Nálam az alábbiak kerültek a tésztába: 10 púpozott evőkanál (bő 20 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 csipet só, 1 kis pohár (150 g-os) tejföl, szűk 1 dl olaj.
A gyors összegyúrás után kb. 1 órát pihentettem a hűtőben, majd vékonyra nyújtottam. A téglalap szélétől valamivel beljebb raktam egy csík szilvalekvárt, majd feltekertem a tésztát annyira, hogy a kapott "henger" tetején egy, az alján pedig két rétegben legyen. Levágtam, majd keresztben 3-4 cm-es darabokra vagdostam, és egy nagy tepsire sorakoztattam (kikenni nem szükséges, mert a tészta elég zsiradékot tartalmaz, hogy ne ragadjon oda, és lehet sűrűn, mert nemigen nő meg a sütéskor). Ezt ismételtem addig, míg elfogyott az egész tésztalap. (Azért nem vágtam le előre a sávokat, mert a szükséges tésztaszélesség nyilván attól függ, hogy milyen vastag csíkot sikerül rakni a meglehetősen sűrű lekvárból.) Nekem ebből a mennyiségből 56 db lett, 8*7-es elrendezésben épp elfért a tűzhely sütőlemezén.
180 fokon kb. 25 perc alatt sült meg - amikor láthatóan pirul a tészta, akkor jó. A kóstolással érdemes várni egy kicsit, mert nagyon forró a belsejében a lekvár! Bőséges mennyiségű töltelék tanyázik egy enyhén ropogós, vékony tésztaburokban - ízletes csemege, ráadásul hozzáadott cukor nélkül (az eredeti sem cukorba fojtva érkezett, és én is nagy tiszteletlenségnek érezném a finom lekvárral szemben a "behavazást" - így aztán se hó, se kifli, de azért csak sikerült elneveznem :)
Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de csak kb. fél óra munka van vele, a többi a tészta állásideje és a sütés
Pénz: kb. 250 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.
Utólagos kiegészítés: itt bemutatok egy vegán változatot is a témára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése