2008. augusztus 26., kedd

Mit főzzek ma?

A konkrét, alapos tervezés nem az én világom, így előre összeállított étrend nincs nálam. Hiszen annyi mindentől függ, hogy végül mi kerül az asztalra, hogy sok értelme nem lenne előre kőbe vésni, és aztán ragaszkodni hozzá. Függ attól, hogy mit sikerül beszereznem megfelelő minőségben, mennyiségben és áron. Függ attól, hogy milyen az idő, mert nagy melegben, vagy épp hűvösebb napokon nem kívánok bizonyos dolgokat (se enni, se készíteni). Függ attól, hogy épp mennyi időm van alkotni: mennyi a munkám, inkább a kertben van-e tennivaló, vagy épp inkább egy kiadós kerékpártúra esne jól. Függ attól, hogy mennyi kedvem és energiám van a konyhában ügyködni: egy befőzéssel eltöltött nap után nyilván nem állok neki még valami komoly vacsorának. Függ attól, hogy milyen maradékok vannak a hűtőben, amiket akár úgy, ahogy vannak, akár picit átalakítva célszerű lenne elfogyasztani. Függ attól, hogy van-e itthon bármi olyan alapanyag, amit "kényszervágni" kell, mert esetleg nem áll el úgy, mint előzetesen gondoltam.

Nagy vonalakban azért nyilván van elképzelésem, hogy mit szeretnék. Van jópár olyan szezonális étel, amit biztosan nem hagynék ki idén sem. Meg van jópár olyan is, amit régóta, vagy épp nem is olyan régóta kinéztem már, hogy majd megcsinálom. Ezekre mindenképpen megtalálom az alkalmat, és első körben ezeknek a hozzávalóit keresem a piacon.

A piacolás: hétvégén van igazi jó piac, ilyenkor szoktam menni. Először azokért a dolgokért megyek, amik előre meg vannak beszélve, hogy hoznak nekem. Szintén az elején vásárolok be az olyan árusoknál, akiknél már "törzsvásárló" vagyok, és biztos vagyok benne, hogy ha esetenként nem is a legszebb az az áru, az ízével biztosan nincs gond. Persze a többiek kínálatát is felmérem közben, és kezdek kombinálni, hogy mit lehetne mindezekből kihozni. Külön odafigyelést igényelnek a többkomponensű dolgok, ezekhez csak akkor veszek meg valamit, ha a többinek a beszerzésére is igen jó esélyt látok (például uborka és almapaprika savanyúsághoz, stb.). Gyakran előfordul, hogy kétszer-háromszor is körbemegyek, mire minden megvan (lehet, hogy kívülről nézve vicces, de kétségkívül hasznos). A vége felé pedig még az a szempont is belép, hogy az egészet haza kell tudnom hozni biciklivel, lehetőleg egy fordulóban. (Pakolásra persze van jó stratégiám, 15-20 kilónyi rakomány szállítása némi ügyességgel megoldható.)

Itthon aztán indul az osztályozás, válogatás, és ha megvolt a kóstolóval egybekötött reggeli, akkor indulhat a feldolgozás. Az aszalni valót mindenképpen reggel érdemes kitenni, úgyhogy ha az előrejelzés szerint alkalmas az adott nap a kezdésre, akkor ezé az elsőbbség. Különben kiválogatom és külön félreteszem az erre alkalmas alapanyagot, és kivárom a megfelelő napot. Mostanában szinte minden hétvégén sorra kerül valamiféle befőzés is, ezért aztán az üvegek előkészítésével meg valaiféle előre főzéssel már pénteken rákészülök a nagy munkára.
Pénteken különben is kell valamit kezdeni a maradék zöldségekkel, mert a frissek mellett "kegyvesztettek" lesznek. Hét elején meg a tartósításra alkalmatlan dolgokat kell valamibe beforgatni, no meg azokkal is csinálni kell valamit, amiket friss fogyasztásra vettem, de kisebb mennyiségben.

Az alapanyagok között általában akadnak azok, amik pár jól bevált recepthez kellenek, így az ötlethiány nem akadály. Aztán akadnak olyanok, amikkel kicsit meg lehet variálni egy-egy régi fogást, hogy azért változatosság is legyen. Aztán kedvemre válogatok a kinézett receptek között is. Néha pedig az a megtiszteltetés ér egy-két dolgot, hogy kifejezetten ahhoz keresek receptet. (Persze ha keresgélés közben más ígéretes dologra is bukkanok, akkor megjegyzem azt is.) No és legvégső esetre mindig van talonban pár olyan étel, amit rugalmasan lehet alakítani a körülményekhez, és szinte mindig fellelhetőek itthon a hozzávalók.

Nem ritka, hogy hetekig nem megyek boltba, mert nem hiányzik olyan nagyon semmi. Az mondjuk igaz, hogy tartós alapanyagokból tisztes mennyiség van itthon, és mivel a feldolgozott élelmiszer nem az én világom, nem rendkívüli dolog, hogy ezekből kell alkotni (pl. kenyeret sütni). Még ha el is fogyott egy-két dolog, és ezért ki kell hagynom valami olyan ételt, amihez fontos lenne, rengeteg lehetőség marad még.

Aztán ha elég hosszú a bevásárlólista (mert ami kellene, azt azért felírom, hogy ne felejtsem el), vagy valami már nagyon kell (tipikusan valami kevésbé elálló dolog: friss élesztő, kefír, stb.), akkor irány a bolt. Ami fel van írva, biztosan kell. Ami nincs felírva, annál meg elgondolkodom, hogy tényleg biztosan akarom-e, vagy csak itt és most tűnik kedvezőnek. Szinte mindig kerül a kosaramba olyan áru is, amit nem terveztem, de épp alkalmi vétel (nem lenne létkérdés még, de épp akciós), új termék kipróbálásra (szigorúan 1, hogy ha nem jó, ne bukjak nagyot - legfeljebb másnap visszaballagok még venni többet), vagy épp egy kis kényeztetés (tea!).

Így dinamikusan alakul ki a konkrét menü, s bár most még nem tudnám megmondani, hogy mi lesz a vacsora, abban biztos vagyok, hogy nem maradok éhen :)

A befőzési szerzon elmúltával pedig csak élvezem, hogy már minden előkészítve várja, hogy az asztalra kerüljön. Télen aztán amúgy is gyérebb a piac, meg nekem is ritkábban akarózik menni a hidegben, de nem is létkérdés.

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails