Kefíres müzlikenyér

Hirtelen felindulásból elkövetett alkotásom volt tegnap ez a kenyér:

Kenyérsütőgép keverőedényébe öntögettem az alábbiakat, ebben a sorrendben:

• 1 kis pohár (175 g) kefír
• 1/2 kefíres pohár víz
• 1 teáskanálnyi méz
• 1 csipet só
• 3 evőkanálnyi étolaj
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 20 dkg zabpehelyliszt
• 10 dkg müzli
• 2 dkg friss élesztő, szétmorzsolva

Dagasztás programot kapcsoltam rá. Közben oda-odanéztem, kell-e még hozzá folyadék vagy liszt (jól eltaláltam a sacc/kb "mérést" és átalakítást, semmi se kellett bele pluszban - a profizmus ugye :))) Az eredetiben 3 dl joghurt volt, itthon meg 1 pohár kefír, azért a csere; no meg romlandó dolgokból nem csípem a bontott csomagokat, azért a víz inkább (mert a kis maradékokat vagy megeszem, és akkor összeeszek mindent, vagy nem eszem meg, és akkor megromlanak - egyik sem vonz igazán, így inkább törekszem rá, hogy hacsak megoldható, ne legyenek ilyenek). A cukormennyiséget meg azért csökkentettem erőteljesen, mert a felhasznált müzlinek épp azt tartottam a hibájának, hogy nekem nagyon édes (egy csomaggal vettem nemrég kipróbálni, de nem jött be). Ebbe a kenyérbe épp jó volt így.

A gép szépen összedolgozta lágy, de nem ragadós tésztává. Aztán meg is kelesztette. Ekkor kivettem belőle, kicsit átgyúrtam, majd egy kivajazott püspökkenyérformába raktam, és kelni hagytam (kb. a duplájára). Utána beraktam a sütőbe, nálam 180 fokon 45 perc kellett neki, előmelegítés nélkül (nyilván a gépben is megsüthettem volna, de azért sütőben az igazi). Rácsra borítva hagytam hűlni, langyosan már ettem belőle, a maradékot pedig vászonzsákba tettem el.

A müzli teljesen beleveszett, a zabpehelyliszttől pedig van egy jellegzetes alapíze. Nem morzsálódós, és még másnap sem száraz. Egyszer még biztosan megismétlem, hogy elfogyjon a müzli maradéka is.