Egy gyors ebéd

A sok befőzés közepette azért a gyümölcsök dézsmálásán túl mást is eszek. Persze ilyenkor végképp nincs hangulatom sokat vacakolni a főzéssel, úgyhogy a gyorsaság és az egyszerűség a nyerő! A mákos tészta és a diós tészta nem annyira érdekes (bár talán érdemes megemlíteni, hogy porcukor helyett egy-két teáskanál mézet csurgatok rá), ez a karfiolos-paprikás-paradicsomos kombináció viszont megér egy bejegyzést. Külön is el bírom képzelni ezt a fetasajttal és a kakukkfűvel (vagy valamilyen más zöldfűszerrel), de most, hogy laktatóbb legyen, egy kis masnitésztát is főztem ki hozzá.

Rózsáira szedtem egy kis fej karfiolt, a nagyobb darabokat késsel elvágtam. Olívaolajat forrósítottam egy mély serpenyőben, majd rádobtam a karfiolt, és időnként átkeverve addig sütögettem, amíg helyenként barnás lett (de nem égett!). Lefedtem, úgy pároltam tovább. Közben két kis paradicsompaprikának eltávolítottam a csutkáját, és felcsíkoztam a húsát. Hozzáadtam a karfiolhoz, és lefedve együtt pároltam tovább. Nem éreztem szükségét, hogy vizet öntsek alá, viszont időnként átkevertem. Közben meghámoztam két paradicsomot, és felaprítottam. Amikor már majdnem puha volt a karfiol és a paprika, ezt is hozzáadtam, de már nem pároltam tovább, csak épphogy összemelegítettem (hogy véletlenül se legyen ideje kidobni a levét, mert a szósszá főtt paradicsom valahogy nem megy nálam az idén). Közben kifőztem egy adag masnitésztát is. Ráhalmoztam a zöldségeket, aztán egy kis kockázott fetasajt, végül némi friss kakukkfűlevél került még a tetejére. (Más fűszerezést viszont nem kívántam hozzá. A sóról a sajt gondoskodik, amúgy meg éljen a friss zöldségek zamata!) Nagy szétszórtságomban csak evés közben jutott eszembe, hogy azért egy fénykép nem lenne rossz...