A nagy bodzabogyó-hadművelet 2008

A hétvégén meghozta nekem a piaci néni a bodzabogyót, úgyhogy nem unatkoztam. Azon persze már akkor csodálkoztak ott többen, hogy nekem ilyesmire van szükségem, mikor még csak beszéltünk róla, hogy jó lenne. Jövő héten majd elmondom nekik, mi lett belőle, de aki olvassa a blogomat, már most megtudhatja.

Várakozáson felüli volt a mennyiség, úgyhogy sok finomság ücsörög most a szárazdunsztban. Lett háromféle dzsem, meg egyféle befőtt. A korábbi, már többször használt alaprecepteken (dzsem, befőtt) módosítottam némileg, kiküszöbölve nem csak a cukrozást, hanem az édesítő hozzáadását is. Méghozzá úgy, hogy alapból édes gyümölcsöt, nevezetesen szőlőt használtam erre a célra. Hiszen ha körtével jó, akkor ezzel miért ne lenne? Nem is tévedtem: nagyon kiváló ízű lett, és teljesen mentes hozzáadott cukortól és édesítőtől is (a kocsonyásítót viszont nem hagytam ki, mert nem öntet állagra vágytam). A felhasznált szőlő nagy szemű, és igen édes (nekem enni már szinte túl édes) fajta volt. Úgy ítéltem meg, hogy célszerű kimagozni - ez végül a vártnál egyszerűbben ment, egy éles kés és némi kézügyesség segítségével. (Nem nagyobb ügy, mint a meggyet kimagozni, és ez még nem is színez - igaz, a bodza után már mindegy volt a kezemnek és a ruhámnak is :)

A jó érett bodzát leszemeztem, megmostam. A válogatást viszonylag egyszerűen megoldottam úgy, hogy a víz tetejére feljött szemeket lehalásztam. Aztán az első adag dzsem hozzávalóinak kimérésekor megállapítottam, hogy ez még annál is több, mint amennyinek ránézésre gondoltam. Így nem csak almával, hanem szilvával összefőzött változat is lett.

1. adag: 80 dkg leszemezett bodzabogyó, 80 dkg reszelt alma, 100 dkg jó édes szőlő (nagy szemű, kimagozva), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító (mivel cukrot nem teszek hozzá, emelem a gyümölcs mennyiségét, hogy összesen jó legyen az állag; a gyümölcsök mennyisége előkészítve értendő)
2. adag: ugyanez, csak alma helyett felcikkezett szilvával

Tovább kellett főzni, mint más dzsemeket, hogy jól megfőjenek a hozzávalók (főleg a szilva elég sokára adta ki az ízét). Az elején kellett jobban figyelni a kavarással, aztán mikor már engedett valamennyi levet, nem álltam ott mellette folyamatosan. Hiszen elő kellett készíteni az üvegeket, meg celofánnal kibélelni a fedőket, hogy ne fogja be a bodza. No meg a szárazdunsztot is megcsinálni úgy, hogy a plédbe újságpapírt teríteni, nehogy az üvegeléskor esetleg kívül lecsurgó dzsem foltot hagyjon a pléden. A betöltött üvegeket pár percre fejreállítottam, majd visszafordítva beraktam ide, hogy lassan hűljenek ki.

Másnap aztán lett bodzabefőtt is, ezúttal egy kis csavarral: a körte + szilva + bodzabogyó mellé szőlő is került bele, és lé nélkül, natúrbefőttként készítettem el. A bodza szépen kitöltötte a többi hozzávaló közötti lyukakat, és az üveg alját megütögetve jó szorosan beigazodott a tartalom (színültig lehet rakni bátran, a kuktában úgyis összeesik valamennyit). Egy-egy darabka fahéjjal ízesítettem. A bélelt fedő itt is fontos!

És még mindig maradt bogyó! Abból meg még egy adag dzsem lett, persze újabb változat:
60 dkg leszemezett bodzabogyó, 50 dkg reszelt alma, 50 dkg felcikkezett szilva, 100 dkg magozott szőlő, 1 rúd fahéj (a főzés végén kivettem), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító.

A dzsemek nagyon ízlenek, főleg ez a legutóbbi fajta. A befőtt meg majd kiderül, hogy így milyen... Azon túl, hogy jó sötét mind :)

(Költségbecslés:
Almás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg (370 ml, "Nagymama lekvárja" volt valamikor ekkorában)
Szilvás bodzadzsem: kb. 105 Ft/üveg
Almás-szilvás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg
Befőtt: kb. 100 Ft/üveg (720 ml, szabvány befőttesüveg)
Inkább a munka a jelentős befektetés, csak kellően elszánt egyéneknek ajánlom, hogy utánam csinálják :)
Mellékesen lett egy sötétlila fakanalam, egy bodzafoltos konyharuhám, egy sötétlila mosogatószivacsom, és néhány újabb folttal színesedett a befőzős ruhám... Ja, és a kezem úgy néz ki, mintha koszos lenne, pedig csak befogta a bodza...)