Zabpelyhes-gyümölcsös muffin

Volt még itthon egy kis tálka szeder, amit nem nyersen akartam elfogyasztani, hanem inkább valamilyen süteményben. A nemrég nagy sikert aratott morzsasütit azonban nem akartam ismételni, inkább valami egyszerű, kevert tészta körvonalazódott a vágyaimban, s valami miatt úgy éreztem, zabpehelynek lennie kell benne.

A megvalósítás végül eképpen zajlott:

Szétnéztem egy kicsit az interneten zabpelyhes muffin receptek után kutatva. Végül ezt választottam kiindulási alapnak, no nem azért, mert ezt adta elsőnek a Google, hanem mert egy tucatnyi találat átnézése után ebben láttam leginkább fantáziát. A méz mennyiségét persze alaposan csökkentettem, tej helyett joghurtot használtam, és a tojások helyett is a jól bevált őrölt lenmag + víz került bele.

Tehát egy tálban összekevertem az alábbiakat (nem bonyolítva, hogy külön a szárazak, meg külön a folyékonyak, hanem rögtön egyben az egészet):

• 1 pohár natúr joghurt (utólagos megjegyzés: kefírrel is jó)
  
• 1 pohár zabpehely (egy régebbi, száraz joghurtospohárral mérve, hogy ne ragadjon bele egy része) (utólagos megjegyzés: másféle gabonapehely is jó, mondjuk árpa)
  
• 1 pohár teljes kiőrlésű liszt
• 1 dl étolaj (csak úgy szemre - legközelebb kevesebb is elég lesz!) (utólagos megjegyzés: 1/2 dl elég)
  
• 1/2 dl méz (szintén csak szemre - különben meg ízlés szerint)
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 1 teáskanál sütőpor
• csipet só
• víz a megfelelő állag eléréséhez (nekem úgy 1/2 dl kellett még)

A muffinforma mélyedéseit egy tollkenő segítségével megkentem olvasztott vajjal, majd belekanalaztam a tésztát, végül néhány szem szedret tettem mindegyiknek a tetejére. 12 darab lett, bár nem túl nagyok.
200 fokon 25 perc alatt sült meg (tűpróba nem árt).
Langyosan volt a legfinomabb.

A tészta nagyon bejött nekem, más gyümölccsel is használni fogom a receptet.