Almás-banános sütemény

Csak nem hagyott nyugodni a régen kinézett banános muffin recept, így mégiscsak rászántam egy kis időt, hogy megkeressem. Persze már első olvasáskor tudtam, hogy alaposan reformosítani fogom (avagy már akkor sem értettem, hogy 2 banán mellé miért kellene bele még egy csomó cukor, vagy egyáltalán, bármilyen édesítés is - nem akarok én ezzel senkit se bántani, csak különösen szemet szúrt a dolog).

Kipróbáltam tehát az elképzelésemet, és nem is bántam meg:

Egy nagy tálba belereszeltem 2 almát (úgy szoktam, hogy negyedelem, kivágom a magházát, aztán a kivágott magház oldaláról kezdem reszelni a tökreszelőn; a széléből belemegy ugyan egy kis héj, de nagy része szépen egyben marad - így a hámozást is megspórolom, meg a végén maradó kis darab lereszelésének gondját is, mivel a héjon keresztül biztos nem megy vele a kezem is). Aztán folytattam a reszelést 2 érett banánnal. Hozzáöntöttem még 1 kis doboz kefírt, meg 2 tojás helyett 2 evőkanál őrölt lenmagot. Megolvasztottam 15 dekányi margarint, abból egy tollkenő segítségével kikentem két muffintepsi mélyedéseit (24 db), a többit pedig a tálba öntöttem. Nagyjából összekevertem, aztán kanállal hozzámértem még 25 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, meg raktam hozzá 1 csomag sütőport, 1 csipet sót és 2 teáskanál őrölt fahéjat. Bő 1/2 dl víz is kellett még, hogy jó legyen a tészta állaga (könnyen keverhető, de nem nagyon híg - a pontos vízmennyiség nyilván a gyümölcsöktől függ). A kikent formákba kanalaztam, majd 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem. A sok gyümölcs miatt a tűpróba nem igazán megbízható, inkább a látvány alapján nyilvánítottam késznek (szép sült színű és körben elvált a formától).

Könnyű, ízletes, egyáltalán nem száraz süti lett a jutalmam. Csokidarabkák bekeverése helyett én inkább egy kis diót szórnék a tetejére, hogy sütéskor megpiruljon, de anélkül is finom. Nincs "fogyókúrás" íze így, külön édesítés nélkül sem. De legalább nem holmi bűntudatból mentem el utána sétálni, hanem mert ebben a szép időben jólesett :)