2008. augusztus 11., hétfő

Főtt kukorica

Természetesen nem múlhat el a nyár főtt kukorica nélkül. Nekem azért különösen nagy esemény, mikor végre megjelennek a friss, zsenge csövek a piacon, mert ezen az időszakon kívül szinte egész évben nem eszek szemes kukoricát (a kukoricadara meg a kukoricaliszt az más), lévén a fagyasztott és a konzerv változat sem a szíven csücske. Idén szerencsére már hetek óta rendszeresen hozzájutok kiváló főzni való kukoricához. Ugyanannál a házaspárnál veszem a piacon, s mivel nem egyszerre vetették el a kukoricát, jó árujuk van folyamatosan.

Szóval főtt kukorica. Az egész a beszerzésen dől el. Ha megfelelő az alapanyag, akkor elrontani se lehet, ha viszont nem megfelelő, akkor minden hiába. Amit nézek a piacon:
A csövek külső héja ne legyen száraz (ha ilyen, akkor régi az áru), vagy túlságosan vékony (próbálták eltüntetni a "bűnjelet", meg hiányozna is az a héj a főzésnél). A héjat széthúzva szép, viszonylag egyenletes, se nem túl apró (szinte csak héj), se nem túl nagy szemek legyenek (ha a szemek szinte összenyomják egymást és a közepük kezd behúzódni, akkor igencsak öreg csőhöz van szerencsénk). Ne tűnjön száraznak, keménynek. Lehet fehér vagy sárga, mindkét színben vannak jó fajták. Nem mindig a nagy csövek a legjobbak. Persze értem én, hogy ha darabra adják, akkor a nagyok "érik meg", de adott esetben lehet, hogy a közepesekkel sokkal jobban járok. Annyit érdemes venni, ami majd egész számú réteget tölt ki a főzőedényben. Mivel alapvetően kerek az a lábas vagy fazék, nyugodtan lehet egy kis eltérés a csövek hossza között (ha mértani pontossággal egyformák, az amúgy is gyanús - mert hát a természet már csak olyan, hogy tesz bele egy kis szórást).

Ha a beszerzés megvolt, jöhet a főzés. A csövek héjából a legkülső leveleket leszedem, a többit viszont félrerakom. A selymet próbálom minél jobban eltávolítani. A csövek végét a legalsó szemek alatt levágom. A főzőedény alját kibélelem a félretett héj felével, elrendezem rajta a kukoricacsöveket, majd lezárom a héj másik felével.

Felöntöm annyi vízzel, ami ellepi a csöveket - érdemes közben egyik kézzel fogni, mert feljönnek a víz tetejére, és úgy néz ki, hogy még mindig nem lepi el.

Lefedve felforralom, majd kis lángon 10-15 percig főzöm (öregebb kukoricának 20 perc is kell, de annál tovább biztos nem érdemes főzni).

Tányérra szedem, kicsit hűlni hagyom, és már fogyasztható is!

Ha marad, azt a főzővízben hagyom (így nem szárad meg), hűtőben pár napig eláll. Hidegen is finom. A néni szerint akkor is érdemes a vásárlás után rögtön megfőzni, ha nem azonnal fogy el, mert főtten elrakva jobb ízű marad, mintha nyersen lett volna tárolva, majd úgy megfőzve. Nem ellenőriztem le kísérletileg, én hiszek neki, és így csinálom. Meg visszajárok újabb és újabb csövekért :)

4 megjegyzés:

Millie írta...

Szia!
A nénidnek igaza van, a kuku (ahogy a 17 hónapos kisfiam hívja) olyan mint a zöldborsó: a benne lévő cukor hamar ízetlen keményítővé alakul. "Szélsőséges" nézetek szerint kukoricát úgy kell főzni, hogy felteszed a vizet forrni, majd kimész leszedni a csöveket. Csak a frisseség kedvéért :-D
A héjában tárolás hátráltatja ezt a fajta öregedést egyébként.
Mi nagyon szeretjük fűszervajakkal grillezni is, mondjuk lime-os- jalapenos, currys, köményes változatokban. Ilyenkor vissza kell húzni a héját, leszedni a "bajuszát", bekenni vajjal, visszatolni a héjat és mehet is a grillre....
A lehetőségek száma végtelen, kár, hogy a szezon nem.
Millie

Dulmina írta...

Köszönöm a grillezős ötletet, mindenképpen kipróbálom a következő szállítmányból!

fakanal írta...

lemaradt a macska a végéről:)
http://fakanal.freeblog.hu/archives/2007/08/22/Fott_kukorica/

Névtelen írta...

Nagyon köszönöm, soha nem főztem még kukoricát, most ajándékba kaptunk pár csövet. Fogalmam sem volt róla, hogy kell megfőzni! Köszi a jó tanácsot!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails