Az alap a szokásos rösti, ahogy én készítem (alaposan elkanyarodva attól, ahogy valamikor kezdtem). Tudom, hogy ez így messze nem az autentikus változat, mivel a krumplit előfőzzük, kihűtjük, stb. című részt ki szoktam hagyni. Lehet, hogy így picit más íze van, de a lassú sütés miatt nem marad recsegős így sem, és sokkal inkább megfelel az én egyszerűségre törekvő lelkemnek. (Mennyivel elegánsabb így mondani, mint szimplán úgy, hogy egy röstit nem tervezek meg ennyire előre, meg lusta is vagyok a tiszteletkörökhöz :)
Szóval az egyszemélyes adaghoz megtisztítottam és egy tányérra lereszeltem 4-5 közepes krumplit (egy normális, valóban éles reszelő nem hátrány!). Pici olívaolajat forrósítottam egy palacsintasütőben, majd kézzel beleegyengettem a reszelt krumplit, és kis lángon sütni kezdtem. Tettem-vettem a konyhában, aztán mikor úgy éreztem, hogy megsült az alja (finom kérgesre pirult; picit elcsúsztatva alá lehet kukucskálni), a tányérra csúsztattam, aztán meg visszaborítottam a serpenyőbe, villával kicsit lenyomkodtam, és a másik oldalát is megsütöttem. Közben felcsíkoztam a grillezett paprikát, vágtam néhány szelet fetasajtot, felcikkeztem egy paradicsomot, meg behoztam egy kis friss kakukkfüvet (ez van a legdúsabban a ház előtt, azért kerül elő leggyakrabban). A megsült krumplilepényt a tányérra borítottam, majd elrendeztem rajta az előkészített feltétet. A külön sózástól most a sajt sóssága miatt eltekintettem. Egy bögre zöld teával finom reggeli volt.
Ha sietek, akkor csak füstölt parenyicát reszelek rá, vagy esetleg egy kis tejföllel eszem. De tulajdonképp bármilyen maradék sült zöldséget be lehet forgatni a feltétbe. Aztán úgy is variálom néha, hogy a reszelt krumpli egy részét (de legfeljebb a felét) valamilyen más reszelt zöldségre cserélem (a céklás és a répás a kedvencem, de a zelleres sem rossz). Beletelik ugyan egy kis időbe az elkészítése, viszont munka nem sok van vele, és amíg sül, nyugodtan lehet mást csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése