de egyszerűen nem szeretem őket. A jó minőségű étcsoki még csak-csak elmegy, de egy felbontott tábla hónapokig kitart, és általában egy részéből inkább keksz lesz. A nem megfelelő minőségű darabok viszont átalakítva/rejtve sem - és sajnos a molyok se a csokimikulásokkal kezdik, ha felbukkannak, hanem valami természetesebb dologgal (tudnak valamit :)

• Kávé - sose értettem, mi a jó benne. Ha nagyon nem megúszható házon kívül, akkor lehetőleg inkább csak egy cappuccinora nevezek be. De csak ha muszáj.

• Zsiradékok csak igen visszafogottan. Igen, sok dologból nem hagyható ki, mert például ez oldja ki a zöldfűszerek aromáját, de a mennyiséget nem kell túlzásba vinni. Ennek folyományaként nem csoda, hogy nincs nálam bő olajban sütés, vajas keksz, majonéz, és hasonlók.

• Nem hozzávalók, hanem módszerek, de nem nyerők: nagyon puhára főzés, turmixolás, pürésítés - mert ha rágás nélkül nyelhető, az olyan "ettem is meg nem is" érzés, mint a mesében. A leves se az én műfajom, de a krémlevessel meg aztán végképp ki lehet kergetni a világból. Valahogy szeretem, ha felismerhető, amit eszek. A többszörös hőkezelés se vonz (pl. főtt dolgok összesütve rakottasnak), az elkészítés munka- és mosogatásigénye miatt se, meg az így kapott ételállag miatt se (végszükség esetén vetem csak be, átalakítással egybekötött melegítés címszóval).
  

• Határozottan nem megy se a nagyon hideg, se a nagyon meleg étel/ital. Tehát a "jól behűtjük" című lépés nálam biztosan kimarad. És még egy érdekes megfigyelés: a legtöbb vegán ételből, ha van maradék, jólesik konyha-hidegen, nem feltétlenül kívánom megmelegíteni. Hűtő-hidegen viszont - brrr!

• Alapvetően nem az esetem az ételek újramelegítése. Nyilván összefügg ez azzal, hogy zömében rövid lére engedett, roppanós-puhára főzött zöldséges egytálételek vannak nálam terítéken, ezeknek meg a melegítéssel oda az állaguk, no meg egyiket-másikat alig több idő frissen elkészíteni, mint normálisan átmelegíteni (a "foltokban meleg" étel se nyerő nálam). Készételeket nem fagyasztok, ugyanezen okból, félkészeket viszont igen - itt a készre sütés/főzés egyben kiolvasztás-melegítés is (pl. fasírt, gombóc, stb.).
  

• Nem igénylem a többfogásos étkezéseket, kifejezetten jobban esik csak egyfélét (főétkezésre egy kiadós egytálételt, közöttük meg gyümölcsöt, kekszet, stb.) enni egyszerre.

• A gyümölcsöket az esetek túlnyomó többségében már nem kívánom feldolgozni. Ha jó minőségű, érett, akkor lecsúszik nyersen, mielőtt még kitalálnám, hogy mi legyen belőle. Ha nem az igazi - na, akkor van a trükközés, főzéssel/sütéssel, fűszerezéssel.
  

Gasztro-ciki (?) kategória:

• Margarin - tepsit kenni, meg ha nincs jó minőségű vaj a boltban, akkor végszükség esetén
  

• Étolaj - abból is a legolcsóbb, sajátmárkás, de csakis magyar!
  

• Citromsav - mert annyira kevés citrom fogy, hogy nincs mindig itthon, de van, amibe kell egy kis savasság, és nem illik bele semmilyen ecet
  

• Dzsemfix - van olyan dzsem, aminek az állagához muszáj (bár az utóbbi időben egyre inkább a lekvár műfajban utaztam, amihez nem kell); a cukrot viszont nem teszem hozzá, és garantáltan gyümölcs kerül csak az üvegekbe

• Csapvíz, sőt, nyáron időnként jólesik a buborékos változat is, amit egy szódásszifon segítségével itthon állítok elő

• Leértékelt üveges áru, leginkább az üveg miatt, amit befőzéskor tudok hasznosítani - persze csak akkor, ha nem valami bicskanyitogató összetételű az eredeti tartalom, amit kizárt dolog, hogy meg bírjak enni