2008. június 13., péntek

Meggy télire

A cseresznyebefőttekből az utolsó menet már nem töltötte meg teljesen a kuktát, így egy rumos meggyet raktam melléjük harmadiknak. Ezt is ugyanolyan módszerrel raktam el, csak a kimagozott meggyre pár kanál rumot is öntöttem (felbátorodva azon, hogy tavaly a rumos szilva igen kiváló lett így).

A többi magozott meggyet pedig Cserke ötlete nyomán egy mázas cseréptálban megsütöttem (légkeverésen egy süteménnyel társbérletben, meg aztán még egymagában is, kb. 1 órát sült összesen). Így még nem mentek szét a szemek, csak megpuhultak és kellemesen koncentrált ízük lett. (Az igazi dzsem, illetve lekvár állaghoz tovább kellett volna még sütni, de ezt most kihagytam.) A levével együtt raktam üvegbe, lezártam, 5 percre fejreállítottam, aztán egy plédbe csomagolva hagytam kihűlni, a kuktából kivett befőttekkel együtt.

Befőzéssel kapcsolatos általános hasznosságokról itt írtam.

-------

Utólagos kiegészítés:
A "csak úgy" megevésen kívül erre használtam fel:

10 megjegyzés:

Anyus írta...

Kedves Dulmina!

Már régtől olvasgatlak (na, jó kb 3 hónapja). Diétáznom kell és kerestem jó/különleges recepteket, így bukkantam rád. A narancsos halon kívül eddig minden sikerült amit itt olvastam és kipróbáltam.
Most a befőzés érdekelne. Pontosabban miért kell a meggybefőttet fejre állítani?

Anyus írta...

Kedves Dulmina!
Már régtől olvasgatom a receptjeidet (na jó kb 3 hónapja). Sok mindent elkészítettem már. A narancsos hal sajna nem sikerült.
Most a befőzés fogott meg. Miért kell a meggybefőttet fejjel lefelé állítani?
Csak kuktában jó a naturbefőtt készítése?

Dulmina írta...

Szia!
Légy üdvözölve virtuális konyhámban!
Ezt a fejreállítás-dolgot Kaldeneker Györgynél olvastam, hogy így a dzsemeket tartósító nélkül teszi el. Valószínűleg azért működik, mert egyrészt így jól átforrósodik a fedő is, másrészt meg az üveg tartalma bevonja a belsejét. Ebből kiindulva alkalmaztam itt is a trükköt (a dzsemeknél már bevált).
Megmondom őszintén, sima fazékban még nem próbáltam a natúrbefőttet, de akár működhet is, hiszen a hőkezelés meg a légmentes zárás miatt áll el, nem a nyomás miatt. Igaz, valószínűleg úgy tovább kell főzni, és emiatt esetleg tényleg lágy lesz a gyümölcs.

mithrile írta...

Énis, énis natúrt meg cukormentest akarok befőzni!!!
Szombaton megszabadulok a terheimtől (nyelvvizsga), és jövő héten portyázok a piacokon (ugye, aki a város közepén él..), és csinálok finomságokat.
Nálunk a legkeresettebb a lekvár lesz, a párom simán megeszik egy (kis) üveggel, csak úgy, minden nélkül.
Közben látom, hogy Anyus rákérdezett a kukta-dologra, nekem sincs, soha nem hiányzott, úgyhogy kiagyalom hogyan is legyen.
Bár még nem tudtam mindent átolvasni, de köszi az ötleteket!!

Dulmina írta...

Akkor egy nagy kalappal szombatra! :)
Utána meg legyen jó köröd a piacon, és remélem, kedvetekre valók lesznek a befőttek.
Az az igazság, hogy én se használom másra a kuktát, csak erre, és csak azért van kuktám, mert a megvett ház sufnijában találtam, és persze sajnáltam kidobni...
Közben gondolkodtam, hogy kukta hiányában mit tennék: úgy választanám meg a fazekat és az üvegeket, hogy a fazék saját (jól illeszkedő) fedőjét rá tudjam tenni, így jól felforralnám, majd onnan számítanám a 15-20 perc főzést. Ha kihűlve ráhúzódott a tető az üvegekre, akkor győzelem!

Marcipán és Frutti írta...

Ez a cseréptálas meggylekvár szuper ötlet.Szerinted a római tálban is jó?Nem kellett hozzá cukor?Elég édes?És mennyire szabad telerakni a tálat,hogy ne fusson ki belőle?Le kell fedni?Bocsi a kérdésözönért,de még sosem főztem lekvárt,ilyet meg pláne nem:):):)Köszönöm!
Frutti

Dulmina írta...

Én nem csinálnám római tálban, mert a meggy kegyetlenül befogja, és azt nem igazán lehet utána kitakarítani.
Édesség-ügyben én nem biztos, hogy mérvadó vagyok, mert nagyon alulról lövöm a közízlést. Az biztos, hogy az érett gyümölcsben alapból van valamennyi cukor, ami a főzéssel még koncentrálódik is. Én a vége felé szoktam megkóstolni, aztán ha úgy érzem, hogy kell, akkor egy kis gyümölcscukrot teszek még hozzá (de csak érzéssel - már 1-2 kanálnyi is csodákat tud művelni, és az arányában még minimális mennyiség). (Másik lehetőség, amit még nem csináltam, csak olvastam róla, és nagyon tetszik: natúr eltenni, és felhasználáskor keverni hozzá mézet, ízlés szerint. Így ki van kerülve a méz hőkezelése, és aszerint hangolható az édesség, hogy mihez használod a lekvárt.)
Valamennyit összébb esik közben a gyümölcs, de púposan mondjuk akkor se tenném.
A lefedés pedig biztosan felejtő, mert csak anélkül tud elpárologni a leve és besűrűsödni. Sőt, nagyobb mennyiséget legcélszerűbb valami nagy felületű edényben csinálni, amiben inkább vékonyabb rétegben van; és ha nagyon sok levet engedett, abból esetleg leönteni is lehet közben valamennyit, hogy ne egész napos konyhafűtésbe menjen át a dolog.

Marcipán és Frutti írta...

Köszi a gyors válaszodat!Majd megírom hogy sikerült:):):)

Dulmina írta...

Szívesen. Jó munkát hozzá!

vebe írta...

Sziasztok, olvasgatom én is a konyhatigrisek ügyködését... tetszik, milyen ügyesek vagytok. Annyit szerettem volna hozzáfűzni, hogy a meggyet-epret lehet sima zománcozott tepsiben is sütni, ha nincs akkora zománcos lábos vagy zománcozott agyagedény. Habár ami igaz, az igaz: az ősszel olyan cukornélküli szilvalekvár főtt benne, különb szinte mint az üstben nagyanyáink korában, és sima fedeles műanyag dobozban tároltam, aminek a tetején van néhány kis lyuk, abszolút nem romlott meg. Szóval a cserépmázas edény a legjobb, az biztos. Ami a dusnztolást illeti, amit Dulmina igen ötletesen a kuktában végez: annak idején a jóanyám úgy csinálta, hogy törülközővel vagy bármilyen egyéb törlővel kibélelte a lábost, abba állította az üvegeket, persze le is fedte őket az anyaggal, meg vizet is töltött hozzá. És láttam, hogy újsággal is csinálták egyes házaknál, tehát anyag helyett újsággal bélelték ki a lábost, és a tetejére is újság került néhány rétegben. Miután gyöngyözött kb 15-25 percet, abba hagyták kihűlni. További jó munkát lányok!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails