2008. október 20., hétfő

Csicsókával rakott kelkáposzta

Ma is szedtem fel egy kis csicsókát (sokat azért nem érdemes, mert nem lehet jól tárolni, a földben viszont semmi baja se lesz, még a fagyot is bírja). Örömmel vettem észre, hogy egyre nagyobbak a gumók, és a mennyiségre sem lehet panaszom. Így most már bátran alkothatok olyan ételeket is, amikhez nagyobb mennyiségű csicsóka kell.

A vágott meg az apróbb darabokból például a következőt készítettem ebédre azon frissiben:

Mielőtt kimentem csicsókát szedni, előrelátóan beáztattam a pataki tálat. A felszedett csicsókát jó alaposan megmostam, kiválogattam. A gyors felhasználásra ítélt darabokat felaprítottam: a legtöbbet kb. fél centi vastag karikákra, de a karcsúakat/kicsiket meg inkább hosszában hasábokra (összesen egy literes tál majdnem tele lett a darabokkal). Csak a sötétebb héjszínű gumókat hámoztam meg (azoknak vastagabb a héja), a többit nem (azért volt fontos az alapos mosás).

Kiöntöttem a vizet a pataki tálból, majd az aljára szórtam 1 bögre megmosott barna rizst. Ráöntöttem 1 és 1/2 bögre vizet, ízesítettem 1 teáskanál tengeri sóval. Kettévágtam 1 közepes fej kelkáposztát, majd a torzsáját kikerülve kis cikkeket vágtam belőle, hogy úgy 2 centisek legyenek a külső részen (persze így széthullottak, de pont így volt jó). A rizsre rétegeztem a káposztát és a csicsókát, meg majoránna-leveleket tépkedtem közéjük, és némi (napraforgó)olajjal is megcsorgattam időnként. A hideg sütőbe tettem az egészet fedelestül, majd 200 fokra kapcsoltam, és bő 1 órán át sütöttem. A végén ráreszeltem 10 dekányi füstölt sajtot, és megvártam, míg ráolvad (elhagyható).

Az alján remekül megpárolódott a rizs, és a zöldségek is finomra sültek. A káposzta még meg is pirult a tetején, de szerencsére nem égett meg. A fenti mennyiség felét gond nélkül elfogyasztottam ebédre. A rizzsel kellően tartalmas, de azért könnyű fogás volt.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails