2008. augusztus 24., vasárnap

Túrós-olívás pogácsa

Az utóbbi időben nem igazán mennek nálam a tejtermékek. Ha mégis kerül az asztalra ilyesmi, az nem "direkt", hanem valami "rejtett" formában, mondjuk süteménybe keverve fordul elő. Most például ebben a pogácsában:


Úgy 1 deci langyos vízbe szórtam egy fél teáskanálnyi barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 deka élesztőt. Egy nagy tálba beleszitáltam 50 dkg teljes kiőrlésű lisztet (most épp 40 dkg búza és 10 dkg rozs került bele, az arány persze szabadon változtatható, bár a tészta megkelése érdekében a rozst semmi esetre se hagynám többségre jutni). Tettem hozzá egy fél teáskanálnyi sót, 1 kis pohár (175 g) kefírt és 10 dkg olvasztott vajat. Az egészet összedolgoztam a felfuttatott élesztővel. Ezúttal egy kis víz kellett még, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak. Konyharuhával letakarva kelni hagytam.

Közben elpakoltam a csorgatóról a megszáradt edényeket, meg elmosogattam, így teleraktam vizesekkel. Kimentem a ház elé, és szedtem egy marék kakukkfüvet, majd egy tálba letépkedtem a leveleit. Felbontottam egy kis üveg olívabogyót, leöntöttem a levét, a bogyókat pedig vékony karikákra szeltem, és a kakukkfűlevelekhez tettem a tálba. Aztán az egészhez hozzákevertem 25 dkg túrót. Ez a papírba csomagolt, apró szemcsés fajta volt, úgyhogy nem éreztem szükségesnek tejföl hozzáadását, hogy kenhető legyen. Az olívabogyót elég sósnak találtam, így a külön sózástól is eltekintettem (persze ízlés szerint lehet sózni).

A megkelt tésztát nagyjából téglalap alakúra nyújtottam, úgy 1 centi vastagra. Kétharmadán eloszlattam a túrós keverék felét, majd az üres harmadát behajtottam középre, aztán meg arra rá a túrós harmadot a másik végéről. Letakartam egy konyharuhával, és ismét egy kicsit mást csináltam: behoztam a ház elől az aszalódó paradicsomokat, meg meglocsoltam a fűszernövényeket a kertben.

Aztán nyújtottam egy kicsit a tésztán, majd az előbbi módon eloszlattam rajta a túrós keverék másik felét, és meghajtogattam. Letakartam, és ismét mentem a dolgomra: ezúttal az utóbbi időben elrakott befőtteket címkéztem fel, no meg előkészítettem a tepsiket a pogácsasütéshez. Aztán a sütőt is bekapcsoltam 200 fokra.

Kinyújtottam a tésztát kb. 1,5 centi vastagra, éles késsel berácsoztam a tetejét, majd egy közepes szaggatóval köröket vágtam belőle, és a vékonyan kivajazott tepsikre sorakoztattam. (Az olívabogyó miatt ezt nem lehet pohárral szaggatni, mindenképpen kell egy jó éles célszerszám.) A lehulló darabokat összegyúrtam, kinyújtottam, és abból is lett még néhány pogácsa. Nyilván nem olyan réteges, mint a többi, de azért nem is rossz! (Nekem most a rétegesből lett 45 db, meg még a vakarcsból is egy kis tepsivel.)

Az előmelegített sütőbe raktam, 15 percig simán, utána meg még 5 percig légkeveréssel sütöttem, hogy a teteje is kapjon egy kis színt. Tányérra rakva hagytam hűlni. Langyosan nagyon finom volt, de a túró miatt még másnapra sem lett annyira száraz, mint a "sima" tészták szoktak lenni. A hajtogatásnak köszönhetően szép laza, réteges szerkezetű lett.

(A kiindulási alapként használt receptet itt olvastam, némi átalakítás és a kivitelezés saját kútfő. Meg a képek is :)

Közben eszembe jutott, hogy ezzel akár az aktuális VKF!-re is benevezhetek, mert van benne túró. Igaz, nálam túrósból a kapros-túrós lepény a verhetetlen, tavasszal, rengeteg friss, zsenge kaporral, enyhén sósan, minimális tésztával, teljes kiőrlésű lisztből, és persze az is csak az alján...
Személy szerint hiába vagyok vega (egyébként nem minden vega mellőzi a tejtermékeket is), a tofut hanyagolom, ha már hamis túró, akkor a Veránál olvasott ötletek alapján kölesből, esetleg rizstejjel, de legtöbbször csak önmagában és turmixolás nélkül (így ugyan kicsit darabosabb, de nem zavaróan).

1 megjegyzés:

cukroskata írta...

Remekül néz ki :-)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails