Úgy alakult, hogy a
cukkinis-túrós pite és a
szilvalekváros kagylók után végül lett még harmadik felvonás is túróból. Egy régóta kinézett ötletet próbáltam ki - és nem bántam meg!
Egy nagy lábasban - amiben majd össze tudom állítani az egész masszát - felforraltam bő 2 dl vizet, majd beleöntöttem 1,5 dl kuszkuszt, kicsit elkevertem, majd lefedve állni hagytam kb. 10 percet. Közben előkészítettem a többi hozzávalót: 25 dkg túrót, a forgatáshoz darált dót, illetve szezámmagot, aztán hozzá enni meg natúr dzsemet (ezúttal
őszibarackot), illetve
zakuszkát. A kuszkuszt fellazítottam, hozzákevertem a túrót, majd (száraz) kézzel kis gombócokat formáztam a masszából, és a dióba/szezámmagba hempergettem őket. Nagyon jó állagú, szinte alig ragadt a kezemhez. Ez a mennyiség 2 adagnyi, és a változatosság jegyében két különböző külsőt és "körítést" kapott. Gyors, egyszerű - és még ízlett is! :)
A gombóc alapötletét eredetileg valamelyik gasztroblogban olvastam hozzászólások között (emiatt reménytelen visszakeresni - akkoriban meg még nem írtam fel mániákusan a forrást is, hogy szükség esetén tudjak rá hivatkozni). Épp nem volt kész morzsám, darálni pedig nagyban érdemes, azért lett más a borítás. Az apró szemű zabpehely is a jelöltek között volt, az mindkét féle "szósszal" ment volna, de végül a dió-dzsem, illetve szezámmag-zakuszka párosításokat vonzóbbnak találtam (a kettő közül viszont nem tudtam választani, azért lett különböző a két adag). A hőkezelés lehetőség szerinti mellőzése jegyében nem pirítottam meg se a diót, se a szezámmagot. Én nem szeretek semmit sem "megúsztatni" az öntetben, így inkább hozzá kanalaztam most is.
Egy nagy lábasban - amiben majd össze tudom állítani az egész masszát - felforraltam bő 2 dl vizet, majd beleöntöttem 1,5 dl kuszkuszt, kicsit elkevertem, majd lefedve állni hagytam kb. 10 percet. Közben előkészítettem a többi hozzávalót: 25 dkg túrót, a forgatáshoz darált dót, illetve szezámmagot, aztán hozzá enni meg natúr dzsemet (ezúttal őszibarackot), illetve zakuszkát. A kuszkuszt fellazítottam, hozzákevertem a túrót, majd (száraz) kézzel kis gombócokat formáztam a masszából, és a dióba/szezámmagba hempergettem őket. Nagyon jó állagú, szinte alig ragadt a kezemhez. Ez a mennyiség 2 adagnyi, és a változatosság jegyében két különböző külsőt és "körítést" kapott. Gyors, egyszerű - és még ízlett is! :)
A gombóc alapötletét eredetileg valamelyik gasztroblogban olvastam hozzászólások között (emiatt reménytelen visszakeresni - akkoriban meg még nem írtam fel mániákusan a forrást is, hogy szükség esetén tudjak rá hivatkozni). Épp nem volt kész morzsám, darálni pedig nagyban érdemes, azért lett más a borítás. Az apró szemű zabpehely is a jelöltek között volt, az mindkét féle "szósszal" ment volna, de végül a dió-dzsem, illetve szezámmag-zakuszka párosításokat vonzóbbnak találtam (a kettő közül viszont nem tudtam választani, azért lett különböző a két adag). A hőkezelés lehetőség szerinti mellőzése jegyében nem pirítottam meg se a diót, se a szezámmagot. Én nem szeretek semmit sem "megúsztatni" az öntetben, így inkább hozzá kanalaztam most is.
4 megjegyzés:
Én is túrógombócot főztem ma, csak én hagyományosat. Nagyon jól néznek ki! :)
Szia! A túrót nem ízesítetted semmivel, csak a kuszkusszal elkeverted, majd megforgattad a dzsemben és a dióban?
Nem ízesítettem - menthetetlen natúr-párti vagyok :) De persze ízlés szerint lehet. Csak a dióban/szezámmagban forgattam meg, a dzsemet/zakuszkát hozzá ettem. Épp annyira nedves a massza, hogy jól lehessen formázni és nem túl vastagon ragad rá a "morzsahelyettesítő".
Köszi :))) Kipróbálom........
Megjegyzés küldése