Kavart süti meggyel

Csakazértse nevezem piskótának :) A piskóta emlékeim szerint nagyon édes, és szinte "fullasztó" érzés enni. Szerintem ez attól sokkal jobb!

Az eredeti receptet Veránál olvastam. Én cseresznye helyett meggyel készítettem el, és egy kicsit lejjebb vettem az édességéből is.

Egy nagy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 1 és 1/2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt ("kísérleti" recepthez ezt szoktam, ha bevált, akkor legközelebb már mehet a tönköly)
• 1/2 bögre kukoricaliszt
• 1/2 bögre búzacsíra
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor (még nem érzek késztetést, hogy a sima, "mezei" változatot valami reformosra cseréljem)
  
• 1/4 bögre étolaj (úgy szemre, hogy ne kelljen olajos mérőpoharat mosogatni)
• a meggybefőtt leve (ld. alább)
  
• víz a megfelelő állaghoz: sűrű, de jól keverhető, mint egy muffintészta (nekem most bő 1,5 bögre víz kellett még ehhez)
  

Felbontottam egy kis üveg (370 ml, Nagymama lekváros üveg) meggybefőttet (ennek készítéséről itt írtam, ez a sültek közül volt az egyik), leöntöttem a levét a tésztába, a meggyet pedig teljes kiőrlésű lisztbe forgattam, hogy vékonyan bevonja. Így állítólag nem süllyed le a sütemény aljára (nem tudom, hogy emiatt-e, de tényleg jó lett az eloszlás). Végül hozzákevertem ezt is a tésztához.

Egy közepes méretű, kikent, lisztezett tepsibe öntöttem, majd egyenletesen megszórtam a tetejét egy kis őrölt fahéjjal és 2 evőkanálnyi finomítatlan nádcukorral.

180 fokon jó fél órát sült előmelegítés nélkül, mire a látvány és a tűpróba is késznek mutatta.

Finom illata lett, és az íze is megfelelt a várakozásnak. A barnacukor szépen rásült a tetejére, és nekem ennyi édesség elég is volt bele. Nekem langyosan ízlett legjobban, de kihűlve sem rossz.

Utólagos kiegészítés: Kicsit átszabva volt ismétlés, és minden bizonnyal ez lesz az én változatom!