Citromfű és Napmátka érdeklődött, miket olvastam 2008-ban.
Én nem állítanám magamról, hogy szeretek olvasni. Persze az sem igaz teljes mértékben, hogy nem. Mondjuk inkább úgy, hogy nagyon megválogatom, hogy mit olvasok - azt viszont utána kivenni nem lehet a kezemből. Épp ezért nekem nyugodt körülmények kellenek az olvasáshoz - nem vagyok az a "van 5 percem a buszon, előkapom a könyvet" típus. Leginkább itthon ülök neki, és akkor 1-2-3 óra biztosan elszalad így. Ami viszont valamiért nem jön be, ahhoz vagy hozzá se fogok, vagy igenis leteszem, mikor látom, hogy reménytelenül érdektelen számomra - legalábbis amióta nem kötelező olvasmányokon élek. (Az iskola egyébként kezdettől fogva hatékonyan utáltatta meg velem az olvasást mint olyat, de ennek részletezésébe inkább nem mennék bele.)
S hogy miket olvastam 2008-ban?
Lugosi Dóra: Sors, genetika vagy választás... az életed? ... az egészséged?
Dóráról a neten olvastam először, meg aztán hallottam vele egy interjút Govindának a Kanál forradalma című műsorában (Civil Rádiós műsor, de a neten is meg lehet hallgatni az adásokat - érdemes!). Ennyi már elég volt ahhoz, hogy határozottan érdekeljen a könyv. Nem is csalódtam: szinte alig bírtam letenni - utána pedig jó sokáig foglalkoztattak még az olvasottak. Nagyon megérintett az ő személyes története, a stílusa, a felfogása.
Schobert Norbert: Vallomás
Nem titok, hogy engem Norbi indított el a tudatosabb táplálkozás útján - az ő írásai hatására száműztem a cukor után a fehér lisztet is a konyhámból, meg akkoriban kezdtem odafigyelni a rejtett cukor elkerülésére (a nyílt cukrozás helyett akkor már édesítőszereket használtam). Az már egy más kérdés, hogy nem álltam meg itt, hanem utána búcsúztam a félkész dolgoktól is (adalékanyagostul), meg a hústól, tojástól... - sok dologban szigorúbbra véve a figurát, mint Norbi, sok dologban meg lazábbra. Ez a könyv már nem volt annyira nagy hatással rám, mint a korábbiak, de azért nem bántam meg, hogy kézbe vettem.
Kahlil Gibran: A próféta
Egy barátom ajánlotta a figyelmembe ezt az olvasmányt. Nem az a könnyed, haladós műfaj - sokkal inkább gondolkodtató, újra és újra olvasgatós. Sok megszívlelendő dolgot találtam benne, örülök, hogy ezzel az olvasmányélménnyel is gazdagodtam.
Sean Astin: Csavardi Samu története
Nagy rajongója vagyok J.R.R. Tolkien műveinek és világának. Már a filmek előtt is az voltam. A gyűrűk urából készült filmek is lenyűgöznek, bár természetesen van, amit nagyon nem úgy képzeltem el. Ennek ellenére minden tiszteletem a készítőknek, le a kalappal a hatalmas munka előtt, amit végeztek. Sean Astin Samut játszotta a filmben, de nem csak erről ír, hanem az odáig vezető útjáról is. Jó volt így bepillantani a kulisszák mögé, és megismerni a színészt mint embert is.
Kis zöldfűszerlexikon
Tudom, hogy a lexikont nem igazán szokták olvasni a szó klasszikus értelmében. Ezt azonban annyit forgattam már, hogy nyugodt szívvel állíthatom: olvastam, szinte végig. Persze nem elejétől a végéig, hanem lapozgatva, s mindig kiválasztva pár növényt, ami igazán érdekel (meg amiről még nem olvastam benne korábban). Szép és hasznos könyv, képekkel, leírásokkal, receptekkel.
A könyveken túl persze sokkal többet olvasok elektronikus formában: rengeteg blogot, receptet, cikket. Ha valamilyen ismeretlen dologról szeretnék tájékozódni, szinte mindig a neten keresek rá először. Ez aztán természetesen egészen más jellegű olvasmány: kiválasztani, hogy melyik forrás kellően hiteles, részletes, és valóban megadja a választ a felmerült kérdéseimre.
Szépirodalmi jellegű olvasmányaim között pedig mindenképpen meg kell említeni néhány barátom írásait is (főleg novellákat), amiket szívesen, érdeklődéssel forgatok. Nekem ez is nagy élmény tud lenni. Ezzel kapcsolatban még egy kellemes emlék 2008-ból: magam is kedvet kaptam az íráshoz, két novellát pedig egy szerzőtárssal közösen alkottunk (ez több téren is saját korlátaim legyőzése, ezért óriási dolog számomra).
3 megjegyzés:
Köszönöm, hogy időt szakítottál a válaszra. Be kell vallanom, hogy nagy meglepetést okoztál olyan szerzőkkel, akikről nem gondoltam volna (hogy olvasod, vagy kedveled). De az is lehet, hogy én nem figyeltem elég jól korábban.
Meglepetés volt Tolkien és Norbi. Utóbbi kapcsán én a Te "rendszeredet" (vagy étkezési-főzési szokásaidat)sokkal ésszerűbbnek és megalapozottabbnak érzem, mint az általa felállított rendszert.
Még csak annyit tennék hozzá a bejegyzéshez, hogy a Próféta valamikor régebben nekem is "alapmű" lett (vagyis fontos), és ezért Gibran más műveit is olvastam, de ehhez mérhetőt (eddig) nemigen találtam. Talán a Bolond és a Homok és tajték c. írásai fogtak még meg.
Köszönöm,Dulmina,hogy játszottál!
Tolkien világa engem is elvarázsol. Olvastam a könyvet, láttam a filmet.
Sajnálom, hogy az iskola "hatékonyan utáltatta meg veled az olvasást"... Nem ez lenne a célunk. De van ilyen. Sajnos.
Én köszönöm a meghívást a játékba, jó volt ezt összeszedni, meg biztos jó lesz pár év múlva visszaolvasni ezt a bejegyzést.
Tolkient a "Főzzünk könyvből!" VKF! téma kapcsán akartam egy kicsit körbejárni, de aztán kellő ihlet hiányában ez elmaradt. Talán majd összeszedem azért, "csak úgy".
Norbi rendszerében azt azért mindenképpen becsülöm most is, hogy a világos célkitűzés mellett az odáig vezető úthoz is támogatást ad. Nem csak megtilt "minden jót", hanem azt mondja, hogy legfeljebb ha nagyon kívánod, egyed délelőtt, és ne sokat. Vagy egyél inkább ezt meg ezt. Eleinte én is használtam az általa kínált "kiskapukat" néhány téren, az már a következő fokozat, hogy nincs szükségem rá - de a lehetőség megvan, és ez tetszik. És hát idáig el kellett jutni...
Gibrantól szeretnék még olvasni mást is, úgyhogy köszönöm az ötleteket.
Igen, én tudom, hogy az iskola nem arról kellene, hogy szóljon, meg nem egészen úgy kellene, hogy működjön... De voltak azért jó dolgok is ott! (Ennek ellenére nem vágyom vissza, a pad egyik oldalára sem :)
Megjegyzés küldése