2008. szeptember 1., hétfő

A nagy bodzabogyó-hadművelet 2008

A hétvégén meghozta nekem a piaci néni a bodzabogyót, úgyhogy nem unatkoztam. Azon persze már akkor csodálkoztak ott többen, hogy nekem ilyesmire van szükségem, mikor még csak beszéltünk róla, hogy jó lenne. Jövő héten majd elmondom nekik, mi lett belőle, de aki olvassa a blogomat, már most megtudhatja.

Várakozáson felüli volt a mennyiség, úgyhogy sok finomság ücsörög most a szárazdunsztban. Lett háromféle dzsem, meg egyféle befőtt. A korábbi, már többször használt alaprecepteken (dzsem, befőtt) módosítottam némileg, kiküszöbölve nem csak a cukrozást, hanem az édesítő hozzáadását is. Méghozzá úgy, hogy alapból édes gyümölcsöt, nevezetesen szőlőt használtam erre a célra. Hiszen ha körtével jó, akkor ezzel miért ne lenne? Nem is tévedtem: nagyon kiváló ízű lett, és teljesen mentes hozzáadott cukortól és édesítőtől is (a kocsonyásítót viszont nem hagytam ki, mert nem öntet állagra vágytam). A felhasznált szőlő nagy szemű, és igen édes (nekem enni már szinte túl édes) fajta volt. Úgy ítéltem meg, hogy célszerű kimagozni - ez végül a vártnál egyszerűbben ment, egy éles kés és némi kézügyesség segítségével. (Nem nagyobb ügy, mint a meggyet kimagozni, és ez még nem is színez - igaz, a bodza után már mindegy volt a kezemnek és a ruhámnak is :)

A jó érett bodzát leszemeztem, megmostam. A válogatást viszonylag egyszerűen megoldottam úgy, hogy a víz tetejére feljött szemeket lehalásztam. Aztán az első adag dzsem hozzávalóinak kimérésekor megállapítottam, hogy ez még annál is több, mint amennyinek ránézésre gondoltam. Így nem csak almával, hanem szilvával összefőzött változat is lett.

1. adag: 80 dkg leszemezett bodzabogyó, 80 dkg reszelt alma, 100 dkg jó édes szőlő (nagy szemű, kimagozva), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító (mivel cukrot nem teszek hozzá, emelem a gyümölcs mennyiségét, hogy összesen jó legyen az állag; a gyümölcsök mennyisége előkészítve értendő)
2. adag: ugyanez, csak alma helyett felcikkezett szilvával

Tovább kellett főzni, mint más dzsemeket, hogy jól megfőjenek a hozzávalók (főleg a szilva elég sokára adta ki az ízét). Az elején kellett jobban figyelni a kavarással, aztán mikor már engedett valamennyi levet, nem álltam ott mellette folyamatosan. Hiszen elő kellett készíteni az üvegeket, meg celofánnal kibélelni a fedőket, hogy ne fogja be a bodza. No meg a szárazdunsztot is megcsinálni úgy, hogy a plédbe újságpapírt teríteni, nehogy az üvegeléskor esetleg kívül lecsurgó dzsem foltot hagyjon a pléden. A betöltött üvegeket pár percre fejreállítottam, majd visszafordítva beraktam ide, hogy lassan hűljenek ki.

Másnap aztán lett bodzabefőtt is, ezúttal egy kis csavarral: a körte + szilva + bodzabogyó mellé szőlő is került bele, és lé nélkül, natúrbefőttként készítettem el. A bodza szépen kitöltötte a többi hozzávaló közötti lyukakat, és az üveg alját megütögetve jó szorosan beigazodott a tartalom (színültig lehet rakni bátran, a kuktában úgyis összeesik valamennyit). Egy-egy darabka fahéjjal ízesítettem. A bélelt fedő itt is fontos!

És még mindig maradt bogyó! Abból meg még egy adag dzsem lett, persze újabb változat:
60 dkg leszemezett bodzabogyó, 50 dkg reszelt alma, 50 dkg felcikkezett szilva, 100 dkg magozott szőlő, 1 rúd fahéj (a főzés végén kivettem), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító.

A dzsemek nagyon ízlenek, főleg ez a legutóbbi fajta. A befőtt meg majd kiderül, hogy így milyen... Azon túl, hogy jó sötét mind :)

(Költségbecslés:
Almás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg (370 ml, "Nagymama lekvárja" volt valamikor ekkorában)
Szilvás bodzadzsem: kb. 105 Ft/üveg
Almás-szilvás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg
Befőtt: kb. 100 Ft/üveg (720 ml, szabvány befőttesüveg)
Inkább a munka a jelentős befektetés, csak kellően elszánt egyéneknek ajánlom, hogy utánam csinálják :)
Mellékesen lett egy sötétlila fakanalam, egy bodzafoltos konyharuhám, egy sötétlila mosogatószivacsom, és néhány újabb folttal színesedett a befőzős ruhám... Ja, és a kezem úgy néz ki, mintha koszos lenne, pedig csak befogta a bodza...)

8 megjegyzés:

Renata írta...

szia!
itt egy másik koszos kezű/ujjú! :)
Én csak sima lekvárt csináltam, de a java bodza még nem ért be!

Ügyes vagy ezekkel a párosításos ötletekkel.

Dulmina írta...

Végre valaki, aki nem úgy néz rám a bodzászás miatt, mint egy marslakóra!
Jó munkát a továbbiakhoz, remélem, majd a blogodban is beszámolsz róla :)

bodza írta...

Nekem ez a bodza-projekt nagyon tetszik! Remélem idén nem maradok le a bodzatermésről, talán én is megpróbálom végre. Végül is a név kötelez :)))
Gratulálok az eltett üvegekhez és az ötletekhez, vagyis a mit-mivel párosításokhoz :)

Dulmina írta...

Jó munkát hozzá, ha belevágsz! Nálunk azóta függő a család, hogy egyszer kicsiben kipróbáltam...
Szerencsére nekem ma már csak címkéznem kellett, mielőtt elfelejteném, hogy melyik üvegben melyik kombináció van, mert igen hasonlóan néznek ki :)

Itality írta...

eddig a bogyós változatból való kreáció idő hiányában mindig elmaradt, de idén már nem fog!!! és örülök, h Rád találtam!!!

Dulmina írta...

Csak arra vigyázz, hogy ha egyszer csinálsz, akkor utána minden évben kell :) Nálunk legalábbis annyira ízlik, hogy hacsak sikerül megfelelő bogyóhoz jutnom, lekvár mindig lesz belőle.

ZUTEMA írta...

Szia Dulmina!

Nagyon tetszik a blogod, rengeteg dolgot tanultam pár perc alatt. És ez a natúrbefőtt egy csoda. Bár ezt egyelőre csak olvasatra mondom, de remélem pár hónap múlva tapasztalatból beszélhetek.
Azt viszont kérlek, áruld el, hogy mit értesz bélelt fedő alatt? Ezt nem sikerült kiderítenem eddig. Segítséged előre is köszönöm. Fincsi munkálatokat a továbbiakban is. Üdv! Zumart

Dulmina írta...

Szia!

Örülök, hogy hasznosnak találod az írásaimat! Ez a befőzési módszer valóban nagyszerű, évek óta alkalmazom különféle alapanyagokra, és mindig fantasztikusan megőrzi az ízeket.

A bélelt fedő az, hogy veszem a fedőt, meg celofánt, és utóbbiból a fedőnél körben kb. 1/2 cm-rel nagyobb kört vágok, amit aztán beleigazítok a fedő belsejébe. Mikor rácsavarom az üvegre, nem látszik a bélés, és a fedőt sem nyújtja, mert a körmei alá már nem ér le a celofán. Viszont megvédi a fedő belsejét az elszíneződéstől, az erős aromáktól, valamint a savas tartalom okozta rozsdásodástól. Különösen azoknál a fedőknél érdekes ez, amelyek nem szabvány méretűek, így ha tönkremennek, nem pótolhatók (de szabvány méretűből se mindegy, hogy mennyi újat kell vennem egy-egy szezonban, hogy lecseréljem a rosszakat).

Jó munkát, finom befőtteket!

Dulmina

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails