Hozzávalók:
Elkészítés:
- A szőlőt leszemezem, megmosom, majd időnként megkeverve puhára főzöm.
- A megfőtt szőlőt szitán áttöröm, majd a héjat és magot hagyom még csöpögni.
- A megmosott körtéket felvágom, megtisztítom. A negyedeket még hosszában megfelezem, majd így keresztben vékony szeleteket vágok, egyenesen a szőlőlébe (külön savanyítani nem kell, így sem fog megbarnulni benne a körte). Aprólékos munka, de a kész dzsembe kellenek az apró körtedarabok.
- Felrakom főni, és csak addig hagyom ott, míg a körtedarabok megpuhulnak, de még nem mennek szét – ez forrástól kb. 1 perc. A főzés idejére belerakom a fahéjdarabot is.
- Amíg fő, feloldom a dzsem kocsonyásítót a vízben, majd a tűzről levett gyümölcsökre szűröm (így biztos nem lesz csomós), és összekeverem. (Mert most épp olyan volt itthon, amit nem szabad főzni, csak utólag kell hozzákeverni - a főzőst persze az elején hozzátettem volna.)
- Kiforrázott üvegekbe kanalazom, melyeket azonnal lezárok, és száraz dunsztban hagyok kihűlni. Mire kihűl, szépen meg is köt.
- A kész dzsemeket felcímkézem, és már mehetnek is a polcra.
Nem lett olyan áttetsző, mint a bolti társa, és mintha kicsit több egészben maradt körtekocka lenne benne. A fazék alját kinyalogatva úgy érzem, nem is annyira édes – viszont átütő, intenzív gyümölcsös íze van. Szóval szerintem nem lesz rossz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése