Szokás szerint ma is jól bevásároltam a piacon mindenféle tervezett és nem tervezett dolgot. Jövő héten sem fogok alapanyaghiányban szenvedni, no meg persze a tartósításba is most kell belehúzni, mikor egyre olcsóbb már minden, csak legyen rá vevő.
El sem bírom képzelni magamról, hogy mindezekből a finomságokból ne spóroljak szűkösebb időkre. Persze ez nem bírja úgy, mint a szupermarketi paradicsom, hogy bevágom a sufniba és hónapok múltával is kutya baja (íze meg frissen se sok volt, így nem volt minek elmennie). (Megjegyzem, én ilyen beszerzésre nem vetemedem, szüleim hozták, megmaradt, nem vitték vissza, és a két paradicsom azóta is köszöni, jól van :)
Szóval tartósítás: A fagyasztóm kicsi, alapvetően félkész ételeket meg esetleg maradék 1 adagokat szoktam eltenni benne. Befőzés minden mennyiségben: befőttek, dzsemek, lekvárok, ivólevek, s nem ritkán egyéb különlegességek is. Itt a megfelelő méretű és fedővel rendelkező üvegek mennyisége szab korlátot a kreativitásnak. Szerencsére szorgos gyűjtőmunkával folyamatosan bővítem a lehetőségeimet. Az aszalásnál nincs ilyen külső probléma, egyelőre bírom befőzéshez nem alkalmas tárolóüveggel meg vászonzsákkal (meg ilyenkor a sütéshez már nem használt tepsik is némi szerephez jutnak). A "napfény városában" a napsütéses órák számára sem panaszkodhatom :) Igaz, nem minden alapanyag alkalmas aszalásra, de azért értek már kellemes meglepetések a témában.
Mindezeket természetesen a saját ízlésemnek megfelelően követem el, vagyis cukor és tartósító, meg egyéb adalékok nélkül. Friss, ízletes, kiskerti alapanyagokat használok hozzá, amit ráadásul igen környezetbarát módon, biciklivel hordok haza a közeli piacról (persze általában megrakva, mint egy igásló, időnként ráadásul viccesen lobog mögöttem a hátizsákból kilógó petrezselyemzöld :) A vásárlással támogatom a helyi termelőket (kereskedőktől csak végszükség esetén vásárolok), bár sejtem, hogy annyira nem éri meg nekik a földművelés. Azért reménykedem, hogy nem adják fel, mert nélkülük komoly bajban lennék...
Ezért már azt mondom, hogy természetesen megéri: a szombati és vasárnapi korán kelést, a néha nem kis találékonyságot igénylő szállítást, meg a feldolgozással kapcsolatos munkát is. Utóbbi mennyisége nyilván az alapanyag jellegétől meg a készítendő árutól függően változik. (Avagy a magozott meggy nyilván nem egy kategória a hámozást sem igénylő kopaszbarackkal, illetve mondjuk a natúrbefőtt elkészítése a zakuszkafőzéssel). Aztán ott van még a gázszámla: most a nyári hónapokban átlagosan 4 köbméter fogy havonta, de ebben a meleg víz meg az egyéb főzés is benne van - magyarán, jelentősen nem nyomja meg a fogyasztást a befőttdunsztolás, dzsemfőzés és társai. A sütőm elektromos, azt viszont eleve sokkal kevesebbet használom ilyen melegben, tartósítással kapcsolatos dolgokhoz meg szinte egyáltalán nem (a zakuszkához is a padlizsánt odakint sütöttem meg gallyal tüzelve, a napon aszalok, stb.). Na meg az alapanyagok ára: nyilván nem az érési szezon elején veszek ilyen célra bármit is, hanem amikor már sok van, lement az ára, de még azért nem nagyon utója.
S hogy idén mennyibe kerültek az eddig eltett dolgok?
A natúrbefőttnél a gyümölcs jellegétől függően fél-háromnegyed kiló fér egy szabvány üvegbe. (Bár a megvásárolt alapanyag között mindig akad pár túl érett vagy sérült, amit befőzés helyett inkább elfogyasztok - ezt mondjuk nem veszteségként könyvelem el, mert fogyasztásra is vettem volna valamennyit.) Esetenként a rárakott fahéj, szegfűszeg nem jelentős költség, a rum már inkább.
sima meggy, egész: kb. 120 Ft/üveg (200 Forintos meggyből)
rumos meggy, egész: kb. 180 Ft/üveg (a rum azért megnyomja :)
magozott meggy: kb. 150 Ft/üveg (ennél belemegy a háromnegyed kiló)
cseresznye: kb. 130 Ft/üveg (250 Forintos cseresznyéből)
rumos szilva: kb. 130 Ft/üveg (100 Forintos szilvából, szintén belement a háromnegyed kiló)
őszibarack, kopaszbarack: kb. 60 Ft/üveg (100-120 Forintos barackból, csak fél kilónyi fér be felezve)
gyalult tök (kaporral, ecettel): 50 Ft/üveg (kísérleti mennyiség, egy százasért vettem egy tököt, 2 üveget töltött meg, meg kimaradt egy kicsi friss fogyasztásra)
Dzsemeknél bő 2 kg előkészített gyümölcsből (legyen 2,5-3 kg alapból, jellegétől függ a tisztítási veszteség mértéke) lesz bő 2 liternyi dzsem (6 közepes üveg), és ehhez mindenképpen kell a dzsem kocsonyásító (200-300 Ft, attól függően, hogy tudok-e akciósan spájzolni, vagy SOS kell). Ha nem érzem elég édesnek, akkor gyümölcscukor (pár evőkanálnyi csak!), meg a dolog jellegétől függően citromlé, vaníliarúd, stb. (utóbbi alaposan odatesz a költségvetésnek - viszont finom lesz vele az áru! :)
natúr őszibarack: 100 Ft/üveg alatt! (80-100 Ft-ért már nem túl nagy, de ehhez tökéletes barackot tudtam venni)
ribizlivel savanyított őszibarack: kb. 100 Ft/üveg
rebarbara + őszibarack: kb. 140 Ft/üveg (és a vaníliarúd miatt ilyen sok, a felhasznált 5 csomag rebarbara 250 Ft volt, a baracknak meg százas kilója)
Aszalásnál 1 kg gyümölcsből fajtától függően 15-25 dkg aszalt gyümölcs lesz. Zöldségeknél 1 kg-ból 10-15 dkg szokott csak lenni. A paradicsom is rosszul fizet: jó 10 dkg lett 1 kilóból. De a nap ingyen süt! :)
aszalt szilva: kb. 700 Ft/kg (egy százas volt a szilva kilója, és mind jó is volt aszalni)
aszalt körte: kb. 1200 Ft/kg (no igen, 200 Forintos körtéből)
aszalt paradicsom: kb. 1000 Ft/kg (és a mai adaghoz már 100 helyett 80 Ft-ért jutottam alapanyaghoz)
Egyebek:
rebarbara chutney: kb. 100 Ft/üveg
zakuszka: 130 Ft/üveg (fél literes) (mondjuk ezzel volt munka bőven! - és azóta a padlizsán jelentősen olcsóbb lett)
Csendes megjegyzés:
natúr vegamix: kb. 1200-1400 Ft/kg (pontos összetételtől függ, ősszel érdemes a cserépkályhán csinálni, mikor a gyökérzöldségek már olcsóbbak, a többit meg betakarították a fagyok elől, és szintén olcsón túl akarnak adni rajta)
ebből az ételízesítő: kb. 700-800 Ft/kg (nyilván a só-zöldség aránytól és a használt sótól függ, én felesben szoktam tengeri sóval)
A bolti befőtt- és dzsemáraknak azért jelentősen alatta vagyok. A számomra a fogyasztható kategóriába tartozó, nem agyoncukrozott, és lehetőleg egyéb adalékoktól is mentes változatokénak meg főleg :) (OK, értem én, hogy ott az üveget meg a fedőt is meg kell fizetni, amit én számtalanszor újrafelhasználok, és üveget biztosan nem veszek külön.)
Mindent összevetve azt hiszem, nekem nagyon megéri. Megyek is kicserélni a kuktában a kopaszbarackokat...
8 megjegyzés:
Olyan jó, hogy így számszerűsítetted a dolgokat. Én biztosan nem tudnám így összeadni, mi mennyi, de abban biztos vagyok, hogy megéri! Ráadásul olyan jó érzés nézni a lányaimat, ahogy az általam készített finomságokat falják ;o)
Én is gondolkodás nélkül rámondom érzelmi alapon, hogy természetesen megéri. De az utóbbi időben annyi helyről megkaptam, hogy "a drága pénzen megvett gyümölcsből" és "a rengeteg idő meg munka", hogy magam is kíváncsi lettem :)
azt hittem, h adsz is el belőle! Hébe-hóba adok el! Bár mostanában már noszogatnak, h csak csináljam és áruljam is, mert finom!!! Karácsonyi vásárra indultunk már meg párszor, csak hát a többieknek októberben jut ilyen az eszükbe! Próbáltad már a bodzavirágos eperlekvárt?
Én nem árulom, csak a családban osztogatom, meg persze én fogyasztom. De a télen a karácsonyi vásárban le voltam döbbenve, hogy milyen árakon megy ez. OK, hogy különlegesség, meg természetes, meg kézzel készített, meg munka van vele (pontosan tudom), de mégiscsak nagyon sokalltam a 6-800 Forintot egy-egy kis üveg lekvárért (szórólapot viszont hoztam, mert a terméklistában jó ötletek vannak :)
Az eperlekvárról tavaly lemaradtam, de idén tervben van. Nagyon jól hangzik hozzá a bodzavirág!
a bodzavirágot meg az epret hogy hozzuk össze?
merthogy a bodza most virágzik, eper még még azért később lesz lekvárfőző mennyiségben, nem? vagy szárítottal?
A szárított bodzavirág egész jó, bár eddig még csak teának és palacsintatésztába keverve használtam. Frissből árnyékosabb helyeken azért még látok elég sok olyat, ami majd ezután nyílik ki; kérdés persze, hogy addigra épp lesz-e elég. Felém már elég jól beindult az eper, saját termés van naponta egy-egy kis tállal, igaz, ez lekvárnak semmi (meg amúgy is frissen szedve az igazi, így inkább megesszük). Piacon majd sasolok, de ma még túl drága volt az eper ahhoz, hogy nagyobb mennyiségre gondolhassak.
szóval ezek szerint Neked van tapasztalatod száríott bodzavirággal :) szeretnék magamnak szárítani a szörpön kívül.
Most, hogy mondod a mi bokrunknak is az árnyékos felén még van olyan tányér, ami éppen, hogy csak bimbós - míg a napos felén, meg már teljesen kinyílt tányérok vannak -, szóval az még eltart egy ideig mire kinyílnak.
Az eper nálunk még nagyon drága, és nem is az igazi... de lassan csak lesz :)
(saját összesen 1 tő futóeper, hát abból egyelőre 3 szem lett :D :D :D)
Tavaly annyira sok bodzavirágom volt, hogy frissen már nem tudtam vele mit kezdeni, így megszárítottam. (Pedig a bodzaecethez elég sok kell, és több üveggel is csináltam.)
Én is egyelőre még várakozó állásponton vagyok az eperdzsemet illetően - aztán remélem, nem járok úgy, mint tavaly, hogy mire elszántam volna rá magam, addigra már nem volt eper :)
Megjegyzés küldése