Csicsókás prézlis

Gyerekkoromban sokszor volt rántott patiszon a vacsora (saját termésű patiszonból), aminek segíteni kellett a panírozásánál. Nem volt a kedvencem a művelet, és ráadásul a kész, kisült darabokból is csak a bunda ízlett, a tök nem igazán. A végén pedig a maradék tojásból és a maradék morzsából prézlis lett, vagyis csak bunda, kisütve egy plecsninek. Ha szerencsém volt, akkor tenyérnyi méretben.

Egyszer meg találtam kérdezni, hogy miért kell ezt szeletenként bundázgatni, miért nem lehet összekeverni az egészet, és úgy kisütni. A patiszont persze nem szeletben, hanem összevágva gondoltam beleépíteni. Rajtam kívül sajnos senki se tartotta jónak az ötletet, úgyhogy maradt a panírozás...

Most viszont nem kérdeztem senkit, hanem megcsináltam, méghozzá csicsókából. Felüöttem két tojást, picit sóztam, hozzáreszeltem egy marék csicsókát a reszelő nagy lyukán, és hozzákevertem annyi kenyérmorzsát (megszárított kenyérmaradékok húsdarálón áthajtva), hogy ne túl folyós, de ne is túl száraz masszát kapjak. Forró olajba kanalaztam és kilapogattam. Közepes lángon mindkét oldalát pirosra sütöttem (így nem maradt nyers a közepe, de nem is szívta tele magát olajjal). Konyhai papírtörlőre szedtem ki. Most csak így magában falatoztam el, de például rizzsel vagy valamilyen főzelékhez is el tudom képzelni.

Ki fogom próbálni más zöldségekkel is, illetve sűrűre készített tojásmentes panírozó masszával is (sűrű, tojásmentes palacsintatészta vagy valamilyen sárgaborsólisztes keverék). Még akár patiszonnal is jó lehet ;)