Kapros "túrós" pogácsa

Maradt még a hétvégén vett rengeteg kaporból, és adta magát az ötlet, hogy valami túróst jó lenne készíteni vele. Persze mivel továbbra sem igazán kívánom a tejtermékeket (meg különben is megvolt most az adag a rakott krumpliban - muszáj volt már felhasználni a hűtőben árválkodó tejfölt; szerencsére így el is fogyott mind), hamis túrós lett. Kölessel. Előbb lepényt akartam, de aztán eszembe jutott ez a pogácsa, hogy kölestúróval és olívabogyó helyett kaporral vajon milyen lenne...

Hát ilyen:

Természetesen akkor már a tésztát is tejmentesítettem.

A kézimalommal durvára őröltem 1 dl kölest, majd bő 4 dl vízzel feltettem főni. (Gondoltam, így megúszom a főtt köles turmixolása című akciót - csak nem barátom nekem az a turmixolás, ha nem muszáj.)

Közben egy nagy tálba szórtam 50 dekányi teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 teáskanál sót, hozzáöntöttem 10 dkg olvasztott margarint.

Megkevertem a felfőtt kölest, majd miután ülepedett egy kicsit, lekanalaztam egy fél bögrényit a levéből (avagy nem volt kész kölestejem, de ez végülis valami hasonló volt). Hideg vizet öntöttem hozzá a bögrébe, hogy csak langyos legyen (így majdnem tele lett a bögre), tettem bele egy kis mézet, meg belemorzsoltam 2 deka friss élesztőt.

A többi kölest időnként megkeverve sűrűre főztem (olyasmi lett, mint egy sűrű tejbegríz), majd levettem a tűzről és hűlni hagytam.

A tésztához hozzáöntöttem a felfuttatott élesztőt, és az egészet összegyúrtam, hogy lágy, de nem ragadós legyen az eredmény (nekem most kellett még hozzá egy kis víz).

Ízesítettem a kölest egy fél citrom levével, meg némi sóval. Amíg kelt a tészta és tovább hűlt a köles, elfoglaltam magam mással.

Aztán a kölesbe belevágtam egy csokor kaprot, és azzal is elkevertem. Ekkor már egész jó túrókrém állagú volt (álltában is sűrűsödött még).

A tésztát kinyújtottam, kétharmadát megkentem a kölestúró felével, majd behajtottam középre előbb az üresen hagyott harmadot, utána meg a szemköztit.

Kelni hagytam, majd megismételtem a töltést-hajtogatást a másik két széléről is.

Megint kelni hagytam, majd kinyújtottam kb. másfél centi vastagra, éles késsel berácsoztam a tetejét, és kis pogácsákat szaggattam belőle.

Kikent tepsire sorakoztattam, majd 190 fokon bő 20 percig sütöttem. Ennyi idő kellett, hogy az alja és a teteje is kapjon egy kis színt. Három tepsivel lett összesen, a végén persze az összegyúrt maradékokból már nem réteges, de azért az is finom.

Összességében némileg lágyabb volt így, mint a múltkor az igazi túrós. Főleg a vakarcs összegyúrásánál kellett jobban lisztezni, de nem volt zavaró. Az íze nagyon bejött, a kész pogácsákon már egyáltalán nem érezni a köles ízét, és a kinézetükben sincs semmi különös. A rétegesek még meg is dőltek, szóval a látványra sem lehet panasz :) Frissen enyhén ropogósak voltak, most, másnap pedig fantasztikusan puhák és könnyűek, különösen az első nyújtásból a réteges darabok.