2009. május 21., csütörtök

Eperdzsem

Alkalmi vétel volt tegnap az eper a piacon, amiből nagy hirtelen ez a dzsem készült. Korábban bodzavirágos eperdzsemet terveztem; hazafelé szedtem is egy csokor virágot hozzá egy alkalmas helyen. Aztán otthon megláttam egy igen ígéretes receptet a használandó dzsem kocsonyásító tasakján, s mivel minden hozzávaló adott volt, végül azt próbáltam ki első menetben (a cukrozást persze jóval lejjebb vettem). Annyira megtetszett, hogy végül a második felvonást is inkább ilyenre csináltam, a bodzavirágból meg limonádé lett.

Bordóra érett, illatos, és igen jó ízű eperből álltam neki a munkának (éretlen, ízetlen alapanyagból szerintem nem érdemes). Az epreket alaposan megmostam, szárukat eltávolítottam, majd lecsepegtetés után késsel kis cikkekre daraboltam őket. 2 kg (bőven mérve) előkészített eperhez hozzáreszeltem 1 citrom sárga héját (előtte persze ezt is jó alaposan megmostam), majd egy vastag aljú fazékban feltettem főni, előbb kicsi, majd nagy lángon (így hozzáadott víz nélkül sem sül le az elején, utána viszont hamar készre fő). Előbb gyakrabban, később viszont már ritkábban kevergettem egy fakanállal. Közben gyümölcscukorral édesítettem, de úgy, hogy apránként adtam hozzá, majd összekeverés és némi főzés után kóstolás alapján döntöttem el, hogy kell-e még. Ehhez a mennyiséghez végül összesen 4 evőkanállal tettem. (Eper- és ízlésfüggő a mennyiség; én a gyümölcs ízét szeretem érezni benne, az egy álló édes dzsemeket nem nekem találták ki.) Csak addig főztem, hogy az eper kiengedje a levét, de még bőven maradjanak benne darabok. Jól felforraltam, majd elzártam alatta a lángot. Hozzáöntöttem 1 dl Tokaji édes szamorodnit, valamint hozzákevertem a gyümölcsmennyiséghez való dzsem kocsonyásítót is. (Ez olyan fajta, hogy a leírás szerint a végén kell bekeverni; de van olyan is, amit az elején – a zacskóra rá van írva.) Az előkészített üvegekbe töltöttem (erről itt írtam tavaly részletesen), rácsavartam a tetőt, pár percre fejreállítottam, majd egy plédbe csomagolva hagytam őket kihűlni. Ezzel a mennyiséggel 6 db Nagymama lekváros (370 ml-es) üveg lett teli, meg maradt még egy kis kóstoló. A második felvonás már csak fél adag volt, és ehhez az elején hozzáadtam az arányosan szükséges gyümölcscukrot.

Igencsak ez lesz a szezon legdrágább dzsemje, a felhasznált gyümölcs és a hozzáadott bor miatt is. Nem most kellett újonnan megvennem hozzá mindent (a kocsonyásító és a bor is korábbi, akciós spájzolás volt), de összesen kb. 250 Forintra becsülöm a szükséges befektetést üvegenként. Egy ilyen finom különlegességért nem is rossz! :)

5 megjegyzés:

napmátka írta...

Meglepett, hogy máris befőzted az epret, már a szezon elején. De ezzel a borral és a nagyon kevéske cukorral tényleg igazi különlegesség. Ha olyan árban lesz ez eper, én is kipróbálom a receptedet.

Dulmina írta...

Nem akartam úgy járni, mint tavaly - amikor is sikerült addig halogatnom a dolgot, hogy végül lemaradtam róla :)
Ezt már elég jó árnak ítéltem érte, és befőzéshez úgyis mindenképpen vennem kellett, mert a saját termés nincs annyi egyszerre, és különben is inkább elfogy frissen, a tőről.

Benzsi írta...

A dzsem kocsonyásítónak van bio változata, esetleg szerintetek helyettesíthető agar-agarral, vagy tápióka porral?

Dulmina írta...

Létezik olyan, hogy Stabark - ez a pécsi Dénes Ottó-féle Natura sorozatban van, és eddig jókat olvastam róla. Tervben van a kipróbálása, de ez az eper annyira hirtelen jött, hogy ezért már nem mentem el még külön, inkább megoldottam a meglévő "mezei" dzsem kocsonyásítóval (szerencsére ez se zselatinos, és korábban már sokszor bizonyított). Minden bizonnyal helyettesíthető is, csak az adagolást kell nagyon eltalálni, hogy épp a megfelelő állagú legyen majd a kész dzsem.

Dulmina írta...

Egy hasznos olvasmány kocsonyásítás témában:
t3v, az okostojás: Zselatin helyett

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails