Máktorta (vegán)

A kölestej nem önmaga miatt volt érdekes számomra, hanem mert ennek a tortának a tésztájába kellett volna tej. Gondoltam, jó lesz valami növényi változat. Főleg, hogy a töltelékbe meg fel lehetne használni a tejkészítésnél visszamaradt főtt gabonát. Úgy is lett.

Szóval miután elkészült a kölestej (1 bögre kölesből), és harmadszor is leszűrtem, ismét visszatettem a lábasba, de ezúttal már azért, hogy abban keverjem össze a tortatölteléket. Hozzákevertem még 20 deka darált mákot, egy jó marék összeaprított aszalt szilvát (amit előtte rumba áztattam), ízesítettem mézzel, őrölt fahéjjal, meg apró citromdarabokkal. Elég sűrű volt, úgyhogy még a kölestejből is kellett hozzá pár kanállal, hogy egy jól kavarható massza legyen.

Aztán összeállítottam a tésztát. Bő 35 deka zabpehelyliszthez hozzáadtam bő 10 deka olvasztott margarint, kevés sót, mézet, meg annyi kölestejet, hogy fakanállal kavarható, de azért elég sűrű tésztát kapjak (messze nem kellett az összes kölestej!). Margarinnal kikentem a kapcsos tortaformámat, majd beleegyengettem a tészta nagy részét úgy, hogy jó magas pereme legyen a szélén. Aztán ráöntöttem a máktölteléket, azt is elegyengettem, és a félretett tésztából kis rudakat sodortam a tetejére (álltában gyorsan keményedik, úgyhogy eddigre már jól gyurmázható volt).

180 fokon jó 40 percig sült, de előmelegítés nélkül. Érdemes megvárni, amíg jó barna a teteje meg a széle, mert az alja annál világosabb.

Langyosra hűlve vettem csak ki a formából, és persze rögtön "próbaevést" csináltam (gyanítom, teljesen kihűlve lehet majd igazán szépen szeletelni). Mivel ízlett, adta magát a következő feladat, amin épp most ügyködöm ;)

A tésztareceptért köszönet egyik kedves olvasómnak, Marcsinak, a töltelék alapötletét meg a tavalyi nagy kedvenc Nagyon mákos kocka adta.

Utólagos kiegészítés: Kihűlve tényleg szépen szeletelhető - én a tésztacsíkok mellett vagdosom, mivel a közökbe további (rumos) szilvát raktam díszítésnek (így mindegyik szeletre jut mindenből, és nem is nehéz elvágni).