Abban az évben nagy felfedezés volt számomra a vörösboros körte, s valószínűleg annyira olcsó lehetett a körte, hogy üvegbe is jutott belőle. Nem kell különben semmi nagy dologra gondolni, ez egy egyszerű körtekompót, annyi csavarral, hogy víz helyett vörösbor a leve.
- Kevés gyümölcs, sok lé - így innivalóra sincs gond egy darabig (a gyümölcs meg jó külön, vagy gabonakásákhoz)
- Hámozni csak ha muszáj - avagy lusta is vagyok, meg pocsékolni se szeretek :)
- Darabolás leginkább falatnyi kockákra
- Megfőzni csak éppen - a puha gyümölcsöt sokszor elég csak belerakni a forró lébe, lefedni, elzárni alatta lángot, és így hagyni egy ideig; de a többit se szeretem agyonfőzve (ha véletlenül mégis túlfőtt, akkor inkább turmix -> ivólé)
- Minimális édesítés (kóstolgatással állapítom meg, mennyi is az annyi), az is gyümölcscukorral vagy megkristályosodott mézzel (amit inkább nem olvasztgatok ki külön, teába meg nem megy, mert azt üresen iszom)
- Fűszerezés: fahéj vagy szegfűszeg, esetleg puncs fűszerkeverék; ha még erős illata van a kiszedett, megszárított daraboknak, akkor nem átallom egy új kompótba újra felhasználni őket
- Citromkarika rendben, ha épp van itthon citrom (süteménybe megreszelt héjú példányok kifejezetten nyerők!), ha viszont nincs, citromsavval is elmegy. A barnulás témát sem aggódom túl, tapasztalatom szerint ha meg is barnult picit, főzéskor világosodik valamennyit.
- "Önként jelentkező" (picit hibás, de még nem romlott) almák, körték, birsek rendkívüli eljárás keretében kompótban végzik - a pontos összetétel változó, a rendelkezésre álló alapanyagok függvényében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése