Csipkebogyó

A dér még nem csípte meg, de a színe (és az íze) alapján már éppen jó:

Ezt a hétvégén gyűjtöttem. Idén nem akarok hecsedli lekvárt készíteni (van még korábbról), csak teának megszárítani (épp ideális hozzá mostanság az időjárás). Ehhez persze ki kell magozni, de ezt a nagy szemű fajtát nem is olyan vészes.

Az italhoz hideg (vagy legfeljebb langyos) vízbe áztatom éjszakára, így a hőtől nem megy tönkre a vitamintartalma. Aztán nem csak a levét iszom le, hanem a kiázott bogyókat is megeszem.

A lekvárhoz nem kell kimagozni, elég csak a végeit levágni, így megfőzni annyi vízben, ami épp ellepi, majd sűrű szűrőn áttörni. Ekkor a magok, meg a körülöttük található apró "szőrök" (ami igen torokkaparó tud lenni) fenn maradnak. Önállóan, vagy almával összefőzve is finom dzsem lesz belőle (édesítés ízlés szerint + kocsonyásító).