Lecsós tészta

Pénteki vacsora, a "minden maradékot bele" mottó jegyében. A szombat meg a vasárnap a piacolós nap, így pénteken abból gazdálkodom, ami még maradt az előző heti szerzeményekből: jelen esetben 5 paprika és 3 kis paradicsom. Aztán akadt még a hűtőben úgy 10 dekányi füstölt sajt, meg tojás is.

Akár tojásos lecsót is készíthettem volna, de valami tartalmasabbra vágytam, és mivel kenyér épp nem volt itthon, bele kellett építeni ezt a tartalmat. Elsőnek a rizses lecsó ugrott be, bár én nem szeretem különösebben, ráadásul a barna rizs amúgy is soká adja meg magát (nagyon éhes voltam már, meg kizárt dolog, hogy én annyi ideig főzzem ezt). Így lett inkább tészta - barna fusilli, mert az árválkodott ott egy kevés egy zacskó alján.

Feltettem a főzővizet, s közben felszeleteltem a paprikát meg a paradicsomot, és lereszeltem a sajtot. A felforrt vizet sóztam, beleöntöttem a tésztát, újraforráskor elzártam a lefedett fazék alatt a lángot. Mély sütőtálban kevés olívaolajon megsütögettem a paprikát, de csak annyira, hogy azért még roppanós maradjon. A végén hozzádobtam a felcikkezett paradicsomot. Ütöttem rá két tojást, de nem kevertem össze azonnal, meg nem is folyamatosan, hogy nagyobb darabok is legyenek benne. Hozzáadtam az időközben al dente állagúvá vált, leszűrt tésztát, összekevertem, majd ment hozzá a sajt is. Addig melegítettem, míg a tojás megszilárdult, a sajt meg egy kicsit megolvadt. Jó lett volna még rá egy kis zöldfűszer, mondjuk petrezselyemzöld, de sötét volt meg az eső is esett, úgyhogy inkább nem zarándokoltam ki a kertbe érte.

Ha több zöldség és kevesebb tészta lett volna, akkor a rizses lecsó mintájára tésztás lecsónak is nevezhettem volna, így inkább maradtam a lecsós tészta megjelölésnél. Kipróbálom majd más arányokkal is, amíg tart a lecsószezon...