Paradicsomos káposzta nagyon másképp

Amióta csak megvettem az idei első káposztát a piacon, foglalkoztat a gondolat, hogy úgy ennék egy kis paradicsomos káposztát. Persze nem a cukros paradicsomlében úszó káposztafoszlányokra vágyom, hanem valami szelídített változatra.

Aztán ma a tettek mezejére léptem, és ez lett az eredmény:

Az idén valahogy nem ment nálam a paradicsomszósz mint olyan - ebbe sem került ilyesmi. Egyszerűen csak késsel felcsíkoztam a káposztát, majd kevés olajon, időnként megkeverve megpirítgattam. Szándékosan hagytam, hogy helyenként odakapja, és egy kicit barnás legyen (de persze meg ne égjen). Arra is ügyeltem, hogy ne legyen nagyon puha, hanem inkább picit roppanós maradjon. Enyhén sóztam, de más fűszer végül nem került rá (megkóstoltam, és remek íze volt így). Közben elropogtattam a káposzta torzsáját, meg kimentem a kertbe pár szem paradicsomért. Ezeket felcikkeztem, és a tányérra szedett káposztára meg mellé raktam.

Igen, tudom, hogy botrányosan egyszerű - talán nem is kéne receptnek nevezni. És az is csak az én ízlésemet minősíti, hogy jólesett egy ilyen ebéd. De miután már annyi nem szokványos dolgot írtam ebbe a blogba, miért éppen ezt ne vállalnám?