Csillagtökben sült zöldségek

A tomboló kánikulában továbbra sem vonz a benti sütögetés. Inkább megvárom, míg estére enyhül egy kicsit a forróság, és beizzítom a kerti grillt. Ha épp nincs kedvem végig mellette ülni, az sem baj, annyi odafigyelést igényel csak, mint télen a cserépkályha: időnként tenni kell a tűzre, egyébként meg csinálom a dolgom.

Tegnap este például ezt készítettem ily módon:

A patiszonokak levágtam a tetejét, és egy éles teáskanállal kiszedtem a magját. A húsából is kivájtam valamennyit, hogy mindenütt körülbelül ugyanolyan vastag maradjon csak, mint az alján a magok kiszedése után (fény felé fordítva ott áttetszőbb, ahol vékonyabb). Ez a faragás igényelt ugyan némi erőkifejtést, viszont egyúttal az aprítást is elintézte. A kivájt részekhez hozzákockáztam még az itthon fellelhető zöldségekből, összesen nagyjából annyit, amennyi a patiszon magja volt. Most épp cukkini, paprika, paradicsom és zöldbab került bele. A zöldségkeverékhez csorgattam egy kis olívaolajat, tépkedtem bele friss kakukkfüvet, majd az egészet beraktam a patiszonokba, és visszaillesztettem a tetejüket. Körbetekertem őket pár réteg alufóliával, és a fólia széleit is bezártam. A grillen közepes tűzön megsütöttem őket, félidőben átfordítva. Nem néztem az időt, de szerintem egy jó órát tölthettek a tűz fölött. A fóliából kibontva azon frissiben elfogyasztottam az egyiket. Szerencsére estére már hűlt annyit a levegő, hogy kellemes volt a teraszon vacsorázni.

A patiszon vajpuhára sült, héjastól lehetett enni. A zöldségek pedig zamatosra párolódtak benne. Az ízhatás engem arra emlékeztetett, mintha bent a pataki tálban sültek volna. Amíg tart a nyár, más zöldségekkel és más töltelékekkel is fogok hasonlót művelni.