Paradicsompaprika-eltevés

Igen jó termés van errefelé paprikából az idén, így már most sikerült kedvezően hozzájutnom egy nagyobb adag paradicsompaprikához. A formásabbakat a hétvégén megtöltöttem fűszeres krumplipürével, a többiből pedig sós paprikakrém, amolyan házi "Piros Arany" (vagy valami hasonló ételízesítő) lett. (Nálam nem igazán megy a csípős, de aki szereti, kiegészítheti ugyanezt ízlés szerinti mennyiségű erős paprikával is, hogy inkább "Erős Pista" utánzat legyen.)

A paradicsompaprikákat alaposan megmostam, majd felvágtam, és eltávolítottam a csutkájukat. Nagyobb cikkekre daraboltam, hogy jól lehessen rakni a húsdarálóba, amin ezután áthajtottam. A ledarált paprika minden kilójára számítva 20 dkg sót kevertem hozzá, és kicsit állni hagytam. (Számos helyen olvastam ilyen receptet, 20-30 dkg sót írnak hozzá, ebből céloztam meg a tartomány alját - kevesebbet nem mertem tenni, mert ez tartósítja, és nyilván van egy minimális töménység, ami alatt már nem áll el, hűtőben sem.) Közben kitaláltam, hogy mivel dunsztolva úgyse lesz, kár erre "pocsékolni" a kis üveget (sajnos ilyenkor már hiánycikk, úgy kell összevadászni egy-egy adag dzsemhez), jó lesz ezt nagy üvegben is eltenni a hűtőbe (majd tiszta kanállal nyúlok bele mindig). Közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, mert nagyon sós, de teáskanálnyi mennyiségben ételízesítőnek tökéletes. Nekem kifejezetten tetszik így darabosan, de persze lehetett volna finomra turmixolni is. Az sem baj, ha kicsit már fonnyadt a paprika, van elég leve így is, az viszont célszerű, ha jó érett mind, mert így szép a kész krém színe.

Idő: kb. fél óra alatt kényelmesen meglett 2 kilónyi paprikából; ebből maradt 1,5 kg darálva, ahhoz kellett 30 dkg só
Pénz: a fenti mennyiség 200 Forintból kitelt, és szerintem nem is csak saját fogyasztásra tart ki a következő szezonig a készáru (tele lett vele 2 darab 850 ml-es üveg, meg kimaradt még kb. 1 dl)
Csakis hazai paprikából, tengeri só meg úgysincs magyar.

* * *

Só nélküli, nagyobb mennyiségben is használható változatot hőkezeléssel tennék el. Tavaly kis kockákra vágott paprikát tartósítottam ilyen módon, és paprikaszezonon kívül jól is jött az íze. Természetesen ugyanez működik darált/turmixolt paprikával is, ha a tervezett felhasználási módhoz az az állag jobban megfelel. Érdemes akkora üvegekbe rakni, hogy 1-2 ételhez elfogyjon, mert felbontva hűtőben is csak néhány napig áll el.

További lehetőségként látom még a fagyasztást, készre aprított paprikából, kis adagokban. A daráltat például jégkockatartóban vagy üres tejfölöspoharakban fagyasztanám meg, utána pedig a formából kiszedve, egyszerűen egy nejlontasakba öntve tárolnám, így mindig ki lehet venni az egy-egy ételhez szükséges mennyiséget.

A fűszeres változatok kedvelőinek pedig ajánlom ezt a paprikalekvárt, amit Kaldeneker György receptje alapján készítettem két éve, igaz, akkor zöld színű paprikából, és már akkor is csökkentett cukortartalommal. Vajas kenyérhez, szendvicsekhez fogyott leginkább.

S ha már a sült paprikánál tartunk: Tavaly kápiából (és a vegyes ültetvényen annak kissé elfajzott rokonaiból) készítettem ilyet sokat, de paradicsompaprikából is jó lehet. Mint a hivatkozott bejegyzésben látható, igen sokoldalúan felhasználható alapanyag ez is.