Éjszakára beáztattam 1 bögre barna szárazbabot (ez csak középbarna volt, sötét cirmokkal, megfőve elég világos lett).
Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, majd annyi friss vízben, hogy bőven ellepje, feltettem főni egy akkora lábasban, amibe majd minden belefér. (Tetszés szerint lehet bővebb lére engedni, én az egytálételeket közelítő sűrűséget szeretem.)
Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 2 petrezselyemgyökeret meg 3 sárgarépát, és a fővő babhoz adtam. Fűszereztem 3 kis babérlevéllel és egy teáskanálnyi szárított bazsalikommal.
Aztán a minap találtam még két kis birsalmát megbújva egy doboz sarkában, s mivel az egyik még jó volt, arról ledörzsöltem a bolyhokat, és a magház kivágása után kis kockákra daraboltam, majd ezt is beletettem a készülő levesbe. (Nyilván elhagyható, csak azért került bele, mert nem volt más ötletem az 1 kis birsalma felhasználására, birsalmás bablevesről viszont már hallottam, és olyan ketchup receptet is láttam már, amiben birsalma volt a paradicsomlé sűrítőanyaga. Egyébként nagyon kellemes plusz ízt adott neki, és a sárga darabkák látványa sem utolsó a piros lében.) Tengeri sóval és frissen darált tarkaborssal ízesítettem még.
Addig főztem, míg minden kellőképp megpuhult (a bab teljesen, a zöldségek pedig haraphatóra), majd hozzáöntöttem 1 üveg (720 ml-es) hámozottparadicsom-befőttet, és ezzel már csak összemelegítettem. (Ez a paradicsombefőtt most olyan volt, amiben apró paradicsomok is voltak héjastul, és ezek igazán jól mutatnak a kész ételben. A héjuk annyira vékony, hogy egyáltalán nem zavaró, meg talán ennek is köszönhető, hogy elég szépen egyben maradtak a főzés ellenére is.) A végén beigazítottam a fűszerezést is (egy kis bazsalikomot még elbírt, és nálam a sózás is apránként, több lépcsőben megy, hogy biztos ne legyen túl sós a végén - akinek nem elég, az meg a tányérjában még sózhatja tovább).
A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvastam, Tavaszi paradicsomleves néven. Arra sajnos nem jöttem rá, hogy mitől tavaszi (egyáltalán egy paradicsomleves hogy lehet tavaszi, pláne szemesbabbal), viszont maga az alap elgondolás megtetszett (amit aztán eléggé átszabtam a saját ízlésemre).
Idő: 1 órán belül lehet enni, és ebből kb. fél óra munka
Pénz: 300 Forintból kitelt a fenti mennyiség, ami 4 bőséges, tartalmas adag (bővebb lére engedve még több, de kevésbé sűrű)
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.
1 megjegyzés:
Sok olyan ételt főzöl, amit bármikor megennék, de nem merem a családom férfiait ezekkel trenírozni. Befizethetek hozzád?
Nézz be hozzám légyszíves!
Megjegyzés küldése