Hogy én ezt már milyen régóta tervezem! Már amikor először olvastam
Bombadil Tománál a
receptet, akkor tudtam, hogy ki kell próbálnom. Csak akkor éppen nem volt friss, zsenge zöldbabom, így meg kellett várnom, mire termőre fordul a másodvetés. Akkor meg már beköszöntött a hűvös idő, nem kívántam a nyers, hideg salátát. Bele is törődtem, hogy majd jövőre...
Ma végre minden összejött: a másodvetés juliskababról még tudtam szüretelni egy jó marékkal (igaz, elég egyenlőtlen, és girbegurba csövek voltak, de ízre jók), és az idő is kellemesen nyárias, így éppen jólesett ez a saláta.
Igaz, kicsit alakítottam rajta: a fokhagyma nálam mindenképp felejtő, és most a sajtot se éreztem túlságosan nyerőnek. Volt viszont
tegnap estéről egy kis maradék kuszkusz (ami - így utólag belegondolva - nem épp a legjobb párosítás volt a szejtánhoz, de ezt lehetett kellően gyorsan elkészíteni).
Az öntethez egy tálban összekevertem az alábbiakat:
- 1 evőkanál magos dijoni mustár
- 2 teáskanál méz
- 2 evőkanál málnaecet
- 5 evőkanál olívaolaj
- kevés só és frissen darált bors
A babcsövek végeit levágtam, majd felaprítottam őket, utána pedig összeforgattam annyi öntettel, hogy vékonyan bevonja, de semmi esetre se tocsogjon benne (nem kellett mind, majd kitalálok valamit, hogy mire használhatom fel a maradékot). Egymás mellé raktam a kuszkusszal (nem találtam vonzónak még ezzel is összekeverni, és természetesen megmelegíteni se), és kiültem a teraszra elrágcsálni. Ezeket a nyers dolgokat lényegesen több idő megenni, mint a főtteket, de ennyi lassítás nem árt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése