A tésztához 3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztben elkevertem 1 csomag szárított élesztőt, majd hozzáöntöttem 1 bögre vizet, nagyjából elkevertem, hozzáöntöttem 1 bögre étolajat (szűken mérve, vagyis inkább szemre alulról becsülve), és alaposan összedolgoztam (ha nagyon lágy, lehet még egy picit lisztezni, de nem kell túlzásba esni, az olaj miatt nem fog ragadni a formázáskor).
Most azonnal elkezdtem formázni, de a vége felé sokkal könnyebb volt dolgozni vele, úgyhogy legközelebb hagynám állni 15-20 percet, és utána fognék csak hozzá a betöltésnek. Ehhez 2-3 mm vékonyra nyújtottam a tésztát, majd kiskanállal egy lekvárcsíkot raktam a szélétől egy-másfél centivel beljebb, utána pedig feltekertem annyit, hogy a kapott henger alján dupla rétegben legyen a tészta, a többi részén pedig egyszeresen. Óvatosan elvágtam mellette, majd falatnyi darabokra szabtam, és ezeket egy tepsire sorakoztattam. Kikenni nem kell, a tészta zsiradéktartalma miatt nem fog odaragadni, és nem szükséges túl nagy távolságot hagyni közöttük, mert nem nőnek meg. Nekem úgy 4-5 dl lekvár fogyott összesen (a hűtőben található bontott üvegeket apasztottam, a képen láthatókban épp sárgabaracklekvár van; egyébként bármilyen lekvár jó, csak sűrű legyen, hogy ne folyjon ki a sütéskor, a kocsonyásítóval szilárdított dzsem műfaj nem ide való), és 2 nagy tepsivel lett (kb. 120 db).
180 fokon 20-25 perc alatt lett kész egy-egy adag, mikor láthatóan pirul a tészta, akkor jó. Tányérokra borítva hagytam hűlni; a kóstolással célszerű várni egy kicsit, mert a közepében forró a lekvár! Szerintem a lekvár édessége elég neki, főleg, ha nem spóroltunk vele.
A kiinduló receptet az Inyencmagazin.hu oldalon találtam.
Idő: kb. másfél óra összesen, ebből kb. fél óra munka, és a kezdéstől számítva egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot (beleszámítva a tésztapihentetést is)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése