2009. március 19., csütörtök

Zöldtészta-rakottas

Már régebben megakadt a szemem ezen a recepten Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájában. Ám mivel elég sok előfőzőcske-lépés van benne, nem igazán volt kedvem nekiállni. Viszont most itt volt a tegnapi ketchupos káposzta maradéka (egy csökkentett adag), azt beforgattam "bármilyen zöldségragu" kategóriában, így csak a zöldtésztát kellett elkészítenem hozzá (az összesütéssel pedig a káposzta megmelegítése is megoldódott). Ennek a tésztának főtt krumpli az alapja, és a hozzáadott dolgok közül a sok-sok petrezselyemzöld adja a színét. S mivel a mennyiséget sikerült egy kicsit túllőnöm, a káposztás mellett egy sajtos változat is született.

A tésztához meghámoztam és felkarikáztam 1 kilónyi krumplit, majd annyi vizet öntöttem rá, hogy bőven ellepje. Enyhén sózva puhára főztem. Leöntöttem a vizét, és kézi krumplinyomóval összetörtem. Hozzáraktam 1 marék teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 marék kukoricalisztet, 2 evőkanál kukoricakeményítőt, 1 kiskanál szódabikarbónát, 0,5 dl étolajat, kevés egész köménymagot és jó sok petrezselyemzöldet (ezúttal szárítottat, összemorzsolva). Ezekkel is összedolgoztam.

Vékonyan kiolajoztam egy piteformát, kibéleltem a krumplis massza negyedével, peremet csinálva neki a szélén. Ráraktam a káposztát (de bármilyen más párolt zöldség mehet helyette, és ahogy magamat ismerem, előbb-utóbb megfelelően összeaprított nyerssel is ki fogom próbálni), majd betakartam a krumplis massza negyedével. (Kisebb csomókban raktam rá, majd kézzel eligazgattam. Külön kinyújtani nagyon lágy ez a tészta.) Végül villával csíkokat húztam rá díszítésnek.

A tészta maradékát egy másik kiolajozott piteformába egyengettem, majd füstölt parenyica sajtból húzott csigákkal díszítettem a tetejét.

Beraktam őket a hideg sütőbe, és 180 fokra kapcsolva fél órát sültek, majd még egy kicsit bent hagytam őket az elzárt sütőben.

Nagyon kellemes ízű lett a fűszeres krumplis massza, és mindkét kiegészítő jól illett hozzá. (Mert persze mindkettőt meg kellett kóstolnom frissen :) Én a formából villáztam ki, mert nem igazán bíztam benne, hogy sikerül épségben kiszednem tányérra. Kicsit hűlve viszont szépen összeállt, mint a rakott ételek általában.

Külön továbbra sem fogom készíteni, legfeljebb csak a sajtos változatot, de maradék párolt zöldség felhasználására kiváló ötlet. Jól jöhet továbbá vendéglátáshoz is, akár úgy, hogy zöldséges helyett húsos töltelék kerüljön bele, akár úgy, hogy több krumplit főzök meg, és egy részéből krumplipürét készítek valamihez köretnek a húsevő szakasz számára. (Csak a hús elkészítését nem vállalom, mert rosszul vagyok tőle :)

4 megjegyzés:

napmátka írta...

Gyerekkoromban a kedvenc sajtom volt a Parenyica, mostanában viszont nagyon ritkán veszek, akkor is elégedetlen vagyok vele, az egyik gyártó sajtja túl puha, a másiké túl van füstölve, keresem azt, amire emlékszem. Amit úgy szépen gombolyítani lehetett lefelé...
Arra is emlékszem, hogy Kunszentmiklóson volt egy sajtgyár, az udvarán nagy tálcákon vitték füstölni ezeket a sajtokat. Nem tudom, a gyár megvan-e még.
Viszont nagyon tetszik, ahogy az ételekben használod ezt a sajtot, (az íze mellett) nagyon mutatós is ilyen csigaformákra szeletelve valaminek a tetején.

Dulmina írta...

Én a Hajdúsági füstölt parenyicát használom, ezt találtam messze a legjobbnak a kipróbáltak közül. Nem teljesen egyforma minden guriga (kézműves sajtnál gyanús is lenne :), akad picit lágyabb is, keményebb is, és néha a tekerés sem teljesen egyenletes. De már kibontás előtt, ránézésre meg tudom állapítani, hogy mi várható az adott darabtól, és mindig olyat választok a készletből, ami megfelel az adott ételhez. Tapasztalatom szerint a sötétebb, keményebb, formás példányok tekerhetőek le szépen, de a világosabbakat meg sokkal jobb reszelni, nem rojtolódik úgy ki a szélük, és itt az alakjuk sem számít.

napmátka írta...

Köszönöm, majd utánanézek, lehet-e a Hajdúsági sajtot mifelénk kapni.

Dulmina írta...

Errefelé legtöbbször a Pennyben vagy az Éléskerben sikerül hozzájutni, de nem mindig van (persze ha van, akkor veszek annyit, amennyi a lejárati időn belül jóízűen elfogy, és így nem probléma, hogy időnként nincs).

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails