Nem készítettem aszalt meggyet, és nem is szereztem készen - mégis került a birtokomba. Mégpedig úgy, hogy régi, celofánnal lekötött befőtt leve elpárolgott az évek folyamán, a meggy meg kicsit összeesett ugyan, de amúgy semmi baja. Sőt, finom, koncentrált íze van. Tisztára olyan, mintha aszalva lenne. Ja, és magozott.Mivel friss gyümölcsből így a legutóbbi piacolós naptól távolodva már csak pár fürt szőlő, meg egy saját termésű birsalma volt itthon, de ezt egyiket sem tartottam igazán megfelelőnek a jól bevált zabpelyhes muffinba, így ilyen meggy került bele. Meg egy harmad tábla étcsoki - itt árválkodott már szegény jó ideje, mivel nem igazán vagyok csokifogyasztó (és valamiféle rejtélyes okból a molyok sem találták meg). Mindezeket nem a tetejére raktam, hanem belekevertem a tésztába. (A friss gyümölcs viszont rárakva az igazi!)
Most épp árpapehely volt bontott csomag, így zabpehely helyett ezt kevertem a tésztába. Nem rontotta el :) Meg közben kitaláltam, hogy legközelebb csoki helyett egy kis mákkal fogom feldobni (legfeljebb picit több víz kell majd hozzá). Öt üveggel találtam ilyen "befőttet", úgyhogy elég lesz jópár kísérlethez (ehhez most egynek körülbelül a felét használtam fel). Ha már sose tudok nyugton maradni, és legalább a saját, korábban már bevált receptemet betartani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése