2010. augusztus 26., csütörtök

Bodzadzsem szilvával - és a Stabark (vegán)

Már évek óta terveztem a Stabark névre hallgató, teljesen növényi alapú, tartósítószertől és egyéb adalékoktól mentes zselésítő kipróbálását. Aztán valahogy mindig elmaradt, győzött a jó öreg Dzsemfix 3:1, amihez persze sose tettem hozzá az előírt cukormennyiséget, inkább gyümölcsre váltottam azt is.

Nemrégiben azonban igen nagy lépést tettem a Stabark kipróbálása felé: beszereztem egy csomaggal, méghozzá a Jó egészséget! webáruházból, és a megállapodás értelmében most ezekből az alapanyagokból főzök (és nagyon élvezem ezt a kihívást!). Szóval a havi programba bekerült legalább 1 valamilyen dzsem, Stabarkkal. Valami szezonális, valami, amiből nincsenek tavalyról meg még régebbről megmaradt készleteim, valami, ami finom!

A megvalósításra térve: az előbbieken túl, valami olyan, amihez tudok jó minőségű alapanyagot szerezni (rosszból kár hozzáfogni). Mondjuk bodzabogyót a gátoldalból. Szilva meg csak akad mellé. S lőn:


Bodzadzsem szilvával
(vegán, tartósító- és adalékmentes)


Hozzávalók (kb. 1 literhez):
  • 1/2 kg leszemezett bodzabogyó
  • 1/2 kg + 1 marék kimagozott szilva
  • 5 gramm (= 1 púpozott teáskanál) Stabark
  • gyümölcscukor (gyümölcs- és ízlésfüggő a mennyiség, nálam most 5-6 dkg került bele)

Előkészítése:
  • A bodzabogyót leszedjük a száráról. Nem baj, ha megy közé pár éretlen, illetve túlérett, megaszalódott szem, a rosszak a mosáskor feljönnek majd a víz tetejére, így könnyen lehalászhatjuk őket. A többit 2-3 léből átmossuk, szűrőben lecsepegtetjük.
  • A szilvát megmossuk, kettévágjuk, magját eltávolítjuk (legjobb magvaváló fajtát használni, és persze jó érettet, ízleteset).
  • Az üvegeket kiforrázzuk, a fedőkbe celofánból bélést vágunk, hogy a bodza ne színezze majd meg a belsejüket.

Elkészítése:
  1. Az előkészített gyümölcsöket húsdarálón áthajtjuk, előbb a bodzát, aztán a szilvát (a ráadás egy marék azért kell, mert valamennyi a darálóban marad - ez a dzsembe nem való, mert túl darabos, enni viszont jó).
  2. Vastag aljú lábasba öntjük, és egy kifejezetten befőzéshez fenntartott fakanállal időnként megkeverve felforraljuk.
  3. A Stabarkot összekeverjük annyi gyümölcscukorral, amennyi véleményünk szerint biztosan kell a dzsembe ízesítésnek, majd kisebb adagokban a fővő dzsemhez keverjük, és legalább 2-3 percig együtt főzzük vele.
  4. Közben kóstolással ellenőrizzük, hogy elég volt-e bele a gyümölcscukor; ha nem, akkor apránként adunk még hozzá, amíg megfelelően édesnek nem ítéljük. (Így garantáltan csak annyi cukor kerül bele, amennyi a kellemes ízhez kell, de még nem nyomja el a gyümölcsök ízét és nem alakítja indokolatlanul kalóriabombává az egészet.)
  5. A kész dzsemet az előkészített üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, és pár percre fejreállítjuk. Ha a betöltésnél mellécsurgott kívül az üveg oldalán, akkor még most, frissen letöröljük.
  6. Egy pléddel bélelt kosárba vagy ládába rakjuk (immár állítva), és be is takarjuk, hogy lassan hűljön ki (szárazdunszt).
  7. Felcímkézzük, majd elhelyezzük a kamrapolcon. Eleinte időnként ellenőrizzük, hogy nem akar romlani, bár ha láthatóan ráhúzódott a fedő (homorú a közepe), akkor ez elég valószínűtlen.

Felhasználása:
  • Természetesen bármihez jó, amihez valamilyen dzsem kell.
  • Én előszeretettel használok ilyet áfonyadzsem helyett, amit alapanyag hiányában nem tudok házilag előállítani, a megfelelő minőségű kész pedig meglehetősen drága. Nyilván nem azonos a kettő, de jellegében, kinézetében nagyon is hasonlít, ezzel is jól működnek az eredetileg áfonyára szóló receptek.
  • Megfelelő célszemélynek ajándék is lehet.

Idő: kb. 2 óra; a bodzaszemezés csak elszántaknak való elfoglalság, utána a többi már könnyedén megy
Pénz: 150 Forint volt a fenti mennyiség, ebből lett 5 kis üveg dzsem


Tapasztalataim a Stabarkkal kapcsolatban:
A csomagoláson található útmutató szerint adagoltam és használtam. Már az üvegelésnél látszott, hogy a dzsem kezd rákötni a kanálra. A maradék fél üveg dzsemen pedig látom, hogy kihűlve épp jó állagú, se nem folyós, se nem túl kemény. Az adagolás okozott némi fejtörést, ugyanis ez nem az általam korábban megszokott 1 kg gyümölcshöz való kis csomagban van, hanem ömlesztve, az 50 grammos tasakkal 10 kg dzsemhez elegendő (gyümölcs + cukor). Grammnyi pontosságú mérleg hiányában lett nálam a kanál-mérték, ami a célnak épp meg is felelt. Külön tetszik, hogy szabad kezet ad a cukrozást illetően (nem mintha a mértéket előíró más fajtáknál nem felülbírálnám belátásom szerint), az összmennyiséghez kell kiszámítani az adagot, és nem feltétlenül kell egész kilónak lennie, hogy kényelmes és célszerű legyen. A számításhoz egyébként konkrét példa is van a leírásban, ennek segítségével fejben is könnyedén ment. Elvileg előre kellene tudni, hogy mennyi cukrot fogok majd használni, de ezzel meg úgy voltam, hogy az a pár teáskanálnyi cukor nem jelentős tömeg, az belefér a Stabark mérési hibájába (amit emiatt inkább picit bővebben, mint szűkebben raktam). Meglepően kevés kellett belőle, így igencsak gazdaságos a használata. Meglévő Dzsemfix készleteimet azért felhasználom még, de lassacskán áttérek erre, más összetételű dzsemekhez is kipróbálva (régebbi dzsemreceptjeim között itt lehet böngészni).

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails