Csicsóka

Tavaly ősszel sikerült vennem egy kilónyit a piacon. Egy részét családilag megettük (kóstolónyi juott mindenkinek, azóta is emlegetik, hogy finom volt), egy részét viszont elvetettem, mivel azt olvastam, hogy ősszel is lehet, és egy abszolút igénytelen növény. Az egyik helyen például a "Rambó növény" kifejezéssel illették, és mindegyik forrás egybehangzóan állította, hogy ha egyszer sikerült telepíteni, akkor kiirtani nem lehet. Kicsit elgondolkodtam, akarok-e mással is hadakozni a kertben a tarackon meg az akácfa-suhákon kívül, de mivel a csicsókának legalább haszna is van, úgy döntöttem, hogy jöhet.

Tavasszal a néni emlékezett rám, s kérdezte, akarok-e vetni, mert akkor hoz szívesen. Elfogadtam az ajánlatot, így bővítettem az ültetvényt. Ezen a képen még mindig nem az összes, csak úgy körülbelül fele látható.

Egyszerre kelt ki az őszi és a tavaszi vetés. És nőtt. És nőtt. Simán túllépték a 2 métert, mit sem törődve vele, hogy ezen a homokos talajon amúgy nem sok növény él meg (a tarack kivételével persze :) És mint a fenti kép mutatja, kiváló takarást biztosítanak a szomszéd felől a kert aljában.

Sokáig úgy tűnt, hogy virágokkal viszont nem fog megörvendeztetni az ültetvény. De úgy látszik, mégis, csak még később:

Ma azt is megnéztem, mi van a föld alatt. Ezt találtam:

Ha meggondolom, hogy ezért a mennyiségért mindössze háromszor kellett lenyomnom az ásót, akkor igencsak kezdhetem gyűjteni a recepteket, mert alapanyagból nem lesz hiány :)

Nyersen már megkóstoltam: egész jó, bár én nem téveszteném össze egyik olyan növénnyel sem, amelyikhez állítólag hasonlít. Határozottan érzek benne valami jellegzetes ízt.

Most pedig megyek, és megsütöm a többit, akárcsak tavaly, első "találkozásunkkor". Aztán meg majd jönnek az új receptek!