2008. október 14., kedd

Birsalmás kosárka

Ez a sütemény úgy lett, hogy minden hozzávalóból volt itthon egy kis maradék. Összehoztam hát őket, és a máktorta után szépen megsült ez is (így most csak 6 darab lett, önállóan készítve nyilván ennek a dupláját érdemes). Ennek is tavalyról való az alapötlete, de emlékezetből, meg aktuális hangulatom szerint most ez lett belőle:

A tészta ugyanaz, mint a máktortáé, csak persze kisebb mennyiség. bő 10 dekányi zabpehelyliszt, és ahhoz úgy 3 dekányi margarin, csipet só, némi méz az ízesítéshez (javaslom kóstolgatni), meg annyi kölestej, hogy fakanállal keverhető, de határozottan sűrű tészta legyen (persze másfajta tejjel, vagy végszükség esetén vízzel is lehetne). Mire kikentem a muffinformát (olvasztott margarinnal, tollkenő segítségével), jól gyurmázhatóra szilárdult. Elosztottam 6 felé, és kibéleltem vele a mélyedéseket.

Volt még 2 birsalmám a saját termésből, abból lett a töltelék. Elég sokat ki kellett vágni mindkettőből, szóval 1 normális birsalmányi mennyiség maradt csak. Ezt késsel apró darabokra vágtam, majd kevés margarinon, kevés mézzel puhára pároltam. Őrölt fahéjjal ízesítettem.

A tölteléket szétosztottam a kosárkákba, meg durvára vágott diót szórtam mindegyiknek a tetejére (ez a sütéskor finoman megpirult). 180 fokon jó 15 percig sütöttem, a máktorta készítésével előmelegített sütőben (amúgy külön biztos nem melegíteném neki elő). Megvártam, míg langyosra hűlt; ekkor egy vékony kávéskanállal alányúlva könnyedén ki lehetett őket emelni a formából.

Jó kis alaptészta ez a zabpehelylisztes megoldás; ha így folytatódik, még nagymama koromban is megemlegetem róla Marcsit! :)

1 megjegyzés:

Marcsi írta...

Kedves Dulmina! Csak nem én csuklok folyton? :) Ha igen, örülök az örömödnek :)
Marcsi

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails