2008. szeptember 5., péntek

Külön út - az én utam

Valahogy mindig szíven üt és elgondolkodtat, mikor hozzám hasonló korúak, vagy épp fiatalabbak panaszkodnak olyan egészségi problémáikról, ami az életmódjukkal függ össze. Vagy nem is panaszkodnak, csak látszik rajtuk, hogy mennyire rosszul érzik magukat a bőrükben. Az meg aztán végképp sokkol, mikor mindezt valami elkerülhetetlen dolognak fogják fel, és ahelyett, hogy legalább kis lépéseket tennének a dolog ellen, megmagyarázzák maguknak, hogy ez ellen nincs mit tenni...

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sikerül kimaradnom ezekből. Nagyon rosszul viselném ugyanis. Úgy tűnik, elég időben megijedtem mindig, és inkább változtattam ezt-azt, hogy ne legyen nagyobb baj.

Soha életemben nem fogyókúráztam. Az nem nekem való. Se a kalóriaszámolgatás, se a korlátok. Láttam én már elég szenvedő fogyókúrázót a környezetemben, köztük számos olyat is, aki mindezt inkább divatból csinálta, s nem azért, mert valóban annyira ráfért. Rajtam is szokott néha lenni pár plusz kiló, de eszem ágában sincs ilyen módon megszabadulni tőle, hogy aztán kétszer annyi visszakússzon.

Akkor már inkább mozgás, persze nem öncélúan, hanem a mindennapokba építve: gyaloglás, biciklizés, kerti munka (az ásó meg a lapát nagyon hatékony fitnesz-eszköz ám, és a vízzel teli locsolókanna is vetekszik egy súlyzóval! :), sok idő a szabad levegőn. Na jó, néha "csak úgy" is elmegyek biciklizni, ha épp mozgáshiányom van. Bizony, ha nem csinálom, hiányzik! Pedig sosem voltam egy sportos alkat...

Meg megfelelő ételek. Nem "csirketáp-ízű", ami ugyan lehet, hogy tényleg egészséges, nem csak rámondják, de nem esik jól. Igen, ilyen szinten se bírom a sanyargatást: igenis legyen finom! Legyen benne az, ami kell. A műanyag nem kell (beleértve minden olyan adalékot, ami tulajdonképpen nem ad a tápértékéhez, csak ilyen-olyan mondvacsinált okokból benne van, és persze a reklámban megmagyarázzák, hogy különben az mennyire jó). A divat sem kell. Valamikor a koleszterin volt a főbűnös, aztán a tojás, aztán most nem is tudom, mi. Nem érdekel. Ugyanúgy nem izgat, mikor valamit kikiáltanak csodaszernek, és ott a hosszú lista, hogy milyen betegségekre jó. Meg amiben hisz a fogyasztó - szoktam hozzátenni viccesen. A tudományosnak mondott bizonyíték sem hat meg, mikor gyakran látom, hogy van ilyen egy dologra, meg aztán annak a szöges ellentétére is. Valahogy nem hiteles. Ahogyan önmagában a "bio" sem varázsszó számomra. Nehéz eset vagyok, tudom.

Amikor elkezdtem kicsit odafigyelni arra, hogy mit eszek, próbáltam nem ilyenekbe kapaszkodni. Többször leírtam már, Norbi könyvei nagy hatással voltak rám. Nyilván azokban sem minden a megkérdőjelezhetetlen szent igazság, de kiindulópontnak nagyon jó volt. Vannak olyan részei, amiket akkor se tudtam elfogadni, meg most se. És vannak olyanok, amik meg nagyon is megérintettek.

Hogy ne együnk szemetet. Ne együnk műanyagot. Ne együnk agyonfinomított dolgokat. Együnk inkább természeteset, vagy ahhoz minél közelebb állót. Igen, ebben van valami. Igaz, az átlag bolti kínálat jó része így eleve kiesik, de nem is egy nagy lépés ez, hanem sok-sok kicsi. Több év alatt jutottam el idáig, és még ez sem a vége az útnak. Egyáltalán, valószínűleg nem is lesz olyan pont, hogy akkor azt mondhatnám, hogy ott a vége. A blogom régebbi bejegyzéseit visszaolvasva is látom, hogy mennyit alakultak a szokásaim. Apránként, észrevétlenül - s utólag rácsodálkozom, hogy jé, leszoktam az édesítőszerekről! Ideje elajándékozni a megmaradt készleteket :)

Pár éve még nem gondoltam, hogy egyszer majd lényegében vegetáriánus leszek. Aztán a fentiek jegyében így alakult. De jól érzem magam így, ezért nem tudnak eltántorítani. Persze, akadnak nehézségek, de az már a cukorcsökkentés apropóján is volt, szóval nem újdonság. Szembe megyek a közízléssel. Igen, vállalom. És szerencsére jól érzem magam, nem kell orvoshoz járnom olyan problémákkal, mint sokaknak, akik maradnak a tömeggel.

Világéletemben utáltam a feltűnést. Utáltam a feltűnő színű ruhákat. Aztán pár éve megláttam egy csinos, piros blúzt az egyik boltban. Kíváncsiságból felpróbáltam, bár tudtam, hogy nem fogom megvenni. Aztán belenéztem a tükörbe, és annyira megtetszett, hogy mégis hazahoztam. És nem csak a helyet foglalja a szekrényben, alkalomadtán viselem is. Tetszik. Jól érzem magam benne.

Ez a külön út is tetszik. Elég messzire kanyarodtam már Norbitól (van, amiben sokkal szigorúbb vagyok, és akad, amiben sokkal engedékenyebb). Most itt tartok. Holnap meg... majd meglátjuk :)

2 megjegyzés:

napmátka írta...

Tetszik, amit írsz, ahogy gondolkodsz, ahogy mindent hasznosítani próbálsz a környezetedben, kertedben, konyhádban. Bár mi a párommal nem vagyunk vegetáriánusok (talán nekem könyebben menne), de igyekszünk arra figyelni, hogy ne mű-dolgokat együnk és ne kerüljön az ételeinkbe semmi felesleges. Igen, a kerti munka a jó levegőn nekünk is nagyon jót tesz, párommal összenőtt szinte a kerékpár, így szinte napi rendszereséggel én is felülök rá, bár szivesebben futok. Nekem Norbival szemben inkább a Testkontroll c. könyv volt (és még ma is) alapvető, talán mert nem próbált eladni semmit, csak a józan eszünkre alapozott. Nem tartom be minden javaslatát, de néhányat beépítettem az életembe. A fogyókúrákban én sem hiszek (csak megkínozzák a szervezetünket értelmetlenül), annál inkább a megfelelő életmódban. És ehhez nem feltétlenül kell többet költenünk. Az is előfordul, hogy pár plusz kiló rám is rakódik, vagy engedek valamilyen nem éppen egészséges csábításnak. De a fő az talán, hogy tudom, mihez kell visszatérnem, mi az, amitől jól érezhetem magam.

Ági, aki főz írta...

Nagyon tetszett, amit írtál. Bár én nem folyatom ezt az életmódot, nagyon felnézek azokra, akik képesek így élni! Illetve szeretnék néha, de ennél sokkal lustább vagyok, bevallom. Másrészt a mű dolgokat én is üldözöm, amennyire lehet.
A receptjeid pedig szintén nagyon jók, isnpirálók.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails