2008. szeptember 11., csütörtök

Sült karfiol kakukkfűvel és citrommal

Már a múltkor kinéztem ezt a receptet, mikor egy igen pici fej karfiolhoz kerestem receptet (és végül a saját fejem után ezt alkottam akkor). Most hozzájutottam egy nagyobbacskához, amiből meg tudtam valósítani. Igaz, a déligyümölcsök hanyagolásának jegyében nem volt itthon citrom, de ilyen jó időben belefért, hogy "kilovagoljak" egy darab miatt. Kakukkfű meg úgyis rengeteg van itt a ház előtt.

A vásárlásból hazaérvén hozzáláttam a megvalósításhoz. Annyit módosítottam a recepten, hogy nem főztem meg külön a karfiolt, hanem az apró újkrumplihoz hasonlóan sütöttem meg (a krumplinál nem, de sok más zöldségnél szeretem, ha enyhén roppanós marad, és ezt így láttam garantáltnak). No és természetesen a fokhagymát is kihagytam.

Szóval akkor megolvasztottam 3 dekányi vajat egy mély serpenyőben, majd hozzáadtam egy muffin-zsemlét szétmorzsolva, és aranybarnára pirítottam (kenyérből egy vastagabb szeletnyit tettem volna, de most épp ebből volt még). Kiszedtem egy tányérba, kitöröltem a serpenyőt egy szalvétával, majd beletettem újabb 3 deka vajat, megolvasztottam, és ment bele a rózsáira szedett karfiol (ez most 90 dekás volt mindenestül, de persze a levelei meg a torzsája ebből lejött). Kis lángon, lefedve pároltam, időnként rázogatással átkeverve (így nem kell mindig levenni a fedőt, nem szökik ki a gőz). Amikor már érezhetően puhult a karfiol, akkor levettem a fedőt, és így is sütöttem még pár percig, hogy kissé barnás legyen. Sóval, borssal, friss kakukkfűlevelekkel fűszereztem. A végén tányérra szedtem a karfiolt, rászórtam a sült morzsát, majd ráreszeltem a citrom héját.

A nagyszerű illat után az íz sem okozott csalódást. Külön élveztem, hogy így nagyobb darabok is voltak a morzsában, és a mézes tészta édeskés íze igazán jól ment a citromhoz meg a többihez. A vajas morzsa miatt elég kiadós, a fenti mennyiség 2 tisztességes adag.

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails