Idén ugyan nem tervezek ilyet csinálni, mert maradt elegendő tavalyról, de a receptet azért leírom, mert aktuális. [Utólagos kiegészítés: Következő évben már kellett csinálnom, így kép is lett róla, itt megtekinthető.]
Szóval azért natúr, mert mindössze paprika és paradicsom van benne, hogy minél többféle étel alapjául szolgálhasson, és ízlés és hangulat szerint lehessen alkotni belőle. Nincs benne olaj sem, így nem kell attól tartani, hogy megavasodik.
A paprika nem baj, ha apró és esetleg nem szép alakú, célszerű viszont, ha van közötte érettebb és kevésbé érett is (tehát a citromsárgától a narancssárga minden árnyalatán át a sötétpirosig). Az sem tragédia, ha picit fonnyadt, viszont lehetőleg vastag húsú legyen. Külön élvezem, mikor az apró paprikáknak szinte nincs is csutkája, így nem kell külön annak a kivágásával foglalkozni. Paradicsomból valami keményebb, rostosabb fajtát szeretek használni hozzá, ha nagyon száraz, akkor persze vegyítve lédúsabbal. Ennél fontos, hogy érett legyen (egyenletesen sötétpiros), de semmiképp se olyan, ami már itt-ott romlásnak indult (a túlságosan nyomódott szemek sem nyerők).
Előszöris előkészítem az üvegeket és a fedőket. Megmosom az alapanyagokat. A paradicsomokat forró vízbe mártom, majd lehúzom a héjukat, kivágom a csomájuknál a zöld részt, és felcikkezem őket. Egy nagy fazékba rakok a paradicsomból, felteszem főni, majd mikor már engedett egy kis levet, akkor elkezdem karikázni/csíkozni bele a paprikát, szigorúan a csutkája nélkül. Időnként megkeverem. Felforralom, de csak addig főzöm, míg a paprika épphogy puhulni kezd. Szükség esetén teszek még hozzá paradicsomot is: akkor jó az arány, ha majdnem ellepi a paradicsomlé. Az utólag hozzátett paradicsommal mindenképpen felfőzöm még egyszer, majd kevés nátrium-benzoátot keverek bele (a tapasztalat azt mutatja, hogy kell, anélkül elég rossz az elállási arány). Azon forrón üvegekbe szedem, törekedve rá, hogy minél több sűreje legyen, ne paradicsomlé töltse ki a térfogatot (azt szükség esetén külön is lehet majd önteni hozzá, de egyébként nem az én világom a híg lecsó). Azonnal lezárom, és szárazdunsztba rakom, hogy lassan hűljön ki.
Felhasználáskor a legegyszerűbb változatban én csak felmelegítem és tojást ütök bele, húsevő családtagok persze pirított hagymával, szalonnakockákkal és kolbászszeletekkel is kiegészítik. Sózni meg mindenki a tányérján, ízlés szerint.
Ezen kívül a húsevő szakasznak igen kiváló lecsós szelethez vagy kockahúshoz, én viszont inkább zöldségekkel vagy magokkal főzöm össze. Mondjuk lencsével, és nem feltétlenül csak újévkor :)
-------------
Utólagos kiegészítés:
További felhasználási ötletek:
2 megjegyzés:
szia,
én nagyon kezdő vagyok - még sosem főztem be - a "majd kevés nátrium-benzoátot keverek bele " mit jelent?
köszönöm, Orsi
A kevés nátrium-benzoát 720 vagy 800 ml-es üvegenként egy késhegynyi. Besaccolom, hány üvegnyi lecsó van a fazékban, és annyiszor késhegynyit keverek bele.
Megjegyzés küldése