2008. szeptember 25., csütörtök

Tolerancia és másság

1996 szeptembere, Szeged egyik középiskolája, abban is az egyik végzős osztály terme, Tóth Béla tanár úr filozófiaórája.

Máig emlékszem, ahogy némi félelemmel mentünk neki ennek a tantárgynak: vajon tényleg olyan lesz, mint a történelem? Tényleg filozófusok életét kell majd megtanulni? Tényleg elvont szövegeket kell majd olvasni, ráadásul sokat? Mindezt egy vacak kis heti 1 órás tantárgy miatt; ahelyett, hogy a felvételire készülnénk?

Aztán kiderült, hogy egyáltalán nem erről fog szólni a dolog. A tanár úr a címben szereplő dolgot tűzte ki mottónak az éves tanulmányok elé. Azt mondta, ez fontos, és majd beszélgetünk róla, hogy miért, meg szó lesz olyan dolgokról az óráin, amik segítenek abban, hogy mindezt gyakorolni tudjuk. Úgy is lett: megismerkedtünk a világvallások alapjaival, no nem azért, hogy higgyünk bármiben is, csak hogy fogalmunk legyen a legelemibb dolgokról. Beszéltünk az amerikai elnökválasztásról, meg az ottani rendszerről, és persze a magyar viszonyokról is: no nem napi politika szintjén, hanem megint alapelveiben. Hogy fogalmunk legyen a dolgokról, mielőtt bármit is ítélkeznénk. Szó volt aztán a nyilvános beszédről, meg az előadásmódról, meg számtalan érdekes dologról, ami közben felmerült. Talán még az ógörög bölcsek is előkerültek, bár természetesen nem a száraz adatok szintjén. Jómagam csodáltam, hogy a tanár úr mennyire tájékozott rengeteg területen, olyanokon is, ami messze nem a szakjaihoz tartozik. S hogy mindez nem valami elvolt tudás, hanem a világ értelmezésének eszköze. Meg sem lepődtem, mikor aztán érettségin, mint felügyelő tanár, érdeklődéssel beleolvasgatott a korábban beadott dolgozatokba, s a szóbelin ugyanilyen kíváncsisággal hallgatta a más tantárgyakkal kapcsolatos feleleteket.

12 év telt el azóta. De még most is gyakran eszembe jut a mottója, meg ami mögötte volt. Akkoriban még csak sejtettem - osztálytársaimmal együtt - hogy van benne valami. Most már tudom. S nem azért, mert ő megmondta, hanem mert én megtapasztaltam. Meg, folyamatosan tapasztalom. Kell a tolerancia, hogy elfogadjuk a másságot. Nem kell egyetérteni, de bántani se azt, aki máshogy gondolja.

A mai információáradatban honnan tudhatjuk, hogy mi az igaz, s mi nem? Egyáltalán, van-e mindenben abszolút igazság? Amit most igaznak tartunk, azt annak fogjuk-e tartani 1, 10, 100 év múlva, vagy azután? Miért kellene elfogadni olyan dolgokban is a többség vélekedését, amiből a többféle is jól megfér egymás mellett? Tényleg minden változás egyben fejlődés is? Vagy van köztük "visszafejlődés" is? S ha igen, ki dönti el, hogy mi melyik csoportba tartozik? És mi alapján hozza meg ezt a döntést? És egyáltalán, el lehet-e dönteni egyértelműen, hogy ez jó, amaz meg rossz?

Igen, ahogy beszélünk, ahogy írunk, az is mond rólunk valamit. Ahogy az öltözködésünk is, és bizony az is, amit megeszünk, amit a családunk asztalára teszünk. Meg ezernyi más dolog még. Igen, nekem is van véleményem, bizonyos dolgokban elég határozott, másokban meg kiforratlan. Meg a tapasztalatok hatására folyamatosan formálódik. A blogomban nem átallom leírni mindezt, a saját szavaimmal, a saját stílusomban. A blog már csak egy ilyen műfaj. Nem akarok senkit meggyőzni, csak bemutatom, hogy így is lehet gondolkodni, és ennek szellemében így is lehet élni. Ezért lehet szeretni, lehet nem szeretni, vagy épp lehet bizonyos dolgokkal egyetérteni, bizonyosakkal meg nem. Az értelmes vitára mindig nyitott vagyok. A gáncsoskodásra, az okoskodásra nem. Én is látok sokaknál olyat, amit magam nem tennék, mert nem tartom jónak. De nem teszek ezért bántó megjegyzéseket. Most őszintén, jobb lenne, ha az összes húsos recepthez, vagy az összes cukros süteményhez beírkálnék mindenkinek valami negatív minősítést? Egyszerűen csak ahol túl sok az ilyen, oda nem megyek rendszeresen olvasgatni. Mert nem az én stílusom. De ha már odamegyek, akkor kellő alázattal szemlélődöm; és örülök, hogy az illető megosztotta mindazt a nagyközönséggel. S ha azt látom, hogy ő így van harmóniában magával meg a világgal, akkor még tisztelem is őt. Ez az ő útja. Nem kell egyfelé mennünk, nem kell ugyanúgy gondolkodnunk - nem vagyunk egyformák. És talán épp ettől szép a világ.

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Dulmina!
Én - ha szabad ezt mondanom - érteni véllek és azt is elég körvonalasan sejtem, miért született ez az írás. De, ha ez most nem robban ki, ez a jegyzet sem születhetett volna meg, ami viszont nekem igen nagy élmény volt, és magam is egyetértek vele! Ennek ellenére nem tartom Istentől elrugaszkodottnak, ha néha kibeszéljük (akár szenvedélyesen is) a bennünk feszülő különbözőségeket! A "vitáknak" helye van. Mert azt jelenti:gondolkodunk! Bár én magam nem írok blogot (főzni azt imádok és tudok is)mindenféle technikai gátak miatt, de mindenkit szinte barátomnak tartok itt, és bizony néha kileng néha az őszinteségi ingám egy-egy bejegyzésemnél. Szép az írás! Jó lenne ilyen laboratóriumi tisztaságban élni...
Ofélia

Dulmina írta...

Kedves Ofélia!
Köszönöm, hogy megosztottad velem (és az erre járókkal) a véleményed. Az utóbbi napok eseményei csak az utolsó cseppet jelentették számomra abban a bizonyos pohárban, és ma jutottam el oda, hogy meg is tudtam fogalmazni mindezt. Előtte már sokszor zavart, ahogyan a bölcs és felvilágosult (vagy legalábbis magát annak gondoló) többség bizonyos tagjai szólnak a vegetáriánusokhoz/ról. Meg amiket néha személyre szólóan kapok egy-két dologért. Meg amikor látom, hogy más, szerintem értékes személy is hasonló célpont többeknek. Meg sok egyéb, mit felsorolni lehetetlen lenne...

erős ildikó írta...

Ritkán nyilvánítok véleményt (lehet, hogy még ritkábban kellene), és igyekszem akkor is indulatok nélkül, a másik fél (nevezzük így) álláspontját is tiszteletben tartva. E héten megtettem, és továbbra is vállalni tudom. Nekem a másság iránt gyakorolt toleranciával csak egy bajom van: az, hogy a másság - ha elfogadjuk és bátorítjuk - idővel kerülhet többségbe is. Olyan folyamatok indulhatnak így el a társadalomban (mindenkire rábízom, hogy milyen példákra gondol), aminek nem biztos, hogy személy szerint örülnék - még ha el is kell viselnem -, és azt sem hiszem, hogy tovább tudnám hajtogatni akkor az elfogadás egyébként bölcsnek és humánusnak tűnő eszméjét. Itt természetesen nem a vegetáriánus életmódra gondolok, mert ha az kerülne többségbe, az kicsit sem zavarna, sőt...

Névtelen írta...

Kedves Dulmina!
Nem találtam meg az e-mail címedet, így itt írok Neked. Elkezdtem újra írni a szepkaracsonyt-hu oldalamat, és felraktam rá tőled a mézes csemege képét. Remélem nem gond? Ahogy nézegettem az oldaladat még lesz pár dolog,amit szívesen feltennék rá, persze forrás megjelöléssel. Ugye, megengeded?

Dulmina írta...

Nem is a kulturált véleménynyilvánítással, meg az értelmes vitával van a baj. Annak még örülök is, hiszen ez a gondolkodó ember eszköze.
Az persze nem igaz, hogy a többségnek automatikusan igaza van (mert a kettő nem feltétlenül függ össze, meg sokszor az igazság mint olyan is relatív), de amikor mindkét oldal csak mondja a magáét, lehetetlenné téve ezzel a párbeszédet, s így az álláspontok közeledését, azt nagy problémának érzem. Meg külön eset az, mikor egymást kizáró álláspontok vannak, és amikor olyanok, amik akár el is lehetnek békében, egymás mellett. A fenti bejegyzés hátterében ez utóbbi kategóriába tartozó dolgok húzódnak, és régóta érett már...

Dulmina írta...

Kedves Borzsi!
Megnéztem az oldaladat, és nagyon ígéretesen néz ki! :)
Természetesen szívesen hozzájárulok ötletekkel, képekkel. A következő kérésem van: hosszú, összefüggő szövegeket ne másolj át mindenestül, legyen ott csak kedvcsináló (kimásolt egy-két mondat, kép, vagy saját ajánló szöveged), aztán ha az felkeltette az érdeklődését az olvasónak, akkor egy hivatkozásra kattintva eljut ide, és elolvashatja a teljes bejegyzést (a hivatkozás persze forrásmegjelölés is egyben). Mondjuk a mézes csemege úgy szuper!
Aztán karácsony előtt majd írok egy kis ajánlót az oldaladról, meg kiteszem a hasznos hivatkozások közé. Meg persze idén is biztos lesznek az ünneppel kapcsolatos bejegyzéseim.
Köszönöm, hogy eszedbe jutott minderre rákérdezni. Jó munkát az oldal szerkesztéséhez, és persze további jó babavárást ! :)

Névtelen írta...

Szia!
Köszi szépen az engedélyt, kb. ilyenre tervezem,ahogy most írogatom. Tavaly már volt benne vagy 60-70 bejegyzés, de átköltöztettem másik tárhelyre és nem sikerült az átkonvertálása az anyagoknak, szóval most kezdem újra a feltöltését.
Ha van időd, majd nézz be néha, most csak oda fogok írni, meg a norbisba. A főzős oldalamra nincs időm,energiám. Mióta elkezdődött az ovi nagyon unalmasan főzök,de a lányom semmit nem eszik bent, így csak az ő kedvenceit főzöm,azok meg majdnem mind fent vannak.
Szia: Borzsi

Renata Kalman írta...

Habár nem tudom pontosan mi zajlott, feltehetőleg valamiféle eszmecsere (?), de együttérzek, én is egyfajta kisebbséghez tartozom, ráadásul kis helyen. Nem a nyitottság hiányzik, mert elég sokféle szokatlanságra, "újdonságra" nyitottak az emberek... vagyis lehet érv az, hogy a megszokottat részesítik előnyben, hanem inkább belül dől el, mire van ingerenciájuk. Csak egy példa: a mobiltelefon is újkeletű dolog, mégis használják már az idősebbek is, pedig új dolog, nem ebben/ezzel nőttek fel. Az ételekkel kapcsolatban is, sokféle olyan ételt esznek, amit korábban nem, de a vega ételeket viszont előfordul, hogy mégis azzal utasítják el, hogy nem ezt szoktam meg, nem kóstolom meg.

Renata Kalman írta...

innen kimaradt egy "nem"
vagyis lehet érv az= vagyis NEM lehet érv az...

Dulmina írta...

Igen, észrevettem; de értettem a szándékot :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails